1Akkor írástudók és farizeusok jöttek hozzá Jeruzsálemből, mondván:
2Miért hágják át tanítványaid a régiek hagyományát? Mert nem mossák meg kezeiket, midőn esznek.
3Ő pedig felelvén, monda nekik: Hát ti miért hágjátok át az Isten parancsolatát a ti hagyományotok miatt? Mert az Isten mondotta:
4Tiszteljed atyádat és anyádat; és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal haljon meg.
5Ti pedig azt mondjátok: Bárki mondja atyjának, vagy anyjának: Minden áldozatom neked használ, - elég,
6ha nem tiszteli is atyját, vagy anyját. És kijátsszatok az Isten parancsát a ti hagyományotok miatt.
7Képmutatók! Jól jövendölt felőletek Izaiás mondván:
8E nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.
9Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak.
10És maga köré gyűjtötte a népet és monda nekik: Halljátok és értsétek!
11Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájába bemegy, hanem ami a szájából kijő, az fertőzteti meg az embert.
12Akkor hozzá mentek tanítványai, és mondák neki: Tudod-e, hogy a farizeusok e beszéd hallatára megbotránkoztak?
13Ő pedig felelvén, monda: Minden ültetvény, melyei nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fog irtatni.
14Hagyjátok őket! Vakok ők, és vakok vezetői. Ha pedig vak vezeti a világtalant, mindketten gödörbe esnek.
15Mire Péter, monda neki: Magyarázd meg nekünk e példabeszédet.
16Ő pedig monda: Hát még nálatok is hiányzik az értés?
17Nem látjátok be, hogy ami a szájon bemegy, a gyomorba; jut és a félreeső helyre kerül?
18Ami pedig a szájból kijő, a szívből származik, és ez fertőzteti meg az embert.
19Mert a szívből erednek a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamistanúságok, káromlások.
20Ezek azok, amik az embert megfertőztetik. De mosatlan kézzel enni: ez nem fertőzteti meg az embert.
21És elindulva onnét Jézus, eltávozott Tirus és Szidon környékére.
22És íme egy kánaáni asszony, ki ama tájakról jött, utána kiáltott mondván: Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! az én leányomat szörnyen gyötri az ördög.
23De ő egy szót sem felelt neki. És hozzá mentek tanítványai, s kérték őt mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiabál.
24Ő pedig felelvén monda: Csak Izrael házának elveszett juhaihoz vagyok küldve.
25Az pedig odajött és leborult előtte mondván: Uram, segíts rajtam!
26Mire ő monda: Nem volna jó elvenni a gyermekek kenyerét és az ebeknek dobni.
27Az azonban monda: De bizony, Uram! mert hiszen az ebecskék is esznek a morzsákból, melyek uraik asztaláról lehullanak.
28Akkor felelé Jézus és monda neki: Oh asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod. És meggyógyult az ő leánya azon órától fogva.
29És mikor Jézus onnan elment, a galileai tenger mellé érkezett, és fölmenvén a hegyre, ott leült.
30És sok nép jött hozzá, siketeket, vakokat, sántákat, bénákat és sok másokat hozva magokkal; és lerakták őket lábaihoz és ő meggyógyította őket;
31úgy hogy a nép csodálkozott, midőn látta, hogy a némák beszélnek, a sánták járnak, a vakok látnak. És magasztalták Izrael Istenét.
32Jézus pedig összehívta tanítványait és monda: Szánom a sereget, mert már harmadnapja kitartanak velem és nincs mit enniök, és nem akarom őket éhen elbocsátani, hogy az úton ki ne dőljenek.
33És mondák neki a tanítványok: De hol veszünk e pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora sereget kielégíthessünk?
34És monda nekik Jézus: Hány tenyeretek van? Ők pedig mondák: Hét, és egy kevés halacskánk.
35És parancsolta a seregnek, hogy telepedjenek le a földre.
36És fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adván megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek.
37És mindnyájan ettek és jóllaktak. És ami megmaradt a hulladékokból, fölszedték, hét tele kosárral.
38Voltak pedig akik ettek, négyezren férfiak, a gyermekeken és asszonyokon kívül.
39És miután a népet elbocsátotta, hajóra szállt és Magedán határaiba ment.