1S mikor Jeruzsálemhez közeledtek és Betfagéba értek, az Olajfák hegyéhez, akkor Jézus elküldött két tanítványt,
2mondván nekik: Menjetek az átellenben fekvő helységbe, és azonnal találtok egy szamarat megkötve, és a vemhét vele; oldjátok el vezessétek ide nekem!
3És ha valaki nektek valamit szól, mondjátok, hogy az Urnák van szüksége ezekre, és azonnal elengedi.
4Ez az egész pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta megjövendölt mondván:
5Mondjátok meg Sion leányának: íme a te királyod jön hozzád szelíden, ülve a szamáron és a teherhordónak vemhén.
6Elmentek tehát a tanítványok és úgy cselekedtek, amint Jézus nekik parancsolta.
7És odavezették a marat és vemhét, rajok rakták ruháikat és ráülteték őt.
8A nagy sokaság pedig leterítette ruháit az úton; mások pedig gallyakat vágtak a fákról és azt hintették az útra.
9A seregek pedig, amelyek előtte és utána mentek, kiáltozták mondván: Hozanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jő! Hozanna a magasságban!
10És mikor bement Jeruzsálembe, egész város lázba jött mondván: Kicsoda ez?
11A nép pedig mondotta: Ez Jézus, a názáreti próféta Galileából.
12És Jézus bement az Isten templomába és mind kiűzte, kik a templomban eladtak és vásároltak, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta.
13És monda nekik: Írva van: \Az én házamat imádság házának hívják\; ti pedig rablóbarlanggá tettétek azt.
14És vakok és sánták járultak hozzá a templomban, és meggyógyította őket.
15Midőn pedig a főpapok és Írástudók látták a csodákat, melyeket művelt, és a gyermekeket, kik a templomban kiáltoztak, mondván: Hozanna Dávid fiának! - boszankodtak.
16És mondák neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nekik: Igenis! Sohasem olvastátok, hogy a kisdedek és csecsemők szájából szereztél dicséretet?
17És otthagyva őket, kiment a városon kívül Bethániába és ott maradt.
18Reggel pedig amint visszatért a városba, megéhezett.
19S meg látván egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de nem talált rajta egyebet, mint csak leveleket, mire így szólt: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És a fügefa rögtön elszáradt.
20Minek láttára a tanítványok, csodálkoztak, mondván: Hogyan elszáradt egyszerre!
21Jézus pedig, monda nekik: Bizony mondom nektek, ha hitetek lesz és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedjél fel és vesd magadat a tengerbe, meglesz.
22És mindazt, amit az imádságban hittel kértek, megnyeritek.
23És mikor bement a templomba, tanítás közben hozzájárultak a főpapok és a nép vénei, mondván: Miféle hatalommal cselekszed ezt? És ki adta neked ezt a hatalmat?
24Jézus felelé nekik és monda: Én is kérdek tőletek valamit, mire ha megfeleltek nekem, és is megmondom nektek, hogy miféle hatalommal cselekszem ezt.
25János keresztsége honnét volt? Az égből-e, vagy az emberektől? Ők pedig tanakodtak magok közt, mondván:
26Ha azt mondjuk: az égből, azt fogja nekünk mondani: Miért nem hittetek tehát neki? Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartotta.
27És felelék Jézusnak és mondák: Nem tudjuk. Monda ő is nekik: Én sem mondom meg nektek, miféle hatalommal cselekszem ezt.
28De mit gondoltok? Egy embernek két fia volt, és elment az elsőhöz és így szólt: Fiam, menj ki ma és dolgozzál szőlőmben!
29Az pedig felelé és monda: Nem megyek. Később azonban megbánta és kiment.
30Elment azután a másikhoz és hasonlóképen szólt. Az pedig felelvén, monda: Megyek, Uram, és nem ment.
31A kettő közül melyik tette meg atyja akaratát? Mondják neki: Az első. Monda nekik Jézus: Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és paráznaszemélyek előbb bejutnak Isten országába, mint ti.
32Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján, és nem hittetek neki, holott a vámosok és paráznaszemélyek hittek neki. Ti pedig dacára hogy láttátok ezt, utóbb sem bántátok meg, hogy hittetek volna neki.
33Halljatok más példabeszédet: Volt egy gazdaember, ki szőlőt ültetett és körülkerítette sövénnyel, és sajtót ásott benne és tornyot épített, és bérbe adta szőlőmiveseknek és elutazott messzire.
34Mikor pedig a gyümölcsszedés ideje elérkezett, elküldötte szolgáit a szőlőmivesekhez, hogy a termést beszedjék.
35Ám a szőlőmivesek megfogták az ő szolgáit, s egyiket megverték, másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték.
36Ismét más szolgákat küldött, az előbbieknél többet, és hasonlókép cselekedtek velők.
37Végre pedig fiát küldötte hozzájok mondván: Fiamat csak meg fogják becsülni.
38A szőlőmivesek azonban amint meglátták a fiút, mondák magok között: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt és mienk lesz az 6 öröksége.
39És megragadva őt, kidobták a szőlőből és megölték.
40Mikor tehát majd eljön a szőlő ura, mit fog cselekedni azokkal a szőlőmivesekkel?
41Mondják neki: A gonoszokat gonoszul veszti el és szőlőjét más míveseknek adja bérbe, kik a termést annak idején beszolgáltatják neki.
42Monda nekik Jézus: Sohasem olvastátok az írásokban: \A kő, melyet az építők megvetettek, az lett szegletfővé? Az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemeinkben.\
43Azért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és oly nemzetnek adatik, mely megtermi gyümölcsét.
44És mindaz, ki e kőre esik, összezúzódik, és akire ráesik, azt összemorzsolja.
45S mikor hallották a főpapok és farizeusok az ő példabeszédeit, megértették, hogy róluk mondja azokat.
46És el akarták őt fogni, de féltek a néptől, mert prófétának tartották őt.