1Akkor hasonló lesz mennyek országa tíz szűzhöz, kik fogták lámpáikat és eléje mentek a vőlegénynek és menyasszonynak;
2Öt pedig közőlük balga volt, és öt okos.
3Ám az öt balga fogta lámpáját és nem vitt magával olajat.
4Az okosak pedig vittek olajt edényeikben a lámpákkal együtt.
5Mivel pedig a vőlegény késett, szunnyadoztak mindannyian és elaludtak.
6Éjfélkor azonban lárma támadt: íme jön a vőlegény, menjetek ki elébe!
7Akkor fölkeltek mind ama szüzek és rendbe hozták lámpáikat.
8A balgák pedig mondották az okosaknak: Adjatok nekünk olajotokból, mert a mi lámpáink elalszanak.
9Felelének az okosak mondván: Hogy esetleg se nekünk, se nektek ne legyen elég, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.
10És míg azok elmentek venni, jött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre és bezárult az ajtó.
11Végre aztán jöttek a többi szüzek is, mondván: Uram, Uram, nyisd ki nekünk az ajtót!
12De ő felelé és monda: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.
13Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát!
14Mert valamint egy messzire elutazó ember, előhívta szolgáit és átadta nekik minden vagyonát,
15és az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a saját tehetsége szerint és azonnal elindult.
16Elment tehát aki öt talentumot kapott, üzérkedett vele és más ötöt nyert.
17Hasonlókép aki kettőt kapott, más kettőt nyert.
18Aki pedig egyet kapott, elment, elásta a földbe, és elrejtette urának pénzét.
19Sok idő múlva azonban megjött ama szolgáknak ura és leszámolt velők.
20És előlépett aki öt talentumot kapott, s más öt talentumot mutatott föl, mondván: Uram, öt talentumot adtál át nekem, íme más ötöt nyertem rajta.
21Monda nekik ura: Jól van, derék és hű szolga! mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád, menj be a te urad örömébe.
22Előlépett pedig az is, ki két talentumot kapott, és monda: Uram, két talentumot adtál át nekem, íme más kettőt nyertem.
23Monda neki ura: Jól van, derék és hű szolga! mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád, menj be a te urad örömébe.
24Előlépett pedig az is, ki egy talentumot kapott, és monda: Uram, tudom, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahol nem vetettél és gyűjtesz, ahol nem hintettél,
25féltemben tehát, elmentem és elástam talentumodat a földbe, íme itt van, ami a tied!
26Felelé pedig ura és monda neki: Gonosz és rest szolga! Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem hintettem,
27tehát oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy mikor megjövök, kamatostul kaptam volna vissza, ami az enyém.
28Vegyétek el tehát tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!
29Mert mindannak, akinek van, adnak és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincsen, amije van is, elveszik tőle.
30És a haszontalan szolgát vessétek ki a külső sötétségre; ott majd sírás és fogak csikorgatása lesz!
31Mikor pedig eljön az Emberfia az ő dicsőségében és az összes angyalok vele, akkor leül az ő dicsőségének trónjára.
32És összegyűlnek eléje az összes nemzetek és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor szétválasztja a juhokat a bakoktól.
33És a juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig baljára.
34Akkor mondja a király azoknak, kik jobbja felől lesznek: Jöjjetek Atyám áldottai, bírjátok a világ kezdetétől fogva nektek készített országot!
35Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; idegen voltam, és befogadtatok engem;
36mezítelen és betakartatok engem; beteg voltam és meglátogattatok engem; börtönben voltam és eljöttetek hozzám.
37Akkor felelik majd neki az igazak, mondván: Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged? szomjúhozni és italt adtunk neked?
38Mikor láttunk téged mint idegent és befogadtunk téged? vagy mezítelenül és betakartunk téged?
39Vagy mikor láttunk betegen, vagy a tömlöcben, és mentünk el hozzád?
40És felelvén a király, azt fogja nekik mondani: Bizony mondom nektek, amennyiben ezt egynek ezen legkisebb testvéreim közül cselekedtetek, nekem cselekedtetek.
41Akkor azoknak is, kik balfelől lesznek mondani fogja: Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, mely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett!
42Mert éheztem és nem adtatok ennem; szomjúhoztam és nem adtatok innom;
43idegen voltam és nem fogadtatok be; mezítelen és nem takartatok be; beteg és a börtönben, és nem látogattatok meg engem.
44Akkor majd azok is felelik, mondván: Uram, mikor láttunk éhezni, vagy szomjúhozni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy, a börtönben, és nem szolgáltunk neked?
45Akkor feleli nekik, mondván: Bizony mondom nektek, amennyiben nem cselekedtetek ezt egynek ezen légkisebbek közül, nekem sem cselekedtetek.
46És ezek elmennek az örök kínra, az igazak pedig az örök életre.