Mark 14
1 Két nap múlva pedig húsvét volt, és a kovásztalan kenyerek ünnepe, s a főpapok és írástudók azon törték fejöket, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg őt csellel.
2 Mondották pedig: Ne az ünnepnapon, hogy esetleg zavargás ne támadjon a nép között.
3 És mikor Bethániában volt a bélpoklos Simon házában és asztalnál tilt, jött egy asszony, alabástrom edényben drága kalásznárdusz kenettel és eltörvén az alabástromot, fejére öntötte.
4 Voltak azonban, akik emiatt magokban nehezteltek és mondák: Minek történt ez a kenetpazarlás?
5 Mert ezt a kenetet el lehetett volna adni több mint háromszáz dénárért, és a szegények közt kiosztani. És boszankodtak rá.
6 Jézus azonban monda: Hagyjatok neki békét! Miért bántjátok őt? Hiszen ő jót tett velem!
7 Mert szegények mindig vannak veletek, és amikor akartok, jót tehettek velők; de én nem mindenkor vagyok veletek.
8 Amit tehetett, azt tette: eleve megkente testemet a temetésre.
9 Bizony mondom nektek: Ahol csak ezen evangélium, hirdettetni fog az egész világon, azt is elmondják, amit ez cselekedett, az ő emlékezetére.
10 És karioti Júdás, egy a tizenkettő közöl, elment a főpapokhoz, hogy őt nekik elárulja.
11 Kik midőn ezt hallották, megörültek és ígérték, hogy pénzt adnak neki. És módot keresett rá, hogy alkalmasan kezökbe adhassa.
12 És a kovásztalan kenyerek első napján, midőn a húsvéti bárányt megölték, mondották neki a tanítványok: Hová akarod, hogy menjünk és helyet készítsünk neked a húsvéti bárány elköltésére?
13 És elküldött kettőt tanítványai közül és monda nekik: Menjetek a városba és találkozni fogtok egy emberrel, ki egy vizeskorsót visz; kövessétek azt
14 és ahová bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester azt izeni: Hol van számomra az étkező terem, hol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elköthetem?
15 S mutat majd nektek egy nagy étkezőtermet fölterítve, és ott készítsetek nekünk.
16 Elmentek tehát tanítványai és a városba értek és úgy találták, amint mondotta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
17 Mikor pedig beesteledett, megérkezett a tizenkettővel.
18 És amint letelepedtek és ettek, így szólt Jézus: Bizony mondom nektek, hogy egy közületek, ki velem eszik, elárul engem.
19 Azok pedig elszomorodtak és mondogatták neki egyenkint: Csak nem én?
20 Ki monda nekik: Egy a tizenkettő közül, ki velem kezét a tálba mártja.
21 S az Emberfia elmegy ugyan, amint róla írva van de jaj annak az embernek, aki által az Emberfia elárultatik! Jobb volt volna neki, ha nem született volna az az ember.
22 És míg ők ettek, vevé Jézus a kenyeret, és megáldván megtörte, s nekik adta és így szólt: Vegyétek, ez az én testem!
23 És vevén a kelyhet, hálát adva nekik adta, és ittak belőle mindnyájan.
24 És monda nekik: Ez az én vérem, az új szövetségé, mely sokért kiontatik.
25 Bizony mondom nektek, hogy már nem iszom a szőlőnek ezen terméséből ama napig, midőn majd amaz újat iszom az Isten országában.
26 És miután a dicsérő éneket elmondották, kimentek az Olajfák hegyére.
27 És monda nekik Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel, mert írva van: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
28 De ha majd feltámadok, előttetek megyek Galileába.
29 Péter pedig monda neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, de én nem.
30 És monda neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy te ma, ez éjjel, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor meg tagadsz engem.
31 De ő annál inkább erősítette: Ha meg kell is halnom veled, meg nem tagadlak téged. Hasonlókép beszéltek a többiek is mindannyian.
32 És egy majorba értek, melynek neve Getszemáni. És monda tanítványainak: Üljetek le itt, míg imádkozom.
33 És magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett reszketni és borzadni.
34 És monda nekik: Szomorú az én lelkem mind halálig. Várjatok itt és virrasszatok!
35 És egy kissé előbbre menve, arcával a földre borult és imádkozott, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.
