1Két nap múlva pedig húsvét volt, és a kovásztalan kenyerek ünnepe, s a főpapok és írástudók azon törték fejöket, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg őt csellel.
2Mondották pedig: Ne az ünnepnapon, hogy esetleg zavargás ne támadjon a nép között.
3És mikor Bethániában volt a bélpoklos Simon házában és asztalnál tilt, jött egy asszony, alabástrom edényben drága kalásznárdusz kenettel és eltörvén az alabástromot, fejére öntötte.
4Voltak azonban, akik emiatt magokban nehezteltek és mondák: Minek történt ez a kenetpazarlás?
5Mert ezt a kenetet el lehetett volna adni több mint háromszáz dénárért, és a szegények közt kiosztani. És boszankodtak rá.
6Jézus azonban monda: Hagyjatok neki békét! Miért bántjátok őt? Hiszen ő jót tett velem!
7Mert szegények mindig vannak veletek, és amikor akartok, jót tehettek velők; de én nem mindenkor vagyok veletek.
8Amit tehetett, azt tette: eleve megkente testemet a temetésre.
9Bizony mondom nektek: Ahol csak ezen evangélium, hirdettetni fog az egész világon, azt is elmondják, amit ez cselekedett, az ő emlékezetére.
10És karioti Júdás, egy a tizenkettő közöl, elment a főpapokhoz, hogy őt nekik elárulja.
11Kik midőn ezt hallották, megörültek és ígérték, hogy pénzt adnak neki. És módot keresett rá, hogy alkalmasan kezökbe adhassa.
12És a kovásztalan kenyerek első napján, midőn a húsvéti bárányt megölték, mondották neki a tanítványok: Hová akarod, hogy menjünk és helyet készítsünk neked a húsvéti bárány elköltésére?
13És elküldött kettőt tanítványai közül és monda nekik: Menjetek a városba és találkozni fogtok egy emberrel, ki egy vizeskorsót visz; kövessétek azt
14és ahová bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester azt izeni: Hol van számomra az étkező terem, hol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elköthetem?
15S mutat majd nektek egy nagy étkezőtermet fölterítve, és ott készítsetek nekünk.
16Elmentek tehát tanítványai és a városba értek és úgy találták, amint mondotta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
17Mikor pedig beesteledett, megérkezett a tizenkettővel.
18És amint letelepedtek és ettek, így szólt Jézus: Bizony mondom nektek, hogy egy közületek, ki velem eszik, elárul engem.
19Azok pedig elszomorodtak és mondogatták neki egyenkint: Csak nem én?
20Ki monda nekik: Egy a tizenkettő közül, ki velem kezét a tálba mártja.
21S az Emberfia elmegy ugyan, amint róla írva van de jaj annak az embernek, aki által az Emberfia elárultatik! Jobb volt volna neki, ha nem született volna az az ember.
22És míg ők ettek, vevé Jézus a kenyeret, és megáldván megtörte, s nekik adta és így szólt: Vegyétek, ez az én testem!
23És vevén a kelyhet, hálát adva nekik adta, és ittak belőle mindnyájan.
24És monda nekik: Ez az én vérem, az új szövetségé, mely sokért kiontatik.
25Bizony mondom nektek, hogy már nem iszom a szőlőnek ezen terméséből ama napig, midőn majd amaz újat iszom az Isten országában.
26És miután a dicsérő éneket elmondották, kimentek az Olajfák hegyére.
27És monda nekik Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel, mert írva van: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
28De ha majd feltámadok, előttetek megyek Galileába.
29Péter pedig monda neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, de én nem.
30És monda neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy te ma, ez éjjel, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor meg tagadsz engem.
31De ő annál inkább erősítette: Ha meg kell is halnom veled, meg nem tagadlak téged. Hasonlókép beszéltek a többiek is mindannyian.
32És egy majorba értek, melynek neve Getszemáni. És monda tanítványainak: Üljetek le itt, míg imádkozom.
33És magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett reszketni és borzadni.
34És monda nekik: Szomorú az én lelkem mind halálig. Várjatok itt és virrasszatok!
35És egy kissé előbbre menve, arcával a földre borult és imádkozott, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.
