1És vesszőhöz hasonló nádszál adatott nekem ezen mondással: Kelj föl és mérd meg az Isten templomát és az oltárt és a benne imádkozókat.
2A pitvart azonban, mely a templomon kívül van, hagyd ki és ne mérd meg, mert az a pogányoknak adatott, és a szent várost negyvenkét hónapig fogják taposni.
3És megadom két tanúmnak, hogy jövendöljenek ezerkétszázhatvan napig, szőrzsákba öltözve.
4Ez az a két olajfa és két gyertyatartó, melyek a föld ura előtt állnak.
5És ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki szájokból és megemészti elleneiket; és ha valaki bántani akarja őket, annak így kell megöletnie.
6Ezeknek hatalmok van az eget bezárni, hogy jövendölésük napjaiban eső ne essék, és hatalmok van a vizek fölött, hogy azokat vérré változtassák és a földet mindennemű csapással sújtsák, ahányszor akarják.
7És mikor majd bizonyságtételüket bevégezték, a mélységből feljövő vadállat hadat indít ellenök és legyőzi őket és megöli.
8És testeik feküdni fognak a nagy város utcáin, mely lelkiképen Szodomának és Egyiptomnak neveztetik, ahol az ő Űrök is megfeszíttetett
9És látni fogják sokan a nemzetek és népek, a nyelvek és pogányok közül az ő holttesteiket három és fél napon át, és tetemeiket nem hagyják sírba tenni.
10És a föld lakói örülnek rajtok és vigadnak; és ajándékokat küldenek egymásnak, mivelhogy e két próféta zaklatta a földön lakókat.
11És negyedfél nap múlva beléjök szállt az élet lelke Istentől. És talpra álltak és nagy félelem szállta meg azokat, akik látták őket.
12És nagy szózatot hallottak az égből, mely azt monda nekik: Jöjjetek fel ide! És fölmentek az égbe felhőben, és ellenségeik látták őket.
13És azon órában nagy földindulás lőn és a város tizedrésze összeomlott és a földindulásban névszerint hétezer ember megöletett, a többiek pedig megrémülve dicsőítették az ég Istenét.
14A második jaj elmúlt, de íme jön a harmadik jaj csakhamar!
15És a hetedik angyal megfújta a harsonát, és nagy szózatok hangzottak az égben, mondván: E világ országa a mi Urunké és az ő Krisztusáé lett, és uralkodni fog örökön örökké. Ámen.
16És a huszonnégy vén, kik az Isten színe előtt ülnek székeiken, arcra borultak és imádták Istent, mondván:
17Hálát adunk neked, mindenható Úr Isten! ki vagy és voltál és leszesz; mivel elfoglaltad nagy hatalmadat és uralkodói.
18A pogányok haragudtak, de eljött a te haragod és az idő, hogy a holtak megítéltessenek és megadassák a jutalom szolgáidnak, a prófétáknak és szenteknek, és a te nevedet félőknek, kicsinyeknek és nagyoknak, és hogy kiirtassanak azok, kik a földet megrontották.
19És megnyílt az Isten temploma a mennyben; és látható volt szövetségének szekrénye az ő templomában s villámlás és csattogás, földindulás és nagy jégeső támadt.