1És mikor Jeruzsálemhez és Bethániához közeledtek, az Olajfák hegyénél, elküldött kettőt tanítványai közül,
2mondván nekik: Menjetek a szemben fekvő községbe, mindjárt amint bementek, találtok egy megkötött vemhet, melyen még senki sem ült. Oldjátok el és vezessétek ide.
3És ha valaki azt mondja: Mit míveltek? Mondjátok, hogy az Urnák, szüksége van rá, és rögtön ide fogja ereszteni.
4És elmentek, és megtalálták a vemhet, megkötve künn az ajtó előtt a kettős útnál, és eloldották.
5És némelyek az ott állók közül mondák nekik: Mit míveltek, hogy a vemhet eloldjátok?
6Azok pedig úgy feleltek, amint megparancsolta nekik Jézus, és odaengedték nekik.
7És elvezették a vemhet Jézushoz és rátették ruháikat és ő ráült.
8Sokan pedig leterítették ruháikat az útra; mások pedig ágakat vágtak a fákról és elterítették az úton.
9S akik elől mentek és akik utána jöttek, kiáltozták, mondván: Hozanna!
10Áldott, ki az Úr nevében jő! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, mely íme jő! Hozanna a magasságban!
11És bement Jeruzsálembe a templomba, és miután mindent megnézett, mivel már estére járt az idő, kiment Bethániába a tizenkettővel.
12És másnap, mikor elindultak Bethániából megéhezett.
13S meglátva távolról egy leveles fügefát, odament, hogyha talán valamit találna rajta. De amint odaért, nem talált rajta egyebet, mint leveleket, mert nem volt ideje a fügeérésnek.
14És felelvén monda neki: Soha többé ne egyék terólad gyümölcsöt senki! És tanítványai hallották ezt.
15És beértek Jeruzsálembe. S amint a templomba bement, kiűzte a templomban levő árusokat és vásárlókat, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta.
16És nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon.
17És tanított és monda nekik: Nincs-e megírva, hogy az én házamat imádság házának hívják minden nemzetnél? Ti pedig latrok barlangjává tettétek azt.
18Midőn ezt a főpapok és Írástudók meghallották, azon tanakodtak, mikép tehetnék el őt láb alól; mert féltek tőle, mivelhogy az egész nép csodálkozott az ő tanításán.
19És amint beesteledett, kiment a városból.
20És midőn reggel arra mentek, látták, hogy a fügefa tövestül el van száradva.
21Ekkor eszébe jutott Péternek és monda neki: Mester! íme a fügefa, melyet megátkoztál, elszáradt.
22És felelvén Jézus, monda neki: Higyjetek az Istenben!
23Bizony mondom nektek, hogy ha valaki e hegynek azt mondja: Mozdulj innen, és vesd magadat a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, meg fog történni, - meg leszen neki.
24Azért mondom nektek: Mindazt, amit imádkozva kértek, higyjétek, hogy megnyeritek, és megleszen nektek.
25És mikor odaálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valamitek van, hogy a ti Atyátok is, ki mennyekben van, megbocsássa nektek bűneiteket.
26Mert ha ti meg nem bocsáttok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.
27És ismét bementek Jeruzsálembe. És midőn a templomban körüljárt, hozzámentek a főpapok és írástudók és vének,
28és mondák neki: Micsoda hatalommal cselekszed ezt? És ki adta neked e hatalmat, hogy ezt cselekedjed?
29Jézus pedig felelé és monda nekik: Én is adok fel nektek egy kérdést, feleljetek arra nekem, s megmondom nektek, minő hatalommal cselekszem ezt.
30János keresztsége mennyből volt-e, vagy az emberektől? Feleljetek meg nekem!
31Azok pedig tanakodtak magokban, mondván: Ha azt mondjuk: A mennyből, azt fogja mondani: Tehát miért nem hittetek neki?
32Ha pedig azt mondjuk: Az emberektől, - félnünk kell a néptől. Mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt.
33Feleletül tehát azt mondák Jézusnak: Nem tudjuk. Mire Jézus viszonzá. Én sem mondom meg nektek, minő hatalommal cselekszem mindezt.