1És a főpapok mindjárt reggel tanácsot tartottak a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal, és megkötözve Jézust, elvitték és átadták Pilátusnak.
2És kérdezte őt Pilátus: Te vagy-e a zsidók királya? Ő pedig felelé és monda neki: Te mondod.
3És vádolták őt a főpapok sok mindenről.
4Pilátus tehát ismét meg kérdezte őt, mondván: Nem felelsz semmit? Lám mennyivel vádolnak!
5Jézus azonban semmit sem felelt többé, úgy hogy Pilátus csodálkozott.
6Az ünnepnapra pedig szokása volt a foglyok közül egyet elbocsátani, akit kértek.
7Volt pedig egy Barabbás nevezetű, ki a lázadókkal került fogságba, s ki a lázadás alkalmával gyilkosságot követett el.
8És a nép felment és követelte, amit máskor megtett nekik.
9Mire Pilátus így felelt nekik: Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?
10Mert tudta, hogy irigységből adták őt kezébe a főpapok.
11A főpapok azonban felizgatták a népet, hogy inkább Barabbást bocsássa szabadon nekik.
12Pilátus pedig ismét felelvén monda nekik: Mit akartok tehát, hogy a zsidók királyával cselekedjem?
13Mire azok újra kiáltották: Feszítsd meg őt!
14Pilátus erre monda nekik: De mi gonoszt cselekedett? Ám ők méginkább kiáltozták: Feszítsd meg őt!\
15Pilátus tehát eleget akarván tenni a népnek; elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta nekik, hogy megfeszíttessék.
16A katonák pedig a tanácsház udvarába vezették őt és egybehívták az egész csoportot,
17és felöltöztették őt bíborba, és tövisből koronát fonva fejére tették.
18És köszöntgették őt: Üdvözlégy zsidók királyai
19És fejét náddal verték, és leköpdösték, és térdet hajtván előtte, imádták őt.
20És miután kigúnyolták őt, levették róla a bíbort, és felöltöztették saját ruháiba és kivezették, hogy megfeszítsék.
21És egy arra menő Simon nevű cirenei embert, Sándor és Rufus atyját, kényszerítették, ki a mezőről jött, hogy vigye az ő keresztjét.
22És kivezették őt a Golgota nevű helyre, melyet agykoponyák helyének mondanak.
23És mirrhával vegyített bort adtak neki inni, de nem fogadta el.
24És miután megfeszítették őt, elosztották ruháit, sorsot vetvén rajok, ki mit vigyen el.
25Volt pedig három óra, midőn megfeszítették őt.
26És az ő halálának oka így volt felírva: A zsidók királya.
27És vele együtt megfeszítettek két latrot, egyiket jobbja, másikat balja felől.
28És beteljesedett az írás, mely azt mondja: És a gonosztevők közé számíttatott.
29És az arra menők káromolták őt, hajtogatván fejőket és mondván: Hej, ki lerontod az Isten templomát és három nap alatt újra felépíted azt,
30szabadítsd meg magadat és szállj le a keresztről.
31Hasonlóképen a főpapok is az írástudókkal együtt csúfolódva mondották egymásnak: Másokon segített, önmagán nem tud segíteni.
32Krisztus, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. És akiket vele megfeszítettek, szintén szidalmazták őt.
33És hat órakor, sötétség lett az egész földön kilenc óráig.
34És kilenc órakor felkiáltott Jézus nagy szóval, mondván: Eloi, Eloi, lamma szabaktani? mi annyit tesz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el, engem?
35És amint ezt némelyek a körülállók közül meghallották mondák: íme, Illést hívja!
36Mire egyik odafutott, megtöltött egy szivacsot ecettel és izsópszárra tűzve azt, inni adott neki mondván: Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!
37Jézus pedig nagy szóval felkiáltott és kiadta lelkét.
38És a templom kárpitja kettéhasadt fölülről egész aljáig.
39A százados pedig, ki átellenben állott, látván, hogy így kiáltva halt meg, monda: Valóban, ez az ember Isten Fia volt.
40Voltak pedig ott távolról néző asszonyok is, közöttük Mária Magdolna és Mária, a kisebbik Jakabnak és Józsefnek anyja és Szalóme,
41kik, mikor Galileában volt, követték őt és szolgáltak neki, és sok más, kik vele együtt feljöttek Jeruzsálembe.
42És mikor már beesteledett, - mivelhogy készület, azaz szombat előtti nap volt, -
43eljött arimateai József, egy nemes tanácstag, ki maga is az Isten országát várta, és bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.
44Pilátus pedig csodálkozott azon, hogy már meghalt. És magához hivatta a századost, és megkérdezte őt, vajjon meghalt-e már.
45S miután a századostól erről meggyőződött, odaajándékozta a testet Józsefnek.
46József pedig gyolcsot vásárolt és levette őt és betakarta a gyolcsba, és betette egy sírba, mely kősziklába volt vágva és követ hengerített a sírbolt ajtaja elé.
47Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja, nézték, hogy hova temetik.