1És átmentek a tenger túlsó partjára, Geraza vidékére.
2És amint kiszállt a hajóból, nyomban egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött feléje a sírboltokból,
3kinek lakhelye a sírboltokban volt és senki sem tudta őt, még lánccal sem megkötözni.
4Mert sokszor megkötözték bilincsekkel és lánccal, de a láncokat eltépte, a bilincseket összetörte, és. senki sem tudta őt megfékezni.
5És éjjel-nappal, mindig a sírboltokban és a hegyek közt tartózkodott, kiáltozván és kövekkel marcangolván magát.
6Amint pedig Jézust távolról meglátta, odafutott és leborult előtte.
7És nagy szóval kiáltva monda: Mi közünk egymáshoz Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj engem!
8Mert azt mondotta neki: Menj ki, tisztátalan lélek ez emberből!
9És kérdé őt: Mi a neved? És monda neki: Légió az én nevem, mert sokan vagyunk.
10És sokat könyörgött neki, hogy ne űzze ki a tartományból.
11Volt pedig ott a hegy körül nagy legelésző sertésnyáj.
12És kérték őt a lelkek mondván: Küldj bennünket a sertésekbe, hogy beléjök menjünk.
13És Jézus azonnal megengedte nekik. És kimenvén a tisztátalan lelkek, megszállottak a sertéseket, és a mintegy kétezer darabból álló nyáj hanyatt-homlok rohant a tengerbe és belefulladt.
14Akik pedig azokat legeltették, elfutottak és hírül vitték a városba és tanyákra. És kimentek, hogy lássák, mi történt.
15És Jézushoz jöttek és látták hogy az, kit az Ördög gyötört, felöltözötten és ép ésszel ül, és megfélemlettek.
16És akik látták, elbeszélték nekik, mi történt az ördögtől megszállottal és a sertésekkel.
17És kérték őt, hogy távozzék el határukból.
18És mikor a hajóra szállt, kérte őt az ördögtől gyötört, hogy vele lehessen.
19De nem engedte meg, hanem azt mondotta neki: Eredj haza tieidhez és mondd el nekik, mily nagy dolgot cselekedett az Úr veled, és miként könyörült rajtad.
20És elment és hirdette a Dekápoliszban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus. És mindenki csodálkozott.
21És mikor Jézus ismét átkelt hajón a tengeren, nagy sereg gyűlt egybe köréje, és a tengerparton volt.
22És megjelent a zsinagóga elöljárói közül egy Jairus nevű, és amint meglátta őt, leborult lábaihoz,
23és igen könyörgött neki, mondván: Az én leányom halálán van, jöjj el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!
24És elment vele, és követte őt nagy sereg, és szorongatták őt.
25És egy asszony, ki tizenkét év óta vérfolyásban volt,
26és sok orvostól sokat szenvedett, s minden vagyonát elköltötte, mégsem használt semmit, sőt inkább rosszabbul lett, -
27amint Jézusról hallott, a sereg között hátulról hozzáment és megérintette ruháját.
28Mert azt mondotta: Ha csak ruházatát érinthetem is, meggyógyulok.
29És vérfolyása azonnal elállt, és érezte testében, hogy meggyógyult a nyavalyától.
30És Jézus nyomban észrevevén a belőle kiáradt erőt, a sereghez fordulva monda: Ki érintette ruháimat?
31És mondák neki tanítványai: Látod hogy szorongat a sereg, és azt mondod: Ki érintett engem?
32s körülnézett, hogy meg lássa azt, aki ezt cselekedte.
33Az asszony pedig, tudván, hogy mi történt rajta, félve és reszketve jött és leborult előtte és megvallott neki mindent igazán.
34Ő pedig monda neki: Leányom, a te hited meggyógyított téged. Menj békével és légy menti nyavalyádtól.
35Mialatt még szólott, jöttek a zsinagóga főnökétől, mondván: Leányod meghalt, minek fárasztód tovább a Mestert?
36Jézus pedig amint a beszédet hallotta, monda a zsinagóga főnökének: Ne félj, csak higyj!
37És nem engedte meg senkinek, hogy kövesse, hanem csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.
38És elérkeztek a zsinagóga főnökének házához, és látta a nagy tolongást, és a siránkozókat és jajveszékelőket.
39És bemenve, monda nekik: Mit zajongtok és sírtok? A leány nem halt meg, hanem alszik.
40És kinevették őt. Ő pedig, kiutasított mindenkit, magához vette a leányzó atyját és anyját, és akik vele voltak, és bement oda, ahol a leány feküdt.
41És megfogva a leány kezét, monda neki: Talitha kumi! - mi annyit tesz: Leányzó! (mondom neked) kelj fel!
42És a leányzó rögtön fölkelt és járt: Volt pedig tizenkét esztendős. És csodálkoztak fölötte nagyon.
43És szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; és enni adatott neki.