1És történt, midőn Jézus mindezen beszédeket elvégezte, monda tanítványainak:
2Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz és az Emberfiát elárulják, hogy megfeszítsék.
3Akkor egybegyűltek a főpapok és a nép vénei a főpap pitvarába, kit Kaifásnak hívtak.
4És tanácsot tartottak, hogy Jézust álnoksággal. elfogják és megöljék.
5Mondták azonban: Ne az ünnepnapon, hogy lázadás ne támadjon a nép között.
6Mikor pedig Jézus Bethániában volt a poklos Simon házában,
7egy asszony járult hozzá, alabastrom edényben drága kenettel és amint az asztalnál volt, fejére öntötte.
8Midőn pedig a tanítványok ezt látták, boszankodtak, mondván: Mire való ez a pazarlás?
9Mert ezt drágán el lehetett volna adni és a szegények közt kiosztani.
10Amint pedig Jézus ezt megtudta, mondá nekik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jót cselekedett velem!
11Mert szegények mindig vannak veletek, én pedig nem mindig vagyok veletek.
12Mert ő e kenetet testemre öntvén, az én temetésemre cselekedte.
13Bizony mondom nektek, valahol csak ez evangéliumot hirdetik az egész világon, azt is elmondják, amit (ő) tett, az ő emlékezetére.
14Akkor egy a tizenkettő közül, kit karioti Júdásnak neveztek, elment a főpapokhoz
15és monda nekik: Mit adtok nekem, ha kezetekbe adom őt? Azok pedig harminc ezüst pénzt rendeltek neki.
16És attól fogva kereste az alkalmat, hogy őt kezeikbe adja.
17A kovásztalanok első napján pedig Jézushoz járultak a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy neked helyet készítsünk a húsvéti bárány elköltésére?
18Jézus pedig monda: Menjetek a városba ahhoz a bizonyoshoz és mondjátok neki: A mester mondja: Az én időm közel van; nálad tartom a húsvétét tanítványaimmal.
19És a tanítványok úgy tettek, amint Jézus nekik meghagyta, és elkészítették a húsvétét.
20Mikor pedig beesteledett, letelepedett tizenkét tanítványával.
21És mialatt ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy egy közületek elárul engem.
22És fölötte megszomorodva, kezdek egyenkint kérdezni: Vajjon én vagyok-e, Uram?
23Ő pedig felelé és monda: Aki kezét velem a tálba mártja, az árul el engem.
24Az Emberfia elmegy ugyan, amint írva van felőle, de jaj annak az embernek, ki az Emberfiát elárulja; jobb volt volna neki, ha nem született volna az az ember.
25Felelé pedig Júdás, ki őt elárulta és monda: Vajjon én vagyok-e, Rabbi? Monda neki: Te mondottad.
26Vacsora közben pedig kezébe vette Jézus a kenyeret, megáldotta és megtörte, s tanítványainak adta és monda: Vegyétek és egyétek, ez az én testem.
27És kezébe vette a kelyhet, hálát adott és nekik adta mondván: Igyatok ebből mindnyájan,
28mert ez az én vérem, az új szövetségé, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
29Mondom pedig nektek: Nem iszom mostantól fogva a szőlő ezen terméséből ama napig, mikor majd amaz újat iszom veletek Atyám országában.
30S miután dicsőítő éneket mondottak, kimentek az Olajfák hegyére.
31Akkor monda nekik Jézus: Ti mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel. Mert írva van: Megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai.
32Miután pedig föltámadok, megelőzlek titeket Galileában.
33Felelé pedig Péter és monda neki: Ha mindannyian megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom.
34Monda neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy ez éjjel, mielőtt a kakas szólna, háromszor megtagadsz engem.
35Monda neki Péter: Ha meg kell halnom is veled, meg nem tagadlak téged. Hasonlókép szóltak az összes tanítványok.
36Akkor Jézus egy majorba ment velők, melyet Getszemáninak neveznek, és monda tanítványainak: Üljetek itt, míg amoda megyek és imádkozom.
37És maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát és kezdett szomorkodni és aggódni.
38Akkor monda nekik: Szomorú az én lelkem mindhalálig; várakozzatok itt és virrasszatok velem.
39És egy kevéssé előbbre menve, arcára borult, imádkozott és monda: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal nem amint én akarom, hanem amint te.
