Bible

1 És onnan kiindulva, Júdeának határaiba ment, a Jordánon túl. És újból sok nép gyülekezett hozzá és amint szokta, ismét tanította őket. 2 S hozzámentek a farizeusok és kérdezték őt kísértésképen: Vajjon szabad-e a férfinak feleségét elbocsátania? 3 Ő pedig felelé és monda nekik: Mit parancsolt nektek Mózes? 4 Mondák: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elbocsássuk. 5 Felelé Jézus és monda nekik: A ti szívetek keménységére való tekintetből írta nektek e parancsolatot. 6 De a teremtés kezdetétől fogva férfinak és asszonynak teremtette őket az Isten. 7 Ennélfogva az ember elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik. 8 És ketten lesznek egy testben. Tehát már nem két testet, hanem egyet képeznek. 9 Amit pedig az Isten egybekötött, azt ember el ne válassza. 10 És tanítványai otthon ugyanerről ismét megkérdezték őt. 11 És monda nekik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz, házasságtörést követ el vele szemben. 12 És ha az asszony elhagyja férjét és mással lép házasságra, házasságtörést követ el. 13 És kisdedeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket. A tanítványok pedig feddték az odavivőket. 14 Midőn Jézus meglátta őket, megneheztelt rajok és monda nekik: Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni, és ne tiltsátok el őket tőlem, mert ilyeneké az Isten országa! 15 Bizony mondom nektek: Aki az Isten országát úgy nem fogadja, mint a gyermek be nem megy abba. 16 És miután megölelte és rajok tette kezeit, megáldotta őket. 17 És amint kiment az útra, egy valaki oda futott, s térdet hajtva előtte, kérte őt: Jó Mester! mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? 18 Jézus pedig monda neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az egy Isten. 19 Tudod a parancsolatokat: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúságot ne szólj, csalárdságot ne cselekedjél, tiszteljed atyádat és anyádat. 20 Az pedig felelé és monda neki: Mester! mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. 21 Jézus pedig szeretettel rátekintett és monda neki: Egy hiányzik még. Menj, add el mindenedet, amid van, és oszd ki a szegényeknek, és lesz kincsed a mennyben, és jöjj, kövess engem! 22 Ki e szóra elszomorodva, búsan távozott, mert sok vagyona volt. 23 És Jézus körültekintett és monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be Isten országába, akiknek pénzök van! 24 A tanítványok pedig csodálkoztak szavain. De Jézus ismételve monda nekik: Fiacskáim! vajmi nehéz azoknak, kik a pénzben bíznak Isten országába jutniok! 25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmennie, mint a gazdagnak Isten országába bejutnia. 26 Azok pedig még inkább csodálkoztak és mondák egymásnak: Ki fog akkor üdvözülni? 27 És Jézus rajok tekintett és monda: Az embereknél lehetetlen ez, de nem az Istennél. Mert Istennél minden; lehetséges. 28 Ekkor így szólt hozzá Péter: íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged. 29 Mire Jézus felelé: Bizony mondom nektek: Nincs senki, aki elhagyja házát, vagy testvéreit, vagy nővéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy fiait, vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért, 30 aki százannyit ne nyerne most ez időben: házakat és testvéreket, nővéreket és anyákat, fiákat és szántóföldeket az üldöztetések közepette; a másik világon pedig az örök életet. 31 Sokan lesznek pedig elsőkből utolsókká, és utolsókból elsőkké. 32 Útban voltak pedig Jeruzsálem felé, és Jézus előttök ment, amin csodálkoztak, és félve követték őt. És ismét magához vette a tizenkettőt, és mondogatta nekik, hogy mi vár őreá. 33 Mert íme (úgymond), felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát elárulják a főpapoknak, írástudóknak és véneknek, és halálra ítélik, és kiszolgáltatják őt a pogányoknak. 34 És kigúnyolják őt és leköpdösik, megostorozzák és megölik, és harmadnapra feltámad. 35 És hozzámentek Jakab és János, Zebedeus fiai, és mondák: Mester! szeretnők, hogy amit kérünk, megtedd nekünk. 36 Ő pedig monda nekik: Mit akartok, hogy nektek cselekedjem? 37 És mondák: Add meg nekünk, hogy egyikünk jobb, másikunk bal feleden ülhessen a te dicsőségedben. 38 Jézus pedig monda nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Megtudjátok-e inni azt a poharat, melyet én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, mellyel én megkeresztelkedem? 39 Mire azok felelék neki: Megtudjuk. Jézus pedig monda nekik: A poharat ugyan, melyet én iszom, megisszátok, és a keresztséggel, mellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; 40 de azt, hogy jobb, vagy balfelemen üljetek, nem adhatom nektek, hanem azoknak, akiknek készíttetett. 41 És amint ezt (többi) tíz, meghallotta, megboszankodtak Jakabra és Jánosra. 42 Jézus pedig magához szólította őket és monda nekik: Tudjátok, hogy akik a népek fejedelmei, uralkodnak fölöttük, és nagyjaik hatalmat gyakorolnak rajtuk. 43 De nem úgy van ez tiközöttetek; hanem aki nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, 44 és aki az első akar lenni közöttetek legyen valamennyinek szolgája. 45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon, és az ő életét váltságdíjul adja sokakért. 46 És beértek Jerikóba. És amint Jerikóból tanítványaival és nagy sokasággal kiindult, Timeusnak fia, a vak Bartimeus az út mellett ült koldulgatva. 47 Ez mikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az (aki arra megy), elkezdett kiabálni mondván: Jézus Dávid fia, könyörülj rajtam! 48 És sokan csitítottá őt, hogy hallgasson. De ő egyre jobban kiabált; Dávid fia, könyörülj rajtam! 49 Mire Jézus megállott és magához hivatta őt. És hívták a vakot, mondván neki: Bátorság! Kelj fel, hí téged! 50 És ledobva köntösét, felugrott és odament hozzá. 51 Jézus megszólítván őt, monda neki: Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? A vak pedig mond neki: Rabboni, hogy lássak! 52 Jézus pedig mond neki: Menj! a te hited meggyógyított téged, és tüstént látott, és követte őt az úton.