1És eltávozva onnét, elment hazájába, és tanítványai követték őt.
2És midőn a szombatnap elérkezett, a zsinagógában tanított. És sokan, akik hallották, csodálkoztak az ő tanításán, mondván: Honnan vette ez mindezt? És miféle bölcseség ez, mely neki adatott? És ezek a csodák, melyek kezei által történnek?
3Nem ez-e az ács? Máriának fia, Jakabnak és Józsefnek, Júdásnak és Simonnak testvére? Nem itt nálunk vannak-e az ő nővérei is? És megütköztek rajta.
4És monda nekik Jézus: A prófétának csak hazájában, házában és rokonságában nincs becsülete.
5És nem művelhetett ott semmi csodát, hanem csak néhány beteget gyógyított meg, rajok téve kezeit.
6És csodálkozott hitetlenségökön és tanítva bejárta a helységeket köröskörül.
7És magához hívta a tizenkettőt, és szétküldötte őket kettenkint, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött.
8És meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek magokkal az útra, hanem csak egy botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt az övükben,
9hanem sarukat húzzanak, és ne vegyenek magukra két köntöst.
10És monda nekik: Akárhol bementek valamely házba, maradjatok ott, míg tovább nem mentek.
11És bárhol be nem fogadnak, és meg nem hallgatnak titeket, eltávozva onnan, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ellenök.
12És szétmenve hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot.
13És sok ördögöt űztek ki, és sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.
14És hallott róla Heródes (mert ismeretes lett az ő neve), és monda: Keresztelő János feltámadott halottaiból, és azért működnek benne a csodaerők.
15Mások pedig azt mondották, hogy Illés; mások ellenben, hogy próféta ő, mint a próféták egyike.
16Mit hallván Heródes, monda: János, akit én lefejeztettem, feltámadott halottaiból.
17Ugyanez a Heródes tudniillik elküldött és elfogatta Jánost, és a börtönben bilincsekbe verette Heródiás, az ő testvérének, Fülöpnek felesége miatt, mert feleségül vette őt.
18János ugyanis azt mondotta Heródesnek: Nem szabad elvenned testvéred.feleségét.
19Heródiás azonban élete ellen tört, és meg akarta őt ölni, de nem tehette meg;
20mert Heródes félt Jánostól, tudván hogy igaz és szent férfiú. És vigyázott rá, és rája hallgatva, sokat megtett, és szívesen hallgatta őt.
21De midőn alkalmas nap kínálkozott, Heródes születésnapi lakomát adott Galilea előkelőinek, hadvezéreinek és főembereinek.
22Ekkor ugyanezen Heródiás leánya bement és táncolt, és megtetszett Heródesnek és a vele együtt letelepülteknek; s monda a király a leánynak: Kérj tőlem amit akarsz, és megadom neked.
23És megesküdött neki: Kérj bármit, megadom neked, ha mindjárt országomnak felét is.
24Az pedig kiment és monda anyjának: Mit kérjek? Mire ez felelé: Keresztelő János fejét.
25És mindjárt sietve bement a királyhoz és előadta kérését mondván: Akarom, hogy add ide nekem azonnal egy tálban Keresztelő János fejét.
26És elszomorodott a király; de az eskü és a vele együtt letelepültek miatt nem akarta neki kedvét szegni,
27hanem elküldött egy hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el (János) fejét egy tálban.
28És az lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálban, és átadta a leánynak, a leány pedig anyjának.
29Amint ezt tanítványai meghallották, jöttek és elvitték testét és eltemették.
30Az apostolok pedig egybegyűltek Jézushoz és elbeszéltek néki mindent, amit cselekedtek és tanítottak.
31És monda nekik: Jertek félre egy magányos helyre és nyugodjatok ki magatokat egy kevéssé! Mert sokan voltak a jövők menők, és enni sem volt idejök.
32És hajóra ülve félrevonultak egy magányos helyre.
33De sokan meglátták őket és megtudták hogy elmennek, mire az összes városokból összefutottak oda gyalog és megelőzték őket.
34S midőn Jézus kiszállott, látta a nagy sereget, és megesett rajtok a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és kezdé őket sok mindenre tanítgatni.
35Mivel pedig az idő már későre járt, hozzá mentek tanítványai, mondván: Ez a hely puszta, és az idő eljárt.
36Bocsásd el őket, hogy elmenve a közelfekvő falvakba és majorokba, élelmiszereket vegyenek magoknak.
37És felelvén, monda nekik: Adjatok nekik ti enniök! És mondák neki: Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénáron kenyeret és adjunk nekik enniök?
38És monda nekik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg! És miután megtudták, mondák: Öt, és két halunk.
39És megparancsolta nekik, hogy telepítsék le valamennyit csoportonkint a zöld fűre.
40És letelepedtek csoportokban százanként és ötvenenként.
41És vevé az öt kenyeret és két halat, föltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és odaadta tanítványainak, hogy tegyék eléjök; és a két halat is elosztotta valamennyiök között.
42És mindnyájan ettek és jóllaktak.
43És a fönmaradt morzsalékokból és a halakból tizenkét tele kosárral szedtek össze.
44Voltak pedig akik ettek, ötezren férfiak.
45És azonnal késztette tanítványait hogy hajóra üljenek és előtte átmenjenek a túlsó partra, Betszaidába, mialatt ő a népet elbocsátja.
46És miután elbocsátotta őket, felment a hegyre imádkozni.
47És mikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egyedül a parton.
48És midőn látta hogy küszködnek az evezésben, mivel ellenkező szél fújt, - az éjnek negyedik őrváltása felé hozzájok ment a tengeren járva, és el akart mellettök menni.
49Azok pedig midőn látták, hogy a tengeren jár, kísértetnek hitték és fölkiáltottak;
50mert mindnyájan látták őt és megzavarodtak. De ő azonnal megszólította őket és monda nekik: Bátrak legyetek, én vagyok, ne féljetek!
51És beszállt hozzájok a hajóba, és megszűnt a szél. És annál inkább álmélkodtak magokban,
52mivel nem értették a kenyerekkel történt dolgot; mert szivök kemény volt.
53És mikor áthajóztak á tengeren, Genezáret földére értek és kikötöttek.
54És amint kiszálltak a hajóból, mindjárt ráismertek,
55befutották (a hírvivők) az egész környéket, és kezdek a betegeket ágyakban körülhordozni, ahol hallották, hogy van.
56És akárhova bement a falvakba, majorokba, vagy Városokba, a betegeket kitették az utcákra és kérték őt, hogy legalább ruhájának szegélyét érinthessék; és ahányan csak érintették, meggyógyultak.