1És az ötödik angyal megfújta a harsonát, és láttam, hogy az égről egy csillag leesett a földre, és neki adatott a mélység kútjának kulcsa.
2És kinyitotta a mélység kútját, és fölszállott a kútnak füstje, mintegy nagy kemence füstje, és elhomályosodott a nap és a levegő a kútnak füstjétől.
3És a kútnak füstjéből sáskák jöttek ki a fődre, és olyan, amilyen a földi skorpióknak van,
4és meghagyatott nekik, hogy a föld füvét ne bántsák, se semmi zöldet, se semmi fát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokán nincs meg az Isten jele.
5És meghagyatott nekik, hogy ne öljék meg őket, hanem hogy kínozzák öt hónapig; és az ő kínzásuk olyan, mint a skorpió kínzása, mikor az embert megcsípi.
6És ama napokban keresni fogják az emberek a halált és nem találják; és kivannak meghalni, de a halál fut előlük.
7És a sáskák alakja hasonló volt a harcra kész lovakéhoz; és fejőkön aranyhoz hasonló koronaféle volt, és ábrázatuk, mint az ember ábrázatja.
8És olyan sörényök volt, mint az asszonyok haja, és fogaik olyanok voltak, mint az oroszlánok fogai;
9és olyan mellvértjeik voltak, mint a vaspáncélok, és szárnyaik csattogása mint a viadalra száguldó soklovas szekerek zörgése;
10és a farkuk hasonló volt a skorpiókéhoz, és a farkukon fullánkok voltak, és hatalmuk volt az embereknek ártani öt hónapig.
11És király volt fölöttük a mélység angyala, kinek neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, míg latin neve Eszterminans = Pusztító.
12Az egyik jaj elmúlt, és íme ezután még két jaj következik.
13És a hatodik angyal megfújta a harsonát, és hallottam egy hangot az aranyoltár szarvai közül, mely az Isten szemei előtt van,
14amint azt mondotta a hatodik angyalnak, ki a harsonát tartotta: Oldd fel a négy angyalt, kik meg vannak kötve a nagy folyóvíznél, Eufratesnél!
15És feloldatott a négy angyal, kik készen voltak minden órára és napra, hónapra és évre, hogy megöljék az emberek harmadrészét.
16És a lovas sereg száma húszezer-szer tízezer volt. És hallottam számukat.
17És így láttam a lovakat látomásban; és akik rajtok ültek, tüzes, sötétkék és kénkő színű páncéljaik voltak, és a lovak fejei olyanok voltak, mint az oroszlánfejek; és szájukból tűz és füst és kéngáz tódult ki.
18És e három csapással öletett meg az emberek harmadrésze, tűzzel, füsttel és kéngázzal, mely azoknak szájából kitódult.
19Mert a lovak ereje szájokban és farkokban van, mert farkaik hasonlók a kígyókhoz, melyeknek fejők van és azokkal ártanak.
20És a többi emberek, kik nem ölettek meg e csapások által, mégsem tartottak bűnbánatot tetteikért, hogy ne imádnák az ördögöket, az arany-, ezüst-, réz-, kő-, és fabálványokat, melyek se látnak, se hallanak, sem járni nem tudnak,
21és nem tartottak bűnbánatot gyilkosságaikért, sem varázslásaikért, sem paráznaságukért, sem tolvajlásaikért.