1Hasonló mennyek országa egy gazdaemberhez, ki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe.
2Megszerződött pedig a munkásokkal egy dénár napi bérben, és elküldötte őket szőlőjébe.
3És midőn három őrá tájban kiment, másokat látott a piacon tétlen állni.
4És monda nekik: Menjetek ti is szőlőmbe, és ami méltányos lesz, megadom nektek.
5Azok tehát elmentek. És ismét kiment hat és kilenc óra körül, és hasonlóképen cselekedett.
6Tizenegy óra tájban pedig kiment, és másokat- talált veszteg állva, és monda nekik: Mit álltok itt egész nap tétlen?
7Mondják neki: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Mondja nekik: Menjetek ti is szőlőmbe!
8Mikor pedig beesteledett, monda a szőlősgazda felügyelőjének: Hívd össze a munkásokat és add meg nekik béröket, kezdve az utolsóktól az elsőkig.
9Mikor tehát előjöttek, kik tizenegy óra tájban érkeztek, kaptak egy-egy -dénárt.
10Mikor pedig az elsők is előjöttek, azt hitték, hogy többet kapnak, de ők is egy-egy dénárt kaptak.
11És amint fölvették, zúgolódtak a gazda ellen,
12mondván: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, kik a nap terhét és hevét viseltük.
13Ő azonban feleié egyiknek közőlük és monda: Barátom! nem követek el veled igazságtalanságot; nemde egy dénárban szerződtél meg velem?
14Vedd ami a tied, és menj! Én pedig annyit akarok adni ez utolsónak is, mint neked.
15Vagy nem szabad azt tennem, amit akarok? Vagy tán rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?
16Így lesznek az utolsók elsőkké, az elsők utolsókká. Mert sokan vannak a hivatalosak de kevesen a választottak.
17S midőn Jézus elindult Jeruzsálem felé, magához vette a tizenkét tanítványt külön, és monda nekik:
18íme, fölmegyünk Jeruzsálembe és az Emberfia elárultatik a főpapoknak és Írástudóknak, és halálra ítélik őt.
19És átadják őt a pogányoknak kicsúfolásra, megostorozásra és megfeszítésre, és harmadnapon feltámad.
20Akkor hozzájárult Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival, leborult előtte és kért tőle valamit.
21Monda neki: Mit akarsz? Az feleli: Mondjad, rogy ez az én két fiam, egyik jobb, másik bal felől üljön melletted országodban.
22Mire Jézus monda: Nem tudjátok mit kértek. Meg tudjátok-e inni azt a poharat, melyet én inni fogok? Felelék neki: Meg tudjuk.
23Monda nekik: Az én poharamat ugyan megisszátok, de hogy jobbomra, vagy balomra üljetek, azt nem adhatom meg nektek, hanem azoknak, kiknek Atyám készítette.
24És amint ezt a tíz meghallotta, boszankodtak a két testvérre.
25Jézus pedig magához hívta őket és monda: Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és akik felebbvalók, hatalmat gyakorolnak fölöttük.
26Ne így legyen tiköztetek; hanem aki közöttetek nagyobb akar lenni, legyen a ti szolgátok,
27és aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti cselédetek.
28Valamint az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy szolgáljon és életét adja sokakért váltságul.
29És midőn kimentek Jerikóból, nagy népsereg követte őt.
30És íme két vak, kik az út mellett ültek, meghallotta, hogy Jézus arra megy, és kiabált mondván: Uram, könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!
31A nép pedig csitította őket, hogy hallgassanak. De azok még jobban kiabáltak, mondván: Uram, könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!
32És Jézus megállott és magához hívta őket mondván: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
33Mondják neki: Uram, hogy megnyíljanak szemeink.
34Jézus tehát megkönyörült rajtok, megérintette szemeiket és azonnal láttak és követték őt.