Romans 2
1 Ennélfogva nincs mentséged, oh ember, bárki légy, aki ítélsz. Mert míg a másikat megítéled, tenmagadat ítéled el, mivel ugyanazt cselekszed, ami fölött ítélkezel.
2 Tudjuk pedig, hogy Isten igazság szerint ítél azok fölött, kik ilyesmit cselekesznek.
3 Vagy azt gondolod, oh ember, ki megítéled azokat, kik ilyesmit tesznek, és magad is azt teszed, hogy te kikerülheted az Isten ítéletét?
4 Vagy megveted az ő jóságának, türelmének és hosszas várakozásának gazdagságát? Nem tudod-e, hogy az Isten kegyességé bünbánatra ösztönöz téged?
5 Ám a te keményszívűségeddel és megátalkodottságoddal haragot gyüjtesz magadra az Isten haragjának és igazságos itéléte kihirdetésének napjára,
6 ki mindenkinek megfizet az ő cselekedetei szerint.
7 És pedig azoknak, kik a jócselekedetben való kitartással törekesznek a dicsőségre, tisztességre és halhatatlanságra, - örök élettel;
8 azoknak pedig, a kik egyenetlenkedők és akik nem nyugosznak bele az igazságba, hanem hitelt adnak a gonoszságnak, - haraggal és bosszúsággal.
9 Viszontagság és gyötrelem vár minden ember lelkére, ki gonoszat cselekszik, elsősorban a zsidóéra, de a görögére is;
10 dicsőség ellenben és tisztesség és béke mindenkinek, aki jót cselekszik, elsősorban a zsidónak, de a görögnek is.
11 Mert az Istennél nincs személyválogatás.
12 Mert mindazok, kik törvény nélkül vetkeztek, törvény nélkül vesznek el; és mindazok, kik a törvényben vétkeztek, a törvény által ítéltetnek meg.
13 Mert nem a törvény hallgatói igazak az Isten előtt, hanem a törvény teljesítői igazulnak meg.
14 Mert ha a pogányok, akik a törvényt nem ismerik, természetszerűen teszik azt, amit a törvény parancsol, az ilyenek, minthogy törvényök nincs, önnönmagoknak törvényök;
15 megmutatják ugyanis, hogy a törvény rendelése szivükbe van irva, miről bizonyságot tesz az ő lelkiismeretük, és a magok között egymást vádló és védő gondolataik,
16 azon a napon, midőn Isten az emberek elrejtett dolgait meg fogja Ítélni, az én evangéliumom szerint Jézus Krisztus által.
17 Ha pedig zsidó a neved, és a törvényre támaszkodol, és Istenben dicsekszel,
18 és ismered az ő akaratát, és a törvény által oktatva, megtudod különböztetni, hogy mi a jobb,
19 és abban bizol, hogy a vakoknak vezetője, és világossága vagy azoknak, kik sötétségben vannak,
20 hogy tanítója vagy a tudatlanoknak, mestere a kisdedeknek, mivel a törvényben a tudománynak - és igazságnak mintaképét bírod, -
21 s íme, aki mást tanitasz, nem tanítod önmagádat; ki azt hirdeted, hogy ne lopjanak, lopsz;
22 ki azt mondod, hogy ne paráználkodjanak, paráználkodol; ki utálod a bálványokat, szentségtörést követsz el;
23 ki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegése által Istent tiszteletlenséggel illeted.
24 (Mert az Isten nevét timiattatok káromolják a pogányok, amint írva van.)
25 A körülmetélés használ ugyan, ha a törvényt megtartod; de ha törvényszegő vagy, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett.
26 Ha tehát a körülmetéletlen a törvény rendelkezéseit megtartja, nemde az ő körülmetéletlensége körülmetélésnek számíttatik?
27 És nem fog-e a természet szerint körülmetéletlen, ha a törvényt teljesiti, megítélni téged, ki a betű és körülmetélés dacára törvényszegő vagy?
28 Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az; sem nem az a körülmetélés, ami külsőleg, a testen látható;
29 hanem az a zsidó, aki belsejében az; és az az igazi körülmetélkedés, mely a szívben és lélekben történik; melynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől ered.