Mark 9
1 És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, és felvezette őket egyedül egy magas hegyre külön, és elváltozott előttük színében.
2 És ruhái fényesek lettek és igen fehérek, mint aminőket kallós a földön nem képes fehéríteni.
3 És megjelent nekik Illés Mózessel, és beszéltek.
4 És monda Péter Jézusnak: Rabbi, jó lennünk: csináljunk három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet.
5 Nem tudta ugyanis, hogy mit mond, mert a félelemtől meg voltak rémülve.
6 És felhő keletkezett, mely befogta őt, és szózat hallatszott a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, őt hallgassátok!
7 És amint rögtön körültekintettek, nem láttak magukkal többé senkit, csak Jézust egyedül.
8 És mialatt lejöttek hegyről, meghagyta nekik, hogy amit láttak, senkinek el ne mondják, hanem csak majd ha az Emberfia halottaiból feltámad.
9 És ők a dolgot megtartották maguk közt, tanakodván, mi lehet az: \Majd ha halottaiból feltámad.\
10 És meg kérdezték őt, mondván: Miért mondják tehát a farizeusok és írástudók, hogy előbb Illésnek kell jönnie?
11 Mire felelvén, monda nekik: Mikor Illés eljön, előbb helyreállít mindent, és amint az Emberfiáról is írva van, hogy sokat szenved és megvetik.
12 De mondom nektek: Illés el is jött, (és azt tették vele amit akartak,) amint írva van róla.
13 És amint tanítványaihoz jött, nagy seregei látott körülöttük, és írástudókat, kik vitatkoztak velök.
14 És az egész nép, mihelyt Jézust meglátta, csodálkozott, és eléje futva, üdvözölte őt.
15 És kérdezte őket: Min vitatkoztok magatok között?
16 És feleli egy a seregből és monda: Mester, elhoztam hozzád fiamat, kiben néma lélek lakik,
17 mely bárhol megragadja őt, lecsapja, és habzik (a szája), fogait csikorgatja és összeaszik. És mondottam tanítványaidnak, hogy űzzék ki belőle, és nem tudták!
18 Ki felelvén nekik, monda: Oh hitetlen nemzedék meddig leszek még nálatok? Meddig tűrlek még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!
19 És oda vitték. És amint meglátta őt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és elterülve a földön, tajtékozva hentergett.
20 És kérdezte atyját: Mennyi ideje, hogy ez a baja történt? Az pedig monda: Gyermekségétől fogva
21 És sokszor beledobta őt tűzbe és vízbe, hogy eleméssze. De ha tehetsz valamit, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk!
22 Jézus pedig mond neki: Ha hinni tudsz, a hívőnek minden lehetséges.
23 És a gyermek atyja rögtön felkiáltott, s könnyek között monda: Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!
24 Látván pedig Jézus, hogy a nép összecsődül, ráparancsolt a tisztátalan lélekre, mondván neki: Siket és néma lélek, én parancsolom neked, menj ki belőle, és többé beléje ne menj!
25 És kiáltozva és erősen rángatva őt, kiment belőle, és (a gyermek) olyan lett, mint a halott, úgy hogy sokan azt mondották: Meg van halva.
26 Jézus pedig kezénél fogva felemelte őt, és felkelt.
27 És mikor betért a házba, tanítványai titkon kérdezték őt: Miért nem tudtuk mi kiűzni azt (az ördögöt)?
28 És monda nekik: Ez a fajta másképen ki nem űzhető, hanem csak imádsággal és böjtöléssel.
29 És onnan kiindulva, átvonultak Galileán, és (Jézus) nem akarta, hogy valaki tudja.
30 Oktatta pedig tanítványait és monda nekik: Az Emberfiát az emberek kezeibe adják, és megölik őt, és miután megölték, harmadnapon feltámad.
31 De azok nem értették e beszédet, és nem merték őt megkérdezni.
32 És elérkeztek Kafarnaumba. S mikor otthon voltak, kérdezte őket: Miről beszélgettetek az úton?
33 Ők azonban hallgattak, mivelhogy útközben egymás között arról vitatkoztak, melyikök nagyobb.
34 És leülve magához szólította a tizenkettőt, és monda nekik: Ha valaki első akar lenni, legyen valamennyi között az utolsó, és valamennyinek szolgája.
35 És fogott egy gyermeket, közéjök állította, megölelte őt és monda nékik:
36 Bárki egyet az ilyen gyermekek közül befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.
37 Felelt neki János, mondván: Mester! láttunk egy valakit a te nevedben ördögöket kiűzni, aki nem követ minket, és megtiltottuk neki.
38 Jézus pedig monda: Ne tiltsátok neki! Mert senki sem fog egyhamar rosszat mondani rám, aki az én nevemben csodát művelt.
39 Szinte lehetetlen, hogy aki az én nevemnek erejét ily módón tapasztalta, ellenségem legyen. Azt nem kell nézni, hogy ki által történik a Jó, csak megtörténjék.
40 Mert aki nincs ellenetek, mellettetek van.
41 Mert bárki nektek italul egy pohár vizet ad az én nevemben, mivel Krisztuséi vagytok bizony mondom nektek, nem veszti el jutalmát.
42 És bárki egyet ezen kisdedek közül, kik énbennem hisznek, megbotránkoztat, jobb volna neki, ha malomkövet tennének a nyaka köré, és a tengerbe vetnék őt.
43 És ha megbotránkoztat a kezed, vágd le! Jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kézzel a gehennába, a kiolthatatlan tűzre jutnod,
44 hol az ő férgök meg nem hal, és tűzök ki nem alszik.
45 És ha a lábad botránkoztat, vágd le! Jobb neked sántán bemenni az örök életre, mint két lábbal a kiolthatatlan tüzű gehennára vettetni,
46 hol az ő férgök meg nem hal, és tűzök ki nem alszik.
47 Hogyha pedig szemed botránkoztat, vájd ki! Jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenni, mint két szemmel a gehenna tüzére vettetni,
48 hol az ő férgök meg nem hal, és tűzök ki nem alszik.
49 Mert mindenkit tűzzel sóznak meg, és minden áldozatot sóval sóznak meg.
50 Jó a só; de ha a só sótalanná vált, mivel adtok ízt neki? Legyen só bennetek, és békesség legyen közöttetek!