1És Jézus ismét példabeszédekben szólott nekik mondván:
2Hasonló mennyek országa a királyhoz, ki fiának menyegzőt tartott.
3És elküldötte szolgáit, hogy a menyegzőre hivatalosakat hívják, de azok nem akartak eljönni.
4Ismét más szolgákat küldött mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: íme elkészítettem ebédemet, ökreim és hizlalt állataim le vannak ölve, és minden kész: jöjjetek a menyegzőre!
5Azok pedig nem törődtek vele és elmentek, ki a majorjába, ki a keresete után.
6A többiek pedig megfogták szolgáit és méltatlanságokkal illetve, megölték őket.
7Amint pedig ezt a király meghallotta, megharagudott, és elküldve hadait elpusztította ama gyilkosokat és városukat felgyújtotta.
8Azután monda szolgáinak: A menyegző kész ugyan, de a hivatalosak nem voltak méltók.
9Menjetek ki tehát az útszélekre és akiket csak találtok, hívjátok a menyegzőre!
10És kimenvén a szolgák az utakra, összegyűjtötték mind, akiket találtak, jókat és rosszakat, és megtelt a menyegzős ház vendégekkel.
11Bement pedig a király, hogy lássa a vendégeket, és látott ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.
12És monda neki: Barátom! hogy jöttél te ide be, holott nincs menyegzős ruhád? Az pedig elnémult.
13Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg kezeit és lábait s dobjátok ki őt a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogak csikorgatása.
14Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak
15Akkor a farizeusok elmentek és tanácsot tartottak, hogyan foghatnák meg őt beszédében.
16És elküldötték hozzá tanítványaikat a herodiánusokkal, mondván: Mester tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját igazságban tanítod és nem törődöl senkivel, mert nem tekinted az emberek személyét.
17Mond meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?
18Jézus azonban felismerve az ő álnokságukat, monda: Mit kísértetek engem, képmutatók?
19Mutassátok meg nekem az adópénzt! Azok pedig odanyújtottak neki egy dénárt.
20És monda nekik Jézus: Kié ez a kép és e fölirat?
21Mondják neki: A császáré. Akkor monda nekik: Adjátok meg tehát, ami a császáré, a császárnak, és ami Istené, az Istennek.
22Ezek hallatára elcsodálkoztak és otthagyva őt, eltávoztak.
23Ama napon szadduceusok jöttek hozzá, kik azt mondják, hogy nincs föltámadás, és kérdezték őt,
24mondván: Mester! Mózes azt mondotta, hogy ha valaki meghal fiúgyermek nélkül, vegye el a testvére az ő feleségét és támasszon magzatot testvérének.
25Volt minálunk hét testvér. És az első miután megházasodott, meghalt. S mivel magzata nem volt, feleségét testvérére hagyta.
26Hasonlóképen a második és harmadik is, egész a hetedikig.
27Mindezek után pedig végre az asszony is meghalt.
28A föltámadáskor tehát a hét közül melyiknek lesz ez a felesége? Mert mindegyiké volt.
29Mire Jézus monda nekik: Tévedtek, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten erejét.
30Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem úgy lesznek, mint az Isten angyalai mennyben.
31A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, midőn így szólt:
32\Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene;\ - Nem a halottak Istene, hanem az élőké.
33És midőn a nép ezt hallotta csodálkozott az ő tanításán.
34A farizeusok pedig amint meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, egybegyűltek,
35és kérdé őt egyikök, egy törvénytudó, kísértvén őt:
36Mester! melyik a legnagyobb parancsolat a törvényben?
37Monda neki Jézus: Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38Ez a legnagyobb és első parancsolat.
39A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat.
40E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták.
41Mikor pedig a farizeusok egybegyűltek, kérdé őket Jézus,
42mondván: Mit tartotok a Krisztus felől? Ki fia ő? Mondják neki: Dávidé.
43Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid Lélekben urának, mondván:
44Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem?
45Ha tehát Dávid őt Urának szólítja, hogyan lehet az ő fia?
46És senki sem tudott neki egy szót sem felelni, sem nem merte őt senki többé az naptól fogva kérdezni.