Mark 7
1 És köréje gyűltek a farizeusok és némelyek az írástudók közül, kik Jeruzsálemből jöttek.
2 S midőn látták, hogy tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosatlan kezekkel esznek kenyeret, szemrehányásokat tettek neki.
3 Mert a farizeusok és az összes zsidók nem esznek anélkül, hogy kezeiket többször meg ne mosnák, megtartva a régiek hagyományát.
4 És a piacról jövet sem esznek, míg meg nem mosakodtak; és sok egyéb van, mit a hagyomány szerint meg kell tartaniok (úgymint): a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosásai.
5 És kérdezték őt a farizeusok és írástudók: Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyományai szerint, hanem közönséges kezekkel esznek kenyeret?
6 Ő pedig felelé, és monda nekik: Jól jövendölt Izaiás rólatok, képmutatókról, amint írva van: E nép ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem.
7 Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanokat és parancsokat tanítanak.
8 Mert elhagyva az Isten parancsolatját, megtartjátok íz emberek hagyományát: a korsók és poharak mosogatását, és sok egyéb ezekhez hasonlót cselekesztek.
9 És monda nekik: Ugyancsak feloldjátok Isten parancsolatát, hogy a ti hagyományotokat megtartsátok.
10 Mert Mózes azt mondotta: Tiszteljed atyádat és anyádat! És: Aki atyját, vagy anyját átkozza, halállal haljon meg!
11 Ti pedig azt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának azt mondja: A Korbán (azaz ajándék), bárminőt is adok, javadra szolgál;
12 és nem engeditek, hogy többet is tegyen atyjáért vagy anyjáért,
13 és feloldjátok Isten igéjét a ti hagyománytok, által, melyet taníttok, és sok ilyest cselekesztek.
14 És magához hívta ismét a népet és monda nekik: Halljatok engem mindnyájan és értsetek meg!
15 Nincs semmi az emberen kívül, ami ha beléje megy, képes volna őt megfertőztetni, hanem ami az emberből kijön, az az, ami az embert megfertőzted.
16 Ha valakinek fülei vannak a hallásra, hallja meg!
17 És midőn a seregtől (elválva) bement egy házba, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd felől.
18 És monda nekik: Tehát még ti is oly tudatlanok vagytok? Nem látjátok be, hogy mindaz, ami kívülről jut az emberbe, nem fertőztetheti meg őt:
19 mert nem megy be a szívébe, hanem a gyomrába kerül és félre takarodik, kitisztítván minden étket?
20 Monda továbbá, hogy ami az emberből kijő, az fertőzted meg az embert.
21 Mert belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,
22 lopások, fösvénység, gonoszságok, álnokság, fenhéjázás; gonosz szem, káromlás, kevélység, balgaság.
23 Mindezen rosszak belülről származnak és megfertőztetik az embert.
24 És elindulva onnan, eltávozott Tirus és Szidon környékére. És bemenve egy házba, nem akarta, hogy valaki megtudja, de nem maradhatott titokban.
25 Mert egy asszony, kinek leányában tisztátalan lélek lakott, mihelyt hallott róla, bement és lábaihoz borult.
26 Az asszony pedig pogány volt, szir-föniciai eredetű. És kérte őt, hogy űzze ki leányából az ördögöt.
27 Ki monda neki: Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes a fiak kenyerét elvenni és az ebeknek dobni.
28 Amaz azonban felelé és monda neki: Igen, Uram, az ebecskék is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.
29 És monda neki: Ezért a beszédedért, eredj! kiment az ördög leányodból.
30 És mikor hazament, a leányzót az ágyon fekve találta, és látta hogy az ördög kiment.
31 És ismét kiindulva Tirus határaiból, Szidonon át a galileai tengerhez ment a Decapolis határai közé.
32 És hoztak eléje egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye reá kezét.
33 És félrevezetve őt a seregtől, füleibe bocsátotta ujjait, köpött és megérintette nyelvét.
34 S föltekintve az égre, felsóhajtott és monda neki: Effeta, azaz nyíljál meg!
35 És azonnal megnyíltak fülei és megoldódott nyelvének köteléke és helyesen beszélt.
36 És meghagyta nekik, hogy senkinek meg ne mondják. De mennél inkább tiltotta nekik, annál inkább hirdették.
37 És annál inkább csodálkoztak, mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket hallókká tette, és a némákat szólókká.