1Ama napokban, midőn ismét sok nép volt együtt! és nem volt mit enniök, egybehívta a tanítványokat! és monda nekik:
2Szánom a sereget, hogy már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük!
3És ha étlen bocsátom őket haza, kimerülnek az úton, mert némelyek közölök messziről jöttek.
4S felelték neki tanítványai: Honnét elégítheti ki ezeket valaki itt a pusztában?
5És kérdé őket: Hány kenyeretek van? Mondották: Hét.
6És meg parancsolta a seregnek, hogy telepedjék le a földre. És vevén a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és; odaadta tanítványainak, hogy tegyék eléjök, és eléje tették a népnek.
7És volt kevés halacskájok, ezeket is megáldotta és eléjök tetette.
8És ettek és jóllaktak, és ami megmaradt a hulladékokból felszedték, hét kosárral.
9Voltak pedig akik ettek, mintegy négy ezeren. És elbocsátotta őket.
10És nyomban hajóra szállva tanítványaival, Dalmanuta tájára érkezett.
11És a farizeusok kimentek és kezdtek vele vitatkozni, jelt kívánva tőle az égből kísértésképen.
12És lélekben felsóhajtva így szólt: Minek kér jelt e nemzedék? Bizony mondom nektek: Nem kap jelet e nemzedék.
13És otthagyva őket, ismét hajóra szállt és átkelt a túlsó partra.
14És elfelejtettek kenyeret vinni magokkal, s egy kenyérnél több nem volt velők a hajóban.
15És parancsolta nekik mondván: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.
16És töprenkedtek magok közt, mondván: Nincs kenyerünk!
17Amint ezt Jézus észrevette, monda nekik: Mit töritek fejeteket azon, hogy kenyeretek nincsen? Még most sincs felfogástok, sem belátástok? Még mindig el van vakulva a szívetek?
18Szemeitek vannak és nem láttok? S füleitek és nem hallotok? S nem emlékeztek-e vissza,
19mikor az öt kenyeret az ötezernek tördeltem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel? Mondják neki: Tizenkettőt.
20És mikor a hét kenyeret a négyezernek: Hány kosár hulladékot vittetek el? S mondják neki: Hetet.
21És monda nekik: Hogy van tehát, hogy mégsem értetek (meg engem)?
22És amint Betszaidába értek, egy vakot vezettek eléje és kérték őt, hogy érintse meg.
23És meg fogva a vaknak kezét, kivezette őt a falun kívül, és szemeire köpött és kezeit reá téve kérdezte őt, lát-e valamit?
24És az föltekintett és monda: Látom az embereket járni, mint a fákat.
25Azután ismét rátette kezeit szemeire, és kezdett látni, és helyreállt úgy, hogy tisztán látott mindent.
26És hazaküldötte őt mondván: Eredj haza, és ha a faluba bemégy, senkinek meg ne mond.
27És elindult Jézus és az ő tanítványai a Fülöp-Cezarea körül fekvő falvakba. S útközben kérdezte tanítványait mondván nekik: Kinek mondanak engem az emberek?
28Felelték neki mondván: Keresztelő Jánosnak; mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.
29Akkor monda nekik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén Péter, monda neki: Te vagy a Krisztus.
30És szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt róla senkinek ne mondják.
31És tanítgatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vénektől, főpapoktól és Írástudóktól megvettetnie, megöletnie és harmadnap múlva feltámadnia.
32És nyíltan szólott. Ekkor Péter félreszólította őt, és szemrehányást tett neki.
33De ő megfordulva és tanít ványaira tekintve, megdorgálta Pétert mondván: Takarodj hátra, Sátán! mert nem érted ami az Istené, hanem ami az embereké,
34És egybehívta a népet tanítványaival együtt, és monda nekik: Ha valaki engem követni akar, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem!
35Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig életét elveszti énérettem s az evangéliumért, megmenti azt.
36Mert mit használ az embernek, az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja?
37Vagy mit adhat az ember váltságul lelkéért?
38Mert aki szégyell engemet és igéimet parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyenleni fogja, mikor majd eljő az ő Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.