1Akkor szólott Jézus a seregekhez és tanítványaihoz,
2mondván: Mózes székébe az írástudók és farizeusok ültek.
3Mindazt tehát, amit nektek mondanak, tartsátok meg és cselekedjetek; de az ő tetteik szerint ne cselekedjetek, mert mondják és nem cselekszik.
4Mert nehéz és elviselhetetlen terheket rónak és raknak az emberek vállaira; de ők ujjúkkal sem akarják azokat megmozdítani.
5Hanem minden cselekedetüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek, mert szélesre szabják imaszíjaikat és megtoldják bojtjaikat.
6Szeretik az első helyeket a lakomákon és az első székeket a zsinagógákban,
7és a köszöntéseket a nyilvános tereken, és hogy Rabbinak hívják őket az emberek.
8Ti azonban ne hivassátok magatokat Rabbinak, mert egy a ti Mestertek; ti pedig mindannyian testvérek vagytok.
9És atyátoknak se szólítsatok senkit e földön, mert egy a ti Atyátok, ki mennyekben van.
10Se ne hivassátok magatokat mestereknek; mert egy a ti Mestertek: Krisztus.
11Aki nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.
12Aki pedig magát fölmagasztalja, megaláztatik; és aki megalázza, felmagasztaltatik.
13De jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Mert ti sem mentek be, még a bemenni akarókat sem hagyjátok bejutni.
14Jaj nektek, képmutató Írástudók és farizeusok! mert megemésztitek az özvegyek házait, hosszú imádságaitokkal; ezért súlyosabb ítélet alá estek.
15Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! mert körüljárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egy-egy hitfelet szerezzetek, és ha azzá lett, a gehenna fiává teszitek, kétszerié inkább magatoknál.
16Jaj nektek, vak vezérek, kik azt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, az semmi; aki pedig a templom aranyára esküszik, az kötelezve van.
17Esztelenek és vakok! Vájjon mi előbbrevaló, az arany-e vagy a templom, mely az aranyat megszenteli?
18És ha valaki az oltárra esküszik, az semmi; aki pedig az ajándékra esküszik, mely rajta van, az kötelezve van.
19Vakok! Vajjon mi nagyobb, az ajándék-e, vagy az oltár, mely az ajándékot megszenteli?
20Aki tehát az oltárra esküszik, reá esküszik és mindenre, ami azon van.
21És aki a templomra esküszik, raja esküszik és arra is, ki abban lakik.
22És aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és arra, aki azon ül.
23Jaj nektek, képmutató Írástudók! kik tizedet adtok a mentából és az ánizsból és a köményből, de elhanyagoljátok, ami fontosabb a törvényben: az ítéletet, az irgalmasságot és a hitet. Ezeket meg kellett tenni, amazokat el nem hagyni.
24Vak vezérek! kik a szúnyogot átszűritek, a tevét pedig lenyelitek.
25Jaj nektek, képmutató Írástudók és farizeusok! mert megtisztogatjátok a pohár és tál külsejét; belül pedig telve vagytok rablással és tisztátalansággal.
26Vak farizeus! tisztítsd meg előbb a pohárnak és tálnak belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen.
27Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! mert hasonlók vagytok a kimeszelt sírokhoz, melyek kívülről ékeseknek látszanak az embereknek, de belül tele vannak halottak csontjaival és minden undoksággal.
28Így ti is, kívülről ugyan igazaknak látszotok az embereknek, belül pedig tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
29Jaj nektek, képmutató Írástudók és farizeusok! kik a próféták sírjait építitek és az igazak síremlékeit ékesítitek,
30és azt mondjátok: Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna részesek velük a próféták vérében.
31Így hát önmagatok ellen tesztek tanúságot, hogy fiai vagytok azoknak, kik a prófétákat megölték!
32Csak töltsétek be hát a ti atyáitok mértékét!
33Kígyók! Viperák fajzatai! Hogyan kerülitek ki majd a pokoli Ítéletet?
34Miértis íme én prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok, kik közöl némelyeket megöltök és megfeszíttek, némelyeket megostoroztok zsinagógáitokban, és üldöztök városról városra:
35hogy rátok szálljon minden igaz vér, mely kiontatott a földön, az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között.
36Bizony mondom nektek, eljön mindez erre a nemzedékre.
37Jeruzsálem, Jeruzsálem, mely megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, kik hozzád küldettek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk egybegyűjti csirkéit szárnyai alá, és nem akartad!
38Íme pusztán hagyatik nektek a ti házatok.
39Mert mondom nektek: Nem láttok engem mostantól fogva, mígnem mondjátok: Áldott ki az Úr nevében jő.