1És láttam egy másik hatalmas angyalt, amint leszállott a mennyből, felhőbe öltözve és szivárvánnyal a fején, és arca olyan volt, mint a nap, és lábai mint tüzes oszlopok;
2és kezében nyitott könyvecskét tartott, és jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre;
3és nagy hangon kiáltott, mint mikor az oroszlán ordít. És miután kiáltott, megszólalt a hét mennydörgés hangja.
4És miután a hét mennydörgés szava elhangzott, írni akartam, de szózatot hallottam az égből, mely az monda nekem: Pecsételd le amit a hét mennydörgés mondott, és meg ne írd!
5És az angyal, kit a tengeren és a földön láttam állani, fölemelte kezét az égre,
6és megesküdött az örökön örökké élőre, ki az eget és bennevalókat, a földet és a bennevalókat, s a tengert és a bennevalókat teremtette, - hogy idő többé nem leszen,
7hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor majd harsonázni kezd, beteljesül az Isten titka, amint kihirdette az ő szolgái, a próféták által.
8És ismét hallottam szózatot az égből, mely velem beszélt és azt mondotta: Menj és vedd el a kinyitott könyvet a tengeren és a földön álló angyal kezéből.
9És odamentem az angyalhoz, s mondám neki, hogy adja át nekem a könyvet. És monda nekem: Vedd a könyvet és nyeld le; és megkeseríti gyomrodat, de a szádban édes lesz, mint a méz.
10És elvettem a könyvet az angyal kezéből és lenyeltem, és a számban édes volt, mint a méz, de mikor lenyeltem, gyomorégést éreztem.
11És monda nekem: Ismét jövendölnöd kell a pogányoknak és népeknek, a nyelveknek és sok királyoknak.