1És onnan kiindulva, Júdeának határaiba ment, a Jordánon túl. És újból sok nép gyülekezett hozzá és amint szokta, ismét tanította őket.
2S hozzámentek a farizeusok és kérdezték őt kísértésképen: Vajjon szabad-e a férfinak feleségét elbocsátania?
3Ő pedig felelé és monda nekik: Mit parancsolt nektek Mózes?
4Mondák: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elbocsássuk.
5Felelé Jézus és monda nekik: A ti szívetek keménységére való tekintetből írta nektek e parancsolatot.
6De a teremtés kezdetétől fogva férfinak és asszonynak teremtette őket az Isten.
7Ennélfogva az ember elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik.
8És ketten lesznek egy testben. Tehát már nem két testet, hanem egyet képeznek.
9Amit pedig az Isten egybekötött, azt ember el ne válassza.
10És tanítványai otthon ugyanerről ismét megkérdezték őt.
11És monda nekik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz, házasságtörést követ el vele szemben.
12És ha az asszony elhagyja férjét és mással lép házasságra, házasságtörést követ el.
13És kisdedeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket. A tanítványok pedig feddték az odavivőket.
14Midőn Jézus meglátta őket, megneheztelt rajok és monda nekik: Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni, és ne tiltsátok el őket tőlem, mert ilyeneké az Isten országa!
15Bizony mondom nektek: Aki az Isten országát úgy nem fogadja, mint a gyermek be nem megy abba.
16És miután megölelte és rajok tette kezeit, megáldotta őket.
17És amint kiment az útra, egy valaki oda futott, s térdet hajtva előtte, kérte őt: Jó Mester! mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?
18Jézus pedig monda neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az egy Isten.
19Tudod a parancsolatokat: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúságot ne szólj, csalárdságot ne cselekedjél, tiszteljed atyádat és anyádat.
20Az pedig felelé és monda neki: Mester! mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
21Jézus pedig szeretettel rátekintett és monda neki: Egy hiányzik még. Menj, add el mindenedet, amid van, és oszd ki a szegényeknek, és lesz kincsed a mennyben, és jöjj, kövess engem!
22Ki e szóra elszomorodva, búsan távozott, mert sok vagyona volt.
23És Jézus körültekintett és monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be Isten országába, akiknek pénzök van!
24A tanítványok pedig csodálkoztak szavain. De Jézus ismételve monda nekik: Fiacskáim! vajmi nehéz azoknak, kik a pénzben bíznak Isten országába jutniok!
25Könnyebb a tevének a tű fokán átmennie, mint a gazdagnak Isten országába bejutnia.
26Azok pedig még inkább csodálkoztak és mondák egymásnak: Ki fog akkor üdvözülni?
27És Jézus rajok tekintett és monda: Az embereknél lehetetlen ez, de nem az Istennél. Mert Istennél minden; lehetséges.
28Ekkor így szólt hozzá Péter: íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.
29Mire Jézus felelé: Bizony mondom nektek: Nincs senki, aki elhagyja házát, vagy testvéreit, vagy nővéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy fiait, vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért,
30aki százannyit ne nyerne most ez időben: házakat és testvéreket, nővéreket és anyákat, fiákat és szántóföldeket az üldöztetések közepette; a másik világon pedig az örök életet.
31Sokan lesznek pedig elsőkből utolsókká, és utolsókból elsőkké.
32Útban voltak pedig Jeruzsálem felé, és Jézus előttök ment, amin csodálkoztak, és félve követték őt. És ismét magához vette a tizenkettőt, és mondogatta nekik, hogy mi vár őreá.
33Mert íme (úgymond), felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát elárulják a főpapoknak, írástudóknak és véneknek, és halálra ítélik, és kiszolgáltatják őt a pogányoknak.
34És kigúnyolják őt és leköpdösik, megostorozzák és megölik, és harmadnapra feltámad.
35És hozzámentek Jakab és János, Zebedeus fiai, és mondák: Mester! szeretnők, hogy amit kérünk, megtedd nekünk.
36Ő pedig monda nekik: Mit akartok, hogy nektek cselekedjem?
37És mondák: Add meg nekünk, hogy egyikünk jobb, másikunk bal feleden ülhessen a te dicsőségedben.
38Jézus pedig monda nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Megtudjátok-e inni azt a poharat, melyet én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, mellyel én megkeresztelkedem?
39Mire azok felelék neki: Megtudjuk. Jézus pedig monda nekik: A poharat ugyan, melyet én iszom, megisszátok, és a keresztséggel, mellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek;
40de azt, hogy jobb, vagy balfelemen üljetek, nem adhatom nektek, hanem azoknak, akiknek készíttetett.
41És amint ezt (többi) tíz, meghallotta, megboszankodtak Jakabra és Jánosra.
42Jézus pedig magához szólította őket és monda nekik: Tudjátok, hogy akik a népek fejedelmei, uralkodnak fölöttük, és nagyjaik hatalmat gyakorolnak rajtuk.
43De nem úgy van ez tiközöttetek; hanem aki nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok,
44és aki az első akar lenni közöttetek legyen valamennyinek szolgája.
45Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon, és az ő életét váltságdíjul adja sokakért.
46És beértek Jerikóba. És amint Jerikóból tanítványaival és nagy sokasággal kiindult, Timeusnak fia, a vak Bartimeus az út mellett ült koldulgatva.
47Ez mikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az (aki arra megy), elkezdett kiabálni mondván: Jézus Dávid fia, könyörülj rajtam!
48És sokan csitítottá őt, hogy hallgasson. De ő egyre jobban kiabált; Dávid fia, könyörülj rajtam!
49Mire Jézus megállott és magához hivatta őt. És hívták a vakot, mondván neki: Bátorság! Kelj fel, hí téged!
50És ledobva köntösét, felugrott és odament hozzá.
51Jézus megszólítván őt, monda neki: Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? A vak pedig mond neki: Rabboni, hogy lássak!
52Jézus pedig mond neki: Menj! a te hited meggyógyított téged, és tüstént látott, és követte őt az úton.