Mark 8
1 Ama napokban, midőn ismét sok nép volt együtt! és nem volt mit enniök, egybehívta a tanítványokat! és monda nekik:
2 Szánom a sereget, hogy már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük!
3 És ha étlen bocsátom őket haza, kimerülnek az úton, mert némelyek közölök messziről jöttek.
4 S felelték neki tanítványai: Honnét elégítheti ki ezeket valaki itt a pusztában?
5 És kérdé őket: Hány kenyeretek van? Mondották: Hét.
6 És meg parancsolta a seregnek, hogy telepedjék le a földre. És vevén a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és; odaadta tanítványainak, hogy tegyék eléjök, és eléje tették a népnek.
7 És volt kevés halacskájok, ezeket is megáldotta és eléjök tetette.
8 És ettek és jóllaktak, és ami megmaradt a hulladékokból felszedték, hét kosárral.
9 Voltak pedig akik ettek, mintegy négy ezeren. És elbocsátotta őket.
10 És nyomban hajóra szállva tanítványaival, Dalmanuta tájára érkezett.
11 És a farizeusok kimentek és kezdtek vele vitatkozni, jelt kívánva tőle az égből kísértésképen.
12 És lélekben felsóhajtva így szólt: Minek kér jelt e nemzedék? Bizony mondom nektek: Nem kap jelet e nemzedék.
13 És otthagyva őket, ismét hajóra szállt és átkelt a túlsó partra.
14 És elfelejtettek kenyeret vinni magokkal, s egy kenyérnél több nem volt velők a hajóban.
15 És parancsolta nekik mondván: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.
16 És töprenkedtek magok közt, mondván: Nincs kenyerünk!
17 Amint ezt Jézus észrevette, monda nekik: Mit töritek fejeteket azon, hogy kenyeretek nincsen? Még most sincs felfogástok, sem belátástok? Még mindig el van vakulva a szívetek?
18 Szemeitek vannak és nem láttok? S füleitek és nem hallotok? S nem emlékeztek-e vissza,
19 mikor az öt kenyeret az ötezernek tördeltem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel? Mondják neki: Tizenkettőt.
20 És mikor a hét kenyeret a négyezernek: Hány kosár hulladékot vittetek el? S mondják neki: Hetet.
21 És monda nekik: Hogy van tehát, hogy mégsem értetek (meg engem)?
22 És amint Betszaidába értek, egy vakot vezettek eléje és kérték őt, hogy érintse meg.
23 És meg fogva a vaknak kezét, kivezette őt a falun kívül, és szemeire köpött és kezeit reá téve kérdezte őt, lát-e valamit?
24 És az föltekintett és monda: Látom az embereket járni, mint a fákat.
25 Azután ismét rátette kezeit szemeire, és kezdett látni, és helyreállt úgy, hogy tisztán látott mindent.
26 És hazaküldötte őt mondván: Eredj haza, és ha a faluba bemégy, senkinek meg ne mond.
27 És elindult Jézus és az ő tanítványai a Fülöp-Cezarea körül fekvő falvakba. S útközben kérdezte tanítványait mondván nekik: Kinek mondanak engem az emberek?
28 Felelték neki mondván: Keresztelő Jánosnak; mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.
29 Akkor monda nekik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén Péter, monda neki: Te vagy a Krisztus.
30 És szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt róla senkinek ne mondják.
31 És tanítgatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vénektől, főpapoktól és Írástudóktól megvettetnie, megöletnie és harmadnap múlva feltámadnia.
32 És nyíltan szólott. Ekkor Péter félreszólította őt, és szemrehányást tett neki.
33 De ő megfordulva és tanít ványaira tekintve, megdorgálta Pétert mondván: Takarodj hátra, Sátán! mert nem érted ami az Istené, hanem ami az embereké,
34 És egybehívta a népet tanítványaival együtt, és monda nekik: Ha valaki engem követni akar, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem!
35 Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig életét elveszti énérettem s az evangéliumért, megmenti azt.
36 Mert mit használ az embernek, az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja?
37 Vagy mit adhat az ember váltságul lelkéért?
38 Mert aki szégyell engemet és igéimet parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyenleni fogja, mikor majd eljő az ő Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.