36 És monda: Abba, Atyám! neked minden lehetséges. Vedd el tőlem e poharat! Mindazonáltal ne (az történjék) amit én akarok, hanem amit te.
37 És hozzájok ment és alva találta őket. És monda Péternek: Simon, alszol? Nem virraszthattál egy óráig?
38 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
39 És újra elment és imádkozott, ugyanazon szavakkal.
40 És midőn visszatért, ismét alva találta őket, mert szemeik el voltak nehezedve és nem tudták mit feleljenek neki.
41 És harmadszor jött és monda nekik: Aludjatok immár és nyugodjatok! Elég; eljött az óra. Íme, az Emberfia a bűnösök kezeibe adatik.
42 Keljetek fel, menjünk! íme, aki engem elárul, közel van.
43 És midőn még szólott, odaért karioti Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy sereg, kardokkal és botokkal, (küldetve) a főpapoktól, írástudóktól és vénektől.
44 Az áruló pedig jelt adott nekik, mondván: Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt és vezessétek óvatosan.
45 S mikor odaért, mindjárt odalépett hozzá és így szólt: Üdvözlégy, Rabbi! és megcsókolta őt.
46 Azok pedig rávetették kezeiket és megfogták őt.
47 Egy valaki pedig a körülállók közül kivonta kardját, rácsapott a főpap szolgájára és levágta a fülét.
48 Mire Jézus monda nekik: Mint egy rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, elfogni engem.
49 Naponkint nálatok voltam és tanítottam a templomban, és nem fogtatok el engem. De be kell teljesedniük az írásoknak.
50 Akkor tanítványai elhagyták őt és mind elfutottak.
51 Egy ifjú azonban követte őt, csupán gyolcslepelbe öltözötten és megfogták őt.
52 Az pedig otthagyva a gyolcsot, elmenekült tőlük mezítelen.
53 És elvezették Jézust a főpaphoz, és egybegyűltek az összes papok, írástudók és vének.
54 Péter pedig távolról követte őt, egészen be, a főpap udvarába és leült a szolgákkal a tűz mellé és melegedett.
55 A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.
56 Mert sokan hamis tanúbizonyságot mondottak ellene és a bizonyságok nem voltak egyezők.
57 És némelyek fölállottak és hamis tanúságot hoztak föl ellene mondván:
58 Mi hallottuk őt, mikor mondotta: Én lerontom ezt a kézzel épített templomot, és három nap alatt mást építek, mely nem kézzel készült.
59 S nem volt egyező az ő bizonyságuk.
60 És a főpap kilépett a középre, s megkérdezte Jézust mondván: Hát nem felelsz semmit arra, amit ezek ellened bizonyítanak?
61 Ő pedig hallgatott és nem felelt semmit. Ismét kérdezte őt a főpap és monda neki: Te vagy-e a Krisztus, az áldott Istennek Fia?
62 Mire Jézus monda neki: Én vagyok, és majd meglátjátok az Emberfiát ülni az Isten erejének jobbján és eljönni az égnek felhőin.
63 A főpap erre megszaggatta ruháit és monda: Minek kívánunk még tanukat?
64 Hallottátok a káromlást. Mit gondoltok? Mire mindannyian halálra méltónak Ítélték őt.
65 Ekkor kezdették őt némelyek leköpdösni, arcát befödni, ökleikkel verni, mondván neki: Jövendölj! És a szolgák arcul verték őt.
66 S míg Péter odalent volt az udvarban, odament egy a főpap szolgálói közül,
67 és amint meglátta Pétert melegedni, rátekintett és így szólt: Te is a Názáreti Jézussal voltál.
68 Ő pedig tagadta, mondván: Nem tudom, nem értem mit mondasz. És kiment a tornác elé és megszólalt a kakas.
69 Mikor azután ismét meglátta őt a szolgáló, újból mondotta a körülállóknak: Ez azok közül való.
70 De ő ismét tagadta. És kisvártatva ismét mondották a körülállók Péternek: Bizonyára azok közül vagy, mert te is galileai vagy.
71 Ő pedig kezdett átkozódni és esküdözni: Nem ismerem azt az embert, akit mondotok.
72 És mindjárt megszólalt ismét a kakas. És Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor megtagadsz engem. És elkezdett sírni.