Bible

1 És kezdett hozzájok példabeszédekben szólani: Egy ember szőlőt ültetett, és bekerítette sövénnyel és sajtóvermet ásott benne és tornyot épített és bérbe adta földmíveseknek és elutazott messzire. 2 És annak idején elküldötte szolgáját a munkásokhoz, hogy a szőlő termésének egy részét tőlük átvegye. 3 De ezek megfogták őt, megverték, s üresen bocsáták el. 4 És ismét más szolgát küldött hozzájok, de ezt is megsebezték a fején, és gyalázattal illették. 5 És ismét mást küldött, és ezt is megölték, és több másokat, kik közül némelyeket megvertek, másokat pedig megöltek. 6 Volt pedig neki egyetlen egy igen kedves fia, utoljára azt is elküldötte hozzájok, mondván: Fiamat csak meg fogják becsülni! 7 A bérlők azonban így szóltak egymáshoz: íme, ez az örökös, jertek, öljük meg őt, és mienk lesz az örökség. 8 S megragadva őt, megölték, és kidobták a szőlőből. 9 Mitévő lesz tehát a szőlő ura? Eljön és elveszti ama szőlőmíveseket és szőlejét másoknak adja bérbe. 10 Avagy nem olvastátok-e emez írást: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé. 11 Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeinkben. 12 És meg akarták őt fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy e példabeszédet róluk mondotta. És otthagyták őt és eltávoztak. 13 És elküldöttek hozzá néhányat a farizeusok és herodiánusok közül, hogy őt szaván fogják. 14 Ezek odajöttek és mondák neki: Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és senkivel sem törődöl, mert nem nézed az emberek arcát, hanem igazságban tanítod az Isten útját. Szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy ne fizessünk? 15 De ő ismérve ravaszságukat, monda nekik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam. 16 Azok tehát vittek neki. És monda nekik: Kié ez a kép és e felirat? Mondják neki: A császáré. 17 Mire Jézus monda nekik: Adjátok meg tehát, ami a császáré, a császárnak és ami Istené, az Istennek! És csodálkoztak rajta. 18 És szadduceusok jöttek hozzá, kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás; és kérdezték őt mondván: 19 Mester! Mózes nekünk előírta, hogy ha valakinek meghal a testvére, és feleséget hagyott hátra, de fiakat nem, vegye el a testvér annak feleségét és támasszon magzatot testvérének. 20 Volt tehát hét testvér, és az első feleséget vett és meghalt, a nélkül hogy magzatot hagyott volna. 21 És elvette azt a második, és meghalt, és az sem hagyott magzatot. És a harmadik hasonlókép. 22 És mind a heten szintazonképen elverték őt, és nem hagytak magzatot. Valamennyi után végre meghalt az asszony is. 23 A feltámadáskor tehát, midőn feltámadnak, ezek közül kinek a felesége lesz? Mert mind a hétnek felesége volt. 24 És felelvén Jézus, monda nekik: Nem azért tévedtek-e mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Isten hatalmát? 25 Mert mikor majd (az emberek) halottaikból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem úgy lesznek, mint az angyalok mennyben. 26 A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, a csipkebokorról (szóló részben) mikép szólott neki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákob Istene? 27 Nem holtak Istene, hanem élőké. Ti tehát nagyon tévedtek. 28 És odament hozzá egy az írástudók közül, ki hallotta őket vitatkozni, és látván, hogy jól megfelelt nekik, kérdezte őt: Melyik az első az összes parancsolatok közül? 29 Jézus pedig felelé neki: A legelső az összes parancsolatok közül (ez): Halljad Izrael! a te Urad Istened egy Isten; 30 és szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, és minden erődből. Ez az első parancsolat. 31 A második pedig hasonló ehhez: Szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat. Ezeknél más nagyobb parancsolat nincs. 32 És monda neki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondottad, hogy egy az Isten, és nincs más ő kívüle. 33 És hogy őt szeretni kell teljes szívből és teljes elméből teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni a felebarátot, mint önnönmagát, - ez nagyobb minden égő- és egyéb áldozatnál. 34 Mivel pedig Jézus látta, hogy bölcsen felelt, monda neki: Nem messze vagy az Isten országitól. És azontúl senki sem merte őt kérdezni. 35 És midőn Jézus a templomban tanított így szólt: Miképen mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid fia? 36 Mert maga Dávid mondja a Szentlélek által: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem. 37 Tehát maga Dávid Urának mondja őt, hogyan lehet akkor fia? És a sok nép szívesen hallgatta őt. 38 És monda nekik tanítás közben: Óvakodjatok az írástudóktól, kik szeretnek hosszú köntösben járni és köszöntetni a piacon, 39 és az első székeken ülni a zsinagógákban, és az első helyeken a lakomákon, 40 kik fölemésztik az özvegyek házait a hosszú imádság ürügye alatt. Ezekre súlyosabb Ítélet vár. 41 És szemben ülve Jézus a templompersellyel, nézte, mint dobálja a sokaság a pénzt a perselybe. És sok gazdag sokat dobott bele. 42 Mikor pedig egy szegény özvegy jött és beledobott két fillért, ami annyi, mintegy kvadráns, 43 egybehívta tanítványait és monda nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott bele mindazoknál, kik a perselybe dobtak. 44 Mert valamennyien abból adakoztak, amiben bővelkedtek, ez pedig az ő szegénységéből mindenét, amije volt, egész élnivalóját beledobta.