1És köréje gyűltek a farizeusok és némelyek az írástudók közül, kik Jeruzsálemből jöttek.
2S midőn látták, hogy tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosatlan kezekkel esznek kenyeret, szemrehányásokat tettek neki.
3Mert a farizeusok és az összes zsidók nem esznek anélkül, hogy kezeiket többször meg ne mosnák, megtartva a régiek hagyományát.
4És a piacról jövet sem esznek, míg meg nem mosakodtak; és sok egyéb van, mit a hagyomány szerint meg kell tartaniok (úgymint): a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosásai.
5És kérdezték őt a farizeusok és írástudók: Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyományai szerint, hanem közönséges kezekkel esznek kenyeret?
6Ő pedig felelé, és monda nekik: Jól jövendölt Izaiás rólatok, képmutatókról, amint írva van: E nép ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem.
7Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanokat és parancsokat tanítanak.
8Mert elhagyva az Isten parancsolatját, megtartjátok íz emberek hagyományát: a korsók és poharak mosogatását, és sok egyéb ezekhez hasonlót cselekesztek.
9És monda nekik: Ugyancsak feloldjátok Isten parancsolatát, hogy a ti hagyományotokat megtartsátok.
10Mert Mózes azt mondotta: Tiszteljed atyádat és anyádat! És: Aki atyját, vagy anyját átkozza, halállal haljon meg!
11Ti pedig azt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának azt mondja: A Korbán (azaz ajándék), bárminőt is adok, javadra szolgál;
12és nem engeditek, hogy többet is tegyen atyjáért vagy anyjáért,
13és feloldjátok Isten igéjét a ti hagyománytok, által, melyet taníttok, és sok ilyest cselekesztek.
14És magához hívta ismét a népet és monda nekik: Halljatok engem mindnyájan és értsetek meg!
15Nincs semmi az emberen kívül, ami ha beléje megy, képes volna őt megfertőztetni, hanem ami az emberből kijön, az az, ami az embert megfertőzted.
16Ha valakinek fülei vannak a hallásra, hallja meg!
17És midőn a seregtől (elválva) bement egy házba, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd felől.
18És monda nekik: Tehát még ti is oly tudatlanok vagytok? Nem látjátok be, hogy mindaz, ami kívülről jut az emberbe, nem fertőztetheti meg őt:
19mert nem megy be a szívébe, hanem a gyomrába kerül és félre takarodik, kitisztítván minden étket?
20Monda továbbá, hogy ami az emberből kijő, az fertőzted meg az embert.
21Mert belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,
22lopások, fösvénység, gonoszságok, álnokság, fenhéjázás; gonosz szem, káromlás, kevélység, balgaság.
23Mindezen rosszak belülről származnak és megfertőztetik az embert.
24És elindulva onnan, eltávozott Tirus és Szidon környékére. És bemenve egy házba, nem akarta, hogy valaki megtudja, de nem maradhatott titokban.
25Mert egy asszony, kinek leányában tisztátalan lélek lakott, mihelyt hallott róla, bement és lábaihoz borult.
26Az asszony pedig pogány volt, szir-föniciai eredetű. És kérte őt, hogy űzze ki leányából az ördögöt.
27Ki monda neki: Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes a fiak kenyerét elvenni és az ebeknek dobni.
28Amaz azonban felelé és monda neki: Igen, Uram, az ebecskék is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.
29És monda neki: Ezért a beszédedért, eredj! kiment az ördög leányodból.
30És mikor hazament, a leányzót az ágyon fekve találta, és látta hogy az ördög kiment.
31És ismét kiindulva Tirus határaiból, Szidonon át a galileai tengerhez ment a Decapolis határai közé.
32És hoztak eléje egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye reá kezét.
33És félrevezetve őt a seregtől, füleibe bocsátotta ujjait, köpött és megérintette nyelvét.
34S föltekintve az égre, felsóhajtott és monda neki: Effeta, azaz nyíljál meg!
35És azonnal megnyíltak fülei és megoldódott nyelvének köteléke és helyesen beszélt.
36És meghagyta nekik, hogy senkinek meg ne mondják. De mennél inkább tiltotta nekik, annál inkább hirdették.
37És annál inkább csodálkoztak, mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket hallókká tette, és a némákat szólókká.