Mark 11
1 És mikor Jeruzsálemhez és Bethániához közeledtek, az Olajfák hegyénél, elküldött kettőt tanítványai közül,
2 mondván nekik: Menjetek a szemben fekvő községbe, mindjárt amint bementek, találtok egy megkötött vemhet, melyen még senki sem ült. Oldjátok el és vezessétek ide.
3 És ha valaki azt mondja: Mit míveltek? Mondjátok, hogy az Urnák, szüksége van rá, és rögtön ide fogja ereszteni.
4 És elmentek, és megtalálták a vemhet, megkötve künn az ajtó előtt a kettős útnál, és eloldották.
5 És némelyek az ott állók közül mondák nekik: Mit míveltek, hogy a vemhet eloldjátok?
6 Azok pedig úgy feleltek, amint megparancsolta nekik Jézus, és odaengedték nekik.
7 És elvezették a vemhet Jézushoz és rátették ruháikat és ő ráült.
8 Sokan pedig leterítették ruháikat az útra; mások pedig ágakat vágtak a fákról és elterítették az úton.
9 S akik elől mentek és akik utána jöttek, kiáltozták, mondván: Hozanna!
10 Áldott, ki az Úr nevében jő! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, mely íme jő! Hozanna a magasságban!
11 És bement Jeruzsálembe a templomba, és miután mindent megnézett, mivel már estére járt az idő, kiment Bethániába a tizenkettővel.
12 És másnap, mikor elindultak Bethániából megéhezett.
13 S meglátva távolról egy leveles fügefát, odament, hogyha talán valamit találna rajta. De amint odaért, nem talált rajta egyebet, mint leveleket, mert nem volt ideje a fügeérésnek.
14 És felelvén monda neki: Soha többé ne egyék terólad gyümölcsöt senki! És tanítványai hallották ezt.
15 És beértek Jeruzsálembe. S amint a templomba bement, kiűzte a templomban levő árusokat és vásárlókat, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta.
16 És nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon.
17 És tanított és monda nekik: Nincs-e megírva, hogy az én házamat imádság házának hívják minden nemzetnél? Ti pedig latrok barlangjává tettétek azt.
18 Midőn ezt a főpapok és Írástudók meghallották, azon tanakodtak, mikép tehetnék el őt láb alól; mert féltek tőle, mivelhogy az egész nép csodálkozott az ő tanításán.
19 És amint beesteledett, kiment a városból.
20 És midőn reggel arra mentek, látták, hogy a fügefa tövestül el van száradva.
21 Ekkor eszébe jutott Péternek és monda neki: Mester! íme a fügefa, melyet megátkoztál, elszáradt.
22 És felelvén Jézus, monda neki: Higyjetek az Istenben!
23 Bizony mondom nektek, hogy ha valaki e hegynek azt mondja: Mozdulj innen, és vesd magadat a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, meg fog történni, - meg leszen neki.
24 Azért mondom nektek: Mindazt, amit imádkozva kértek, higyjétek, hogy megnyeritek, és megleszen nektek.
25 És mikor odaálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valamitek van, hogy a ti Atyátok is, ki mennyekben van, megbocsássa nektek bűneiteket.
26 Mert ha ti meg nem bocsáttok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.
27 És ismét bementek Jeruzsálembe. És midőn a templomban körüljárt, hozzámentek a főpapok és írástudók és vének,
28 és mondák neki: Micsoda hatalommal cselekszed ezt? És ki adta neked e hatalmat, hogy ezt cselekedjed?
29 Jézus pedig felelé és monda nekik: Én is adok fel nektek egy kérdést, feleljetek arra nekem, s megmondom nektek, minő hatalommal cselekszem ezt.
30 János keresztsége mennyből volt-e, vagy az emberektől? Feleljetek meg nekem!
31 Azok pedig tanakodtak magokban, mondván: Ha azt mondjuk: A mennyből, azt fogja mondani: Tehát miért nem hittetek neki?
32 Ha pedig azt mondjuk: Az emberektől, - félnünk kell a néptől. Mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt.
33 Feleletül tehát azt mondák Jézusnak: Nem tudjuk. Mire Jézus viszonzá. Én sem mondom meg nektek, minő hatalommal cselekszem mindezt.