1És hozzá mentek a farizeusok és szadduceusok, kísértve őt és kérték, hogy mutasson nekik jelet az égből.
2Ő azonban felelvén, monda nekik: Este azt mondjátok: Tiszta idő lesz, mert vörös az ég.
3Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vöröslik a borús ég. Az ég színét tehát meg tudjátok Ítélni; s az idők jeleit nem ismernétek?
4A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván; de nem adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele. És otthagyva őket, elment.
5És mikor tanítványai a tengeren túl mentek, elfelejtettek kenyeret vinni magokkal.
6És monda nekik: Vigyázzatok és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!
7Ők pedig töprenkedtek magokban és mondák: Nem hoztunk magunkkal kenyeret.
8Jézus pedig tudta ezt és monda: Mit töprenkedtek magatokban, kicsinyhitűek, hogy kenyeretek nincsen?
9Még most sem értitek és nem jut eszetekbe az öt kenyér az ötezer ember között, és hogy hány kosárral szedtetek össze?
10Sem a hét kenyér a négyezer ember között, és hogy hány kosárral szedtetek fel?
11Miért nem értitek, hogy nem a kenyérről mondtam nektek: Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?
12Akkor megértették, hogy nem azt mondotta, miszerint a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és szadduceusok tanításától kell óvakodniuk.
13Jézus pedig Fülöp-Caezarea környékére jött és megkérdezte tanítványait mondván: Kinek tartják az emberek az Emberfiát?
14Ők pedig mondák: Némelyek keresztelő Jánosnak, némelyek pedig Illésnek, némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
15Mondá neki Jézus: Hát ti kinek tartotok engem?
16Mire Simon Péter monda: Te Krisztus vagy, az élő Istennek fia.
17Felelvén erre Jézus, monda neki: Boldog vagy Simon, Jónás fia! mert a test és vér nem jelentette ki ezt neked, hanem az én Atyám, ki mennyekben van.
18És én mondom neked, hogy te Péter vagy, és ezen kősziklára építem anyaszentegyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.
19És neked adom a mennyország kulcsait; és bármit megkötsz a földön, meg lesz kötve mennyekben is, és bármit feloldasz földön, fel lesz oldva mennyekben is.
20Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy senkinek meg ne mondják, hogy ő a Jézus Krisztus.
21Attól fogva kezdé Jézus tanítványaival megértetni, hogy Jeruzsálembe kell mennie és a népnek véneitől és az írástudóktól és papi fejedelmektől sokat szenvednie és megöletnie és harmadnapon! feltámadnia.
22És Péter magához vonta őt és szemrehányást tett neki mondván: Távol legyen ez tőled Uram, ez ne történjék veled!
23Ki hátrafordulva, monda Péternek: Hátra tőlem, sátán! Botránkoztatsz engem, mert nem érted Istennek, hanem az embereknek dolgát.
24Akkor monda Jézus tanítványainak: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.
25Mert aki akarja menteni életét, elveszti azt; aki pedig énérettem elveszti életét, megtalálja azt.
26Mert mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkének pedig kárát vallja? Vagy mit ad az ember cserébe lelkéért?
27Mert az Emberfia majd eljön az ő Atyja dicsőségében angyalaival, és akkor megfizet kinek-kinek cselekedetei szerint.
28Bizony mondom nektek, vannak némelyek az itt állók közül kik nem ízlelik meg a halált, mígnem meglátják az Emberfiát eljönni az ő országában.