40És tanítványaihoz ment és alva találta őket és monda Péternek: így, hát nem tudtatok egy óráig virrasztani velem?
41Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
42Ismét másodszor elment és imádkozott, mondván: Atyám! ha el nem mulhatik e pohár a nélkül, hogy megigyam, legyen a te akaratod.
43És ismét jött és alva találta őket, mert szemeik. elnehezedtek.
44És otthagyva őket, ismét elment és imádkozott harmadszor, ugyanazon szavakat mondva.
45Azután tanítványaihoz jött és monda nekik: Aludjatok immár és nyugodjatok! íme
46elérkezett az óra és az Emberfia a bűnösök kezeibe kerül.Keljetek föl, menjünk! íme közeledik, aki engem elárul.
47Még mialatt ő szólott, íme Júdás, egy a tizenkettő közül, megjelent és vele nagy csapat
48kardokkal és botokkal, küldve a főpapoktól és a nép véneitől.Aki pedig elárulta őt, jelt adott nekik mondván: Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt.
49És azonnal Jézushoz lépve, monda: Üdvözlégy, Rabbi! És megcsókolta őt.
50És monda neki Jézus: Barátom, mivégre jöttél? Akkor hozzá mentek és kezeiket Jézusra vetették és megfogták őt.
51És íme, egy azok közül, kik Jézussal voltak, kinyújtva kezét, kirántotta kardját és lesújtott a főpap szolgájára s levágta annak fülét.
52Mire Jézus monda neki: Tedd vissza kardodat a helyére. Mert mindazok, kik fegyvert fognak, fegyver által vesznek el.
53Vagy azt gondolod, nem kérhetem Atyámat és azonnal rendelkezésemre bocsát többet tizenkét légió angyalnál?
54De mikép teljesednek be akkor az írások! melyek szerint így kell történni?
55Azon órában monda Jézus a csapatnak: Mint egy rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, elfogni engem. Naponkint nálatok ültem és tanítottam a templomban, és nem tartóztattatok le.
56Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor a tanítványok mind elhagytak őt és elfutottak.
57Amazok pedig megragadták Jézust és elkísérték Kaifáshoz, a főpaphoz, hol az Írástudók és vének egybe voltak gyűlve.
58Péter pedig követte őt távolról á főpap pitvaráig. És oda bement és leült a szolgák közé, hogy lássa a dolog végét.
59A főpapok pedig és az egész gyülekezet, hamis bizonyságot kerestek Jézus ellen, hogy őt halálra ítélhessék.
60És nem találtak, bár sok hamis tanú jelentkezett. Utoljára pedig jött két hamis tanú
61és így szóltak: Ez mondotta: Leronthatom az Isten templomát és három nap alatt felépíthetem azt.
62Erre fölkelt a főpap, és monda neki: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened bizonyítanak?
63Jézus pedig hallgatót. És a főpap monda neki: Kényszerítlek téged az élő Istenre, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy-e a Krisztus, az Istennek fia?
64Monda neki Jézus: Te mondottad. Azonban mondom nektek: Mostantól fogva látjátok az Emberfiát az Isten erejének jobbján ülni és eljönni az ég felhőin.
65Akkor a papi fejedelem megszaggatta ruháit, mondván: Káromkodott! mi szükségünk még tanukra? íme most hallottatok a káromlást.
66Mit gondoltok? Azok pedig felelék és mondák: Méltó a halálra.
67Akkor arcára köptek, ökleikkel ütötték, mások pedig arcul verték őt,
68mondván: Találd el, Krisztus, kicsoda az, aki téged megütött?
69Péter pedig kívül ült a pitvarban és hozzálépett egy szolgáló, mondván: Te is a galileai Jézussal voltál.
70Ő pedig tagadta mindnyájuk hallatára, mondván: Nem tudom mit mondasz.
71Mikor pedig kiment az ajtón, meglátta őt egy másik szolgáló és így szólt azoknak, kik ott voltak: Ez is a názáreti Jézussal volt.
72És ismét tagadta esküvel: Nem ismerem az embert.
73És kis vártatva hozzámentek, akik ott álltak és mondák Péternek: Bizonyára te is azok közül vagy, mert beszéded is elárul téged.
74Akkor kezdett átkozódni és esküdözni, hogy nem ismeri azt az embert. És mindjárt megszólalt a kakas.
75És eszébe jutott Péternek Jézus szava, amit mondott: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. És kiment és keservesen sírt.