1És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, és felvezette őket egyedül egy magas hegyre külön, és elváltozott előttük színében.
2És ruhái fényesek lettek és igen fehérek, mint aminőket kallós a földön nem képes fehéríteni.
3És megjelent nekik Illés Mózessel, és beszéltek.
4És monda Péter Jézusnak: Rabbi, jó lennünk: csináljunk három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet.
5Nem tudta ugyanis, hogy mit mond, mert a félelemtől meg voltak rémülve.
6És felhő keletkezett, mely befogta őt, és szózat hallatszott a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, őt hallgassátok!
7És amint rögtön körültekintettek, nem láttak magukkal többé senkit, csak Jézust egyedül.
8És mialatt lejöttek hegyről, meghagyta nekik, hogy amit láttak, senkinek el ne mondják, hanem csak majd ha az Emberfia halottaiból feltámad.
9És ők a dolgot megtartották maguk közt, tanakodván, mi lehet az: \Majd ha halottaiból feltámad.\
10És meg kérdezték őt, mondván: Miért mondják tehát a farizeusok és írástudók, hogy előbb Illésnek kell jönnie?
11Mire felelvén, monda nekik: Mikor Illés eljön, előbb helyreállít mindent, és amint az Emberfiáról is írva van, hogy sokat szenved és megvetik.
12De mondom nektek: Illés el is jött, (és azt tették vele amit akartak,) amint írva van róla.
13És amint tanítványaihoz jött, nagy seregei látott körülöttük, és írástudókat, kik vitatkoztak velök.
14És az egész nép, mihelyt Jézust meglátta, csodálkozott, és eléje futva, üdvözölte őt.
15És kérdezte őket: Min vitatkoztok magatok között?
16És feleli egy a seregből és monda: Mester, elhoztam hozzád fiamat, kiben néma lélek lakik,
17mely bárhol megragadja őt, lecsapja, és habzik (a szája), fogait csikorgatja és összeaszik. És mondottam tanítványaidnak, hogy űzzék ki belőle, és nem tudták!
18Ki felelvén nekik, monda: Oh hitetlen nemzedék meddig leszek még nálatok? Meddig tűrlek még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!
19És oda vitték. És amint meglátta őt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és elterülve a földön, tajtékozva hentergett.
20És kérdezte atyját: Mennyi ideje, hogy ez a baja történt? Az pedig monda: Gyermekségétől fogva
21És sokszor beledobta őt tűzbe és vízbe, hogy eleméssze. De ha tehetsz valamit, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk!
22Jézus pedig mond neki: Ha hinni tudsz, a hívőnek minden lehetséges.
23És a gyermek atyja rögtön felkiáltott, s könnyek között monda: Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!
24Látván pedig Jézus, hogy a nép összecsődül, ráparancsolt a tisztátalan lélekre, mondván neki: Siket és néma lélek, én parancsolom neked, menj ki belőle, és többé beléje ne menj!
25És kiáltozva és erősen rángatva őt, kiment belőle, és (a gyermek) olyan lett, mint a halott, úgy hogy sokan azt mondották: Meg van halva.
26Jézus pedig kezénél fogva felemelte őt, és felkelt.
27És mikor betért a házba, tanítványai titkon kérdezték őt: Miért nem tudtuk mi kiűzni azt (az ördögöt)?
28És monda nekik: Ez a fajta másképen ki nem űzhető, hanem csak imádsággal és böjtöléssel.
29És onnan kiindulva, átvonultak Galileán, és (Jézus) nem akarta, hogy valaki tudja.
30Oktatta pedig tanítványait és monda nekik: Az Emberfiát az emberek kezeibe adják, és megölik őt, és miután megölték, harmadnapon feltámad.
31De azok nem értették e beszédet, és nem merték őt megkérdezni.
32És elérkeztek Kafarnaumba. S mikor otthon voltak, kérdezte őket: Miről beszélgettetek az úton?
33Ők azonban hallgattak, mivelhogy útközben egymás között arról vitatkoztak, melyikök nagyobb.
34És leülve magához szólította a tizenkettőt, és monda nekik: Ha valaki első akar lenni, legyen valamennyi között az utolsó, és valamennyinek szolgája.
35És fogott egy gyermeket, közéjök állította, megölelte őt és monda nékik:
36Bárki egyet az ilyen gyermekek közül befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.
37Felelt neki János, mondván: Mester! láttunk egy valakit a te nevedben ördögöket kiűzni, aki nem követ minket, és megtiltottuk neki.
38Jézus pedig monda: Ne tiltsátok neki! Mert senki sem fog egyhamar rosszat mondani rám, aki az én nevemben csodát művelt.
39Szinte lehetetlen, hogy aki az én nevemnek erejét ily módón tapasztalta, ellenségem legyen. Azt nem kell nézni, hogy ki által történik a Jó, csak megtörténjék.
40Mert aki nincs ellenetek, mellettetek van.
41Mert bárki nektek italul egy pohár vizet ad az én nevemben, mivel Krisztuséi vagytok bizony mondom nektek, nem veszti el jutalmát.
42És bárki egyet ezen kisdedek közül, kik énbennem hisznek, megbotránkoztat, jobb volna neki, ha malomkövet tennének a nyaka köré, és a tengerbe vetnék őt.
43És ha megbotránkoztat a kezed, vágd le! Jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kézzel a gehennába, a kiolthatatlan tűzre jutnod,
44hol az ő férgök meg nem hal, és tűzök ki nem alszik.
45És ha a lábad botránkoztat, vágd le! Jobb neked sántán bemenni az örök életre, mint két lábbal a kiolthatatlan tüzű gehennára vettetni,
46hol az ő férgök meg nem hal, és tűzök ki nem alszik.
47Hogyha pedig szemed botránkoztat, vájd ki! Jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenni, mint két szemmel a gehenna tüzére vettetni,
48hol az ő férgök meg nem hal, és tűzök ki nem alszik.
49Mert mindenkit tűzzel sóznak meg, és minden áldozatot sóval sóznak meg.
50Jó a só; de ha a só sótalanná vált, mivel adtok ízt neki? Legyen só bennetek, és békesség legyen közöttetek!