1Amint pedig megvirradt, tanácsot, tartottak az összes papi fejedelmek és a nép vénei Jézus ellen, hogy halálra adják őt.
2És megkötözve vitték őt és átadták Poncius Pilátus helytartónak.
3Midőn Júdás, ki őt elárulta, látta, hogy el van ítélve, bánattól indítva, visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek,
4mondván: Vetkeztem, elárultam az igaz vért. Ők pedig, mondák: Mi közünk hozzá? Te lássad!
5És elszórva az ezüstpénzt a templomban, eltávozott és elment, s fölakasztotta magát egy kötéllel.
6A főpapok pedig fölszedték az ezüstpénzt és mondák: Nem szabad azt a templom pénztárába tenni, mert vér díja.
7Miután pedig tanácsot tartottak, megvették rajta egy fazekas telkét, az idegenek temetkezési helyéül.
8Azért nevezik azt a telket Hakeldamának, azaz vérmezőnek a mai napig.
9Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta megjövendölt, mondván: És fogták a harminc ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, akit megbecsültek Izrael fiai részéről,
10és a fazekas telkeért adták, amint az Úr meghagyta nekem.
11Jézus pedig a helytartó előtt állt, és kérdezte őt a helytartó, mondván: Te vagy a zsidók királya? Monda neki Jézus: Te mondod.
12És midőn a főpapok és vének vádolták, semmit sem felelt.
13Akkor mondja neki Pilátus: Nem hallod-e, mennyi bizonyságot mondanak ellened?
14És nem felelt neki egy szavára sem, úgy hogy a helytartó fölötte csodálkozott
15Az ünnepnapon pedig a helytartó egy foglyot szokott szabadon bocsátani a népnek, akit akartak.
16Volt pedig akkor egy hírhedt foglya, kit Barabbásnak hívtak.
17Monda tehát Pilátus az egybegyűlteknek: Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabbást e vagy Jézust, kit Krisztusnak mondanak?
18Mert tudta, hogy irigységből adták őt kezeibe.
19Mialatt pedig ő az ítélőszéken ült, hozzá küldött a felesége, mondván: Semmi dolgod ne legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban őmiatta.
20A főpapok és vének azonban rábeszélték a népet, hogy Barabbást kérjék, Jézust pedig veszítsék el.
21Mire a helytartó, monda nekik: Kit akartok, hogy nektek a kettő közül elbocsássak? Azok pedig mondák: Barabbást.
22Monda nekik Pilátus: Mit cselekedjem tehát Jézussal, kit Krisztusnak mondanak?
23Mondák mindannyian. Feszíttessék meg! Monda nekik a helytartó: De mi gonoszt cselekedett? Azok pedig még inkább kiálták, mondván: Feszíttessék meg!
24Minthogy tehát Pilátus látta, hogy semmire sem megy, hanem még nagyobb zajongás támad, vizet vett és megmosta kezeit a nép előtt, mondván: Én ártatlan vagyok ez igaznak vérétől; ti lássátok!
25Mire az egész nép, monda: Az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon!
26Akkor elbocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig, miután megostoroztattá, átadta nekik, hogy megfeszíttessék.
27Akkor a helytartó katonái magokkal vitték Jézust a tanácsházba, egybegyűjtötték köréje az egész csoportot,
28és levetkőztetvén őt, bíborszínű palástot adtak rá,
29és tövisből koronát fonva, fejére tették és nádat a jobb kezébe. És térdet hajtva előtte, csúfolták őt, mondván: Üdvözlégy zsidók királya!
30És ráköpdöstek és fogták a nádat és fejét verték vele.
31És miután kigúnyolták őt, levették róla a palástot és saját ruháiba öltöztették és elvezették őt, hogy megfeszítsék.
32Kifelé menve pedig találtak; egy Simon nevű cirenei embert; ezt kényszerítették, hogy vigye az ő keresztjét.
33És elértek azon helyre, melyet Golgotának, vagyis agykoponya helyének mondanak.
34És epével vegyített bort adtak neki inni, És mikor megízlelte, nem akart belőle inni.
35Miután pedig megfeszítették őt, elosztották ruháit, sorsot vetve rajok, hogy beteljesedjék, amit a próféta megjövendölt, mondván: Elosztották ruháimat magok között, és köntösömre sorsot vetettek.
36És leültek és őrizték őt.
37És feje fölé függesztették az ő ügyét írva: Ez Jézus, a zsidók királya.
38Akkor megfeszítettek vele két latrot is, egyiket jobb, másikat bal felől.
39Az arra menők pedig káromolták őt, fejőket csóválva,
40mondván: Hej, ki lerontod az Isten templomát és három nap alatt újra fölépíted azt, szabadítsd meg magadat; ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!
41Hasonlókép a főpapok is az írástudókkal és vénekkel együtt gúnyolódva mondák:
42Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. Ha ő Izrael királya, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki.
43Az Istenben bízott, szabadítsa meg most, ha akarja; mert azt mondottá, hogy: Isten Fia vagyok.
44Ugyanazzal szidalmazták a latrok is, kiket vele megfeszítettek.
45Hat órától pedig sötétség lett az egész földön kilenc óráig.
46És kilenc óra tájban Jézus nagy szóval kiáltotta, mondván: Éli, Éli, lamma szabaktáni? azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
47Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallották, mondák: Illést hívja!
48És egyikök mindjárt elfutott, fogott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádra tűzte és inni adott neki.
49A többiek pedig mondák: Hadd lássuk, jön-e Illés, hogy megszabadítsa őt!
50Jézus pedig ismét nagy szóval kiáltott és kiadta lelkét.
51És íme a templom függönye kettéhasadt fölülről egész aljáig, és a föld megrendült a kősziklák repedeztek,
52a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szenteknek testei föltámadtak.
53És előjöttek sírjaikból az ő föltámadása után, s bementek a szent városba és sokaknak megjelentek.
54A százados pedig és akik Jézus őrizetére vele voltak, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek és mondák: Valóban Isten fia volt ez!
55Volt pedig ott sok távolról néző asszony, ki Jézust Galileából követte, hogy neki szolgáljon.
56Ezek között volt Mária Magdolna és Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.
57Mikor pedig beesteledett, jött egy József nevű gazdag ember Arimathiából, ki szintén Jézus tanítványa volt.
58Ez elment Pilátushoz és elkérte Jézus holttestét. Mire Pilátus elrendelte, hogy a holttestet neki átadják.
59És József fogta a testet, tiszta gyolcsba takarta,
60és a saját új sírboltjába helyezte, melyet a kősziklába vágott, s nagy követ hengerített a sir ajtaja elé és elment.
61Ott volt pedig Mária Magdolna és a másik Mária, a sírral szemben ülve.
62Másnap pedig, mely a készület napjára következik, egybegyűltek a papi fejedelmek és farizeusok Pilátushoz
63mondván: Uram, eszünkbe jutott, hogy az a csaló még életében azt mondotta: Harmadnap múlva feltámadok.
64Parancsold meg tehát, hogy a sírt harmadnapig őrizzék; hogy talán el ne jöjjenek tanítványai és el ne lopják őt, és azt mondják a népnek: Föltámadott halottaiból! - mert ez utóbbi csalás rosszabb lesz az elsőnél.
65Monda nekik Pilátus: Van őrségtek, menjetek, őrizzétek ahogy tudjátok.
66Azok pedig elmentek és megerősítették a sírt őrökkel, és lepecsételték a követ.