Mark 6
1 És eltávozva onnét, elment hazájába, és tanítványai követték őt.
2 És midőn a szombatnap elérkezett, a zsinagógában tanított. És sokan, akik hallották, csodálkoztak az ő tanításán, mondván: Honnan vette ez mindezt? És miféle bölcseség ez, mely neki adatott? És ezek a csodák, melyek kezei által történnek?
3 Nem ez-e az ács? Máriának fia, Jakabnak és Józsefnek, Júdásnak és Simonnak testvére? Nem itt nálunk vannak-e az ő nővérei is? És megütköztek rajta.
4 És monda nekik Jézus: A prófétának csak hazájában, házában és rokonságában nincs becsülete.
5 És nem művelhetett ott semmi csodát, hanem csak néhány beteget gyógyított meg, rajok téve kezeit.
6 És csodálkozott hitetlenségökön és tanítva bejárta a helységeket köröskörül.
7 És magához hívta a tizenkettőt, és szétküldötte őket kettenkint, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött.
8 És meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek magokkal az útra, hanem csak egy botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt az övükben,
9 hanem sarukat húzzanak, és ne vegyenek magukra két köntöst.
10 És monda nekik: Akárhol bementek valamely házba, maradjatok ott, míg tovább nem mentek.
11 És bárhol be nem fogadnak, és meg nem hallgatnak titeket, eltávozva onnan, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ellenök.
12 És szétmenve hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot.
13 És sok ördögöt űztek ki, és sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.
14 És hallott róla Heródes (mert ismeretes lett az ő neve), és monda: Keresztelő János feltámadott halottaiból, és azért működnek benne a csodaerők.
15 Mások pedig azt mondották, hogy Illés; mások ellenben, hogy próféta ő, mint a próféták egyike.
16 Mit hallván Heródes, monda: János, akit én lefejeztettem, feltámadott halottaiból.
17 Ugyanez a Heródes tudniillik elküldött és elfogatta Jánost, és a börtönben bilincsekbe verette Heródiás, az ő testvérének, Fülöpnek felesége miatt, mert feleségül vette őt.
18 János ugyanis azt mondotta Heródesnek: Nem szabad elvenned testvéred.feleségét.
19 Heródiás azonban élete ellen tört, és meg akarta őt ölni, de nem tehette meg;
20 mert Heródes félt Jánostól, tudván hogy igaz és szent férfiú. És vigyázott rá, és rája hallgatva, sokat megtett, és szívesen hallgatta őt.
21 De midőn alkalmas nap kínálkozott, Heródes születésnapi lakomát adott Galilea előkelőinek, hadvezéreinek és főembereinek.
22 Ekkor ugyanezen Heródiás leánya bement és táncolt, és megtetszett Heródesnek és a vele együtt letelepülteknek; s monda a király a leánynak: Kérj tőlem amit akarsz, és megadom neked.
23 És megesküdött neki: Kérj bármit, megadom neked, ha mindjárt országomnak felét is.
24 Az pedig kiment és monda anyjának: Mit kérjek? Mire ez felelé: Keresztelő János fejét.
25 És mindjárt sietve bement a királyhoz és előadta kérését mondván: Akarom, hogy add ide nekem azonnal egy tálban Keresztelő János fejét.
26 És elszomorodott a király; de az eskü és a vele együtt letelepültek miatt nem akarta neki kedvét szegni,
27 hanem elküldött egy hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el (János) fejét egy tálban.
28 És az lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálban, és átadta a leánynak, a leány pedig anyjának.
29 Amint ezt tanítványai meghallották, jöttek és elvitték testét és eltemették.
30 Az apostolok pedig egybegyűltek Jézushoz és elbeszéltek néki mindent, amit cselekedtek és tanítottak.
31 És monda nekik: Jertek félre egy magányos helyre és nyugodjatok ki magatokat egy kevéssé! Mert sokan voltak a jövők menők, és enni sem volt idejök.
32 És hajóra ülve félrevonultak egy magányos helyre.
33 De sokan meglátták őket és megtudták hogy elmennek, mire az összes városokból összefutottak oda gyalog és megelőzték őket.
34 S midőn Jézus kiszállott, látta a nagy sereget, és megesett rajtok a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és kezdé őket sok mindenre tanítgatni.
35 Mivel pedig az idő már későre járt, hozzá mentek tanítványai, mondván: Ez a hely puszta, és az idő eljárt.
36 Bocsásd el őket, hogy elmenve a közelfekvő falvakba és majorokba, élelmiszereket vegyenek magoknak.
37 És felelvén, monda nekik: Adjatok nekik ti enniök! És mondák neki: Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénáron kenyeret és adjunk nekik enniök?
38 És monda nekik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg! És miután megtudták, mondák: Öt, és két halunk.
39 És megparancsolta nekik, hogy telepítsék le valamennyit csoportonkint a zöld fűre.
40 És letelepedtek csoportokban százanként és ötvenenként.
41 És vevé az öt kenyeret és két halat, föltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és odaadta tanítványainak, hogy tegyék eléjök; és a két halat is elosztotta valamennyiök között.
42 És mindnyájan ettek és jóllaktak.
43 És a fönmaradt morzsalékokból és a halakból tizenkét tele kosárral szedtek össze.
44 Voltak pedig akik ettek, ötezren férfiak.
45 És azonnal késztette tanítványait hogy hajóra üljenek és előtte átmenjenek a túlsó partra, Betszaidába, mialatt ő a népet elbocsátja.
46 És miután elbocsátotta őket, felment a hegyre imádkozni.
47 És mikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egyedül a parton.
48 És midőn látta hogy küszködnek az evezésben, mivel ellenkező szél fújt, - az éjnek negyedik őrváltása felé hozzájok ment a tengeren járva, és el akart mellettök menni.
49 Azok pedig midőn látták, hogy a tengeren jár, kísértetnek hitték és fölkiáltottak;
50 mert mindnyájan látták őt és megzavarodtak. De ő azonnal megszólította őket és monda nekik: Bátrak legyetek, én vagyok, ne féljetek!
51 És beszállt hozzájok a hajóba, és megszűnt a szél. És annál inkább álmélkodtak magokban,
52 mivel nem értették a kenyerekkel történt dolgot; mert szivök kemény volt.
53 És mikor áthajóztak á tengeren, Genezáret földére értek és kikötöttek.
54 És amint kiszálltak a hajóból, mindjárt ráismertek,
55 befutották (a hírvivők) az egész környéket, és kezdek a betegeket ágyakban körülhordozni, ahol hallották, hogy van.
56 És akárhova bement a falvakba, majorokba, vagy Városokba, a betegeket kitették az utcákra és kérték őt, hogy legalább ruhájának szegélyét érinthessék; és ahányan csak érintették, meggyógyultak.