36És monda: Abba, Atyám! neked minden lehetséges. Vedd el tőlem e poharat! Mindazonáltal ne (az történjék) amit én akarok, hanem amit te.
37És hozzájok ment és alva találta őket. És monda Péternek: Simon, alszol? Nem virraszthattál egy óráig?
38Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
39És újra elment és imádkozott, ugyanazon szavakkal.
40És midőn visszatért, ismét alva találta őket, mert szemeik el voltak nehezedve és nem tudták mit feleljenek neki.
41És harmadszor jött és monda nekik: Aludjatok immár és nyugodjatok! Elég; eljött az óra. Íme, az Emberfia a bűnösök kezeibe adatik.
42Keljetek fel, menjünk! íme, aki engem elárul, közel van.
43És midőn még szólott, odaért karioti Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy sereg, kardokkal és botokkal, (küldetve) a főpapoktól, írástudóktól és vénektől.
44Az áruló pedig jelt adott nekik, mondván: Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt és vezessétek óvatosan.
45S mikor odaért, mindjárt odalépett hozzá és így szólt: Üdvözlégy, Rabbi! és megcsókolta őt.
46Azok pedig rávetették kezeiket és megfogták őt.
47Egy valaki pedig a körülállók közül kivonta kardját, rácsapott a főpap szolgájára és levágta a fülét.
48Mire Jézus monda nekik: Mint egy rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, elfogni engem.
49Naponkint nálatok voltam és tanítottam a templomban, és nem fogtatok el engem. De be kell teljesedniük az írásoknak.
50Akkor tanítványai elhagyták őt és mind elfutottak.
51Egy ifjú azonban követte őt, csupán gyolcslepelbe öltözötten és megfogták őt.
52Az pedig otthagyva a gyolcsot, elmenekült tőlük mezítelen.
53És elvezették Jézust a főpaphoz, és egybegyűltek az összes papok, írástudók és vének.
54Péter pedig távolról követte őt, egészen be, a főpap udvarába és leült a szolgákkal a tűz mellé és melegedett.
55A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.
56Mert sokan hamis tanúbizonyságot mondottak ellene és a bizonyságok nem voltak egyezők.
57És némelyek fölállottak és hamis tanúságot hoztak föl ellene mondván:
58Mi hallottuk őt, mikor mondotta: Én lerontom ezt a kézzel épített templomot, és három nap alatt mást építek, mely nem kézzel készült.
59S nem volt egyező az ő bizonyságuk.
60És a főpap kilépett a középre, s megkérdezte Jézust mondván: Hát nem felelsz semmit arra, amit ezek ellened bizonyítanak?
61Ő pedig hallgatott és nem felelt semmit. Ismét kérdezte őt a főpap és monda neki: Te vagy-e a Krisztus, az áldott Istennek Fia?
62Mire Jézus monda neki: Én vagyok, és majd meglátjátok az Emberfiát ülni az Isten erejének jobbján és eljönni az égnek felhőin.
63A főpap erre megszaggatta ruháit és monda: Minek kívánunk még tanukat?
64Hallottátok a káromlást. Mit gondoltok? Mire mindannyian halálra méltónak Ítélték őt.
65Ekkor kezdették őt némelyek leköpdösni, arcát befödni, ökleikkel verni, mondván neki: Jövendölj! És a szolgák arcul verték őt.
66S míg Péter odalent volt az udvarban, odament egy a főpap szolgálói közül,
67és amint meglátta Pétert melegedni, rátekintett és így szólt: Te is a Názáreti Jézussal voltál.
68Ő pedig tagadta, mondván: Nem tudom, nem értem mit mondasz. És kiment a tornác elé és megszólalt a kakas.
69Mikor azután ismét meglátta őt a szolgáló, újból mondotta a körülállóknak: Ez azok közül való.
70De ő ismét tagadta. És kisvártatva ismét mondották a körülállók Péternek: Bizonyára azok közül vagy, mert te is galileai vagy.
71Ő pedig kezdett átkozódni és esküdözni: Nem ismerem azt az embert, akit mondotok.
72És mindjárt megszólalt ismét a kakas. És Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor megtagadsz engem. És elkezdett sírni.