1Azon órában a tanítványok Jézushoz járultak és mondák: Kit vélsz nagyobbnak mennyek országában?
2És Jézus odahívott egy kisdedet, közéjök állította
3és így szólt: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kisdedek, nem mentek be mennyek országába.
4Tehát aki megalázza magát, mint e kisded, az nagyobb mennyek országában.
5És aki egy ilyen kisdedet befogad az én nevemben, engem fogad, be.
6Aki pedig megbotránkoztat egyet azon kisdedek közül, kik énbennem hisznek, annak jobb, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tenger mélyébe süllyesztik.
7Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükség ugyan, hogy botrányok jöjjenek; de jaj annak az embernek, aki által a botrány jő!
8Ha tehát kezed, vagy lábad botránkoztat, vágd le azt és vesd el magadtól! Jobb neked bénán vagy sántán az életre bemenned, mint két kézzel vagy lábbal bírva az örök tűzre vettetned.
9És ha a szemed botránkoztat, vájd ki azt és vesd el magadtól! Jobb neked egy szemmel bemenni az életre, mint két szemmel a gehenna tüzére vettetni.
10Vigyázzatok, hogy meg ne vessetek egyet e kicsinyek közül! Mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik az égben mindenkor látják Atyám orcáját, ki mennyekben van.
11Mert az Emberfia megmenteni jött, ami el volt veszve.
12Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van és egy közőlük eltéved, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken és elmegy keresni azt, amely eltévedett?
13És ha úgy esik, hogy megtalálja, bizony mondom nektek, hogy annak jobban örül, mint a kilencvenkilencnek, amelyek el nem tévedtek.
14Így nem akarja a ti Atyátok, ki mennyekben, van, hogy elvesszen egy e kisdedek közül.
15Ha pedig vetkezik ellened atyádfia, menj és fedd meg őt egyedül közötted és közötte. Ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát.
16Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásán álljon az egész dolog.
17Hogyha pedig nem hallgat rajok, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem hallgat, legyen neked mint a pogány és a vámos.
18Bizony mondom nektek: Bármit megkötöztök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és bármit feloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is.
19Ismét mondom nektek, hogy ha ketten közőletek megegyeznek a földön minden dologra nézve, amit kérnek, megleszen nekik Atyámtól, ki mennyekben van.
20Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlve vannak az én nevemben, ott vagyok közepettük.
21Akkor hozzáment Péter és monda: Uram, hányszor vétkezhetik ellenem atyámfia, és hányszor bocsássak meg neki? Hétszer-e?
22Monda neki Jézus: Nem mondom neked hétszer, hanem hetvenszerhétszer.
23Ennélfogva hasonló mennyek országa a királyhoz, ki szolgáival le akart számolni.
24És mikor leszámolni kezdett, eléje hoztak egyet, ki tízezer talentummal tartozott neki.
25Mivel pedig nem volt miből fizetnie, megparancsolta az ura, hogy adják el őt, feleségét, fiait és mindenét, amije van, és így fizesse meg tartozását.
26A szolga azonban leborulva kérte őt, mondván: Légy türelemmel irántam és mindent megfizetek neked!
27Megkönyörült tehát az úr ama szolgán, elbocsátotta őt és elengedte neki adósságát.
28Amint pedig ama szolga kiment és egyik szolgatársával találkozott ki száz dénárral tartozott neki, megfogta és fojtogatta őt, mondván: Add meg, amivel tartozol!
29És szolgatársa leborulva kérte őt mondván: Légy türelemmel irántam és mindent megfizetek neked!
30Amaz azonban nem akart, hanem fogta és börtönbe vetette őt, míg meg nem fizette tartozását.
31Mikor tehát szolgatársai a történteket látták, igen megszomorodtak, és elmentek s elmondották uruknak mindazt, ami történt.
32Akkor maga elé idézte őt ura és monda neki: Gonosz szolga! minden adósságodat elengedtem, mivel kértél engem.
33Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én is megkönyörültem rajtad?
34És haragjában átadta őt ura a kínzóknak, míg minden adósságát le nem fizeti.
35Így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha meg nem bocsáttok ki-ki az ő atyjafiának, szívetekből.