1És midőn felnyitotta a hetedik pecsétet, csendesség lőn a mennyben mintegy fél óráig.
2És láttam hét angyalt állni az Isten színe előtt és hét harsona adatott nekik.
3És jött egy másik angyal és megállott az oltár előtt, kezében arany tömjénezővel; és sok jő illatszert adtak neki, hogy tegyen minden szentek imádságaiból az aranyoltárra, mely az Isten trónja előtt van.
4És felszállott a szentek imádságaiból álló illatszerek füstje az angyal kezéből Isten elé.
5És fogta az angyal a tömjénezőt és megtöltötte az oltár tüzéből és ledobta a földre, és lett mennydörgés és csattogás, villámlások és nagy földindulás.
6És a hét angyal, kiknél a hét harsona volt, készültek, hogy megfújják a harsonát.
7És az első angyal megfújta a harsonát, és lett jégeső és tűz, vérrel vegyest, és lehullott a földre, és a földnek egy harmada megégett, és a fáknak harmadrésze elhamvadt, és minden zöld fű leperzselődött.
8És a második angyal megfújta a harsonát, és mint egy tűzzel égő nagy hegy szakadt a tengerbe, és a tenger harmadrésze vérré vált,
9és a tengerben élő teremtmények harmadrésze kihalt, és a hajók harmadrésze elpusztult.
10És a harmadik angyal megfújta a harsonát, és leesett az égről egy nagy csillag, mely égett, mint a fáklya, és a folyók harmadrészébe esett és a vizek forrásaiba.
11És a csillag neve üröm. És a vizek harmadrésze ürömmé vált, és sok ember meghalt a vizektől, mert keserűek lettek.
12És a negyedik angyal megfújta a harsonát; és csapás érte harmadrészét a napnak és harmadrészét a holdnak és harmadrészét a csillagoknak, úgy, hogy harmadrészek elhomályosodott és harmadrésze nem világított a napnak, úgyszintén az éjnek sem.
13És láttam és hallottam egy sasnak hangját, mely az ég közepén átröpült és fönnhangon kiáltá: Jaj, jaj, jaj a földön lakóknak a többi harsonaszó miatt, melyet a három angyal fog még fújni.