1És midőn kijött a templomból, mondja neki tanítványainak egyike: Mester, nézd minő kövek és minő épületek!
2És Jézus viszonzá neki: Látod mind e nagy építményeket? Nem marad kő kövön, mely le nem rontatnék.
3És mikor az Olajfák hegyén, a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön kérdezték őt:
4Mondd meg nekünk, mikor történik ez, s mi lesz a jel, mikor mindez teljesedni kezd?
5És felelvén Jézus, így szólt nekik: Vigyázzatok, hogy valaki el ne ámítson benneteket.
6Mert sokan jönnek majd az én nevemben és mondják hogy én vagyok; és sokat félrevezetnek.
7Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborús hírekről, ne ijedjetek meg; mert ennek meg kell lenni, de ez még nem a vég.
8Mert nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen, és helyenkint földrengések lesznek és éhínség. Ez kezdete a fájdalmaknak.
9Vigyázzatok azonban magatokra! Mert törvényre adnak benneteket, és a zsinagógákban megostoroznak, és helytartók és királyok előtt fogtok állani énérettem, bizonyságul őnekik.
10Előbb azonban, az evangéliumnak minden nemzet között hirdettetnie kell.
11Midőn pedig majd fogva visznek és kiszolgáltatnak benneteket, ne gondolkodjatok előre azon, hogy mit mondjatok, hanem mondjátok azt, ami azon órában adatik nektek. Mert nem ti vagytok akik beszéltek, hanem a Szentlélek.
12Kiszolgáltatja pedig a testvér testvérét halálra, és az apa fiát, és a gyermekek szülőik ellen támadnak, és halállal sújtják őket.
13S gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban kitart mindvégig, az üdvözül.
14Mikor pedig majd látjátok, hogy a pusztulás utálatossága áll ott ahol nem kellene, - aki olvassa, értse meg! - akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekre,
15és aki a tetőn van, le ne szálljon a házba, s be ne menjen, hogy valamit elvigyen házából,
16és aki a mezőn lesz, vissza ne térjen elvinni köntösét.
17Jaj pedig a viselőseknek és szoptatóknak ama napokban!
18De imádkozzatok, hogy (ez) ne télen történjék!
19Mert azok a napok oly szorongatások lesznek, amilyenek nem voltak az Isten alkotta világ kezdetétől mindeddig, s nem is lesznek.
20És ha az Úr meg nem rövidítené ama napokat, egy ember se menekülne meg; de a választottak kedvéért, akiket kiválasztott, megrövidítette ama napokat.
21S ha valaki akkor azt mondja nektek: íme itt a Krisztus, íme amott, ne higyjétek!
22Mert támadnak hamis Krisztusok és hamis próféták, s jeleket és csodákat mívelnek, hogy ha lehet, tévedésbe ejtsék, még a választottakat is.
23Ti azért vigyázzatok! Íme mindent előre megmondottam nektek!
24Továbbá ama napokban, azon szorongatás után, a nap elsötétedik, és a hold nem adja fényét.
25És az égnek csillagai lehullanak, és az égen levő erők megindulnak.
26És akkor meglátják az Emberfiát a felhőkben jönni nagy hatalommal és dicsőséggel.
27S akkor elküldi angyalait és összegyűjti választottait a négy szél felől, a föld végétől az ég végéig.
28A fügefáról pedig vegyetek példát. Midőn ága már gyöngéd és levelei kisarjadtak, tudjátok, hogy közel van a nyár.
29Úgy ti is, mikor látjátok, hogy ez történik, tudjátok meg, hogy közel, az ajtó előtt van.
30Bizony mondom nektek, hogy el nem múlik e nemzedék, míg mindez meg nem történik.
31Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.
32Arról a napról pedig, vagy óráról senki sem tud, sem az angyalok mennyben, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
33Vigyázzatok, ébren legyetek és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor lesz az az idő.
34Mint az az ember, ki messze útra menvén, elhagyta házát és szolgáinak hatalmat adott minden dologra, és a kapusnak megparancsolta, hogy őrködjék.
35Ébren legyetek tehát, mert nem tudjátok mikor érkezik meg a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszóra, vagy reggel.
36Hogy mikor hirtelen megérkezik, alva ne találjon benneteket.
37Amit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!