1És ismét tanítani kezdett a tenger mellett, és nagy sereg gyülekezett hozzá, úgy hogy egy hajóba szállva, leült a tengeren, az egész sereg pedig a tenger mellett a parton állott.
2És sok mindenre tanította őket példabeszédekben, és monda nekik tanítása közben:
3Halljátok! íme, a magvető kiment vetni.
4És amint vetett, némely (mag) az útfélre esett, s jöttek az égi madarak és megették.
5Némely pedig köves helyre esett, ahol nem sok talaja volt, és mindjárt kikelt, mert nem volt mélyen a földben;
6és mikor a nap feljött, elperzselődött, s mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
7És másik a tövisek közé esett, és felnövekedvén a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést.
8Némelyik pedig jó földbe esett és növekedő s szaporodó termést hozott és részben harmincával, részben hatvanával, részben százával fizetett.
9És monda: Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg.
10És mikor egyedül volt, a vele levő tizenkettő megkérdezte őt a példabeszéd (értelme) iránt.
11És monda nekik: Nektek megadatott az Isten országának titkát ismerni; azoknak pedig, kik kívül vannak, minden példabeszédekben adatik elő,
12hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallgatván halljanak és ne értsenek, hogy valaha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak nekik.
13És monda nekik: Nem értitek e példabeszédet? Hát hogyan értetek majd meg minden példabeszédet?
14A magvető az igét veti.
15Az útfélre esők pedig azok, akiknél az igét elhintik, és amint meghallgatták, rögtön jön a sátán és elviszi az igét melyet szívükbe hintettek.
16És a sziklás helyre esettek hasonlóképen azok, kik mihelyt az igét hallják, azonnal örömmel fogadják,
17de mivel az bennök meg nem gyökerezett, állhatatlanok; ha azután szorongatás és üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.
18És vannak mások, kik a tövisek közé esnek; ezek azok, kik az igét meghallgatják,
19de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és egyebekre irányuló vágyak belopózván (szivökbe) elfojtják az igét és terméketlenné válik.
20A jó földbe vetettek pedig azok, kik az igét hallják és befogadják, és gyümölcsöt hoznak, egyik harmincszorosát, másik hatvanszorosat, a harmadik százszorosát.
21És monda nekik: Vajjon arravaló-e a mécs, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nemde arra, hogy a tartóra tegyék?
22Mert nincs semmi elrejtve, mi ki ne tudódnék és semmi sem történik titkon, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
23Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg!
24És monda nekik: Vigyázzatok rá, hogy mit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek vissza nektek, és még rá is adnak nektek.
25Mert akinek van, annak adnak; akinek pedig nincs, azt is elveszik tőle, amije van.
26És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor valamely ember magot vet a földbe,
27és alszik és fölkel éjjel és nappal, és (a mag) kicsirázik és felnövekedik, anélkül hogy ő tudná.
28Mert a föld magától terem, először füvet, azután kalászt, azután teljes gabonát a kalászban.
29És mikor a termést meghozta, azonnal rábocsátja a sarlót, mert itt az aratás.
30És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? vagy miféle példabeszéddel magyarázzuk?
31Olyan, mint a mustármag, melyet mikor a földbe vetnek, kisebb minden magnál a földön,
32de miután elvetették, felnő és nagyobb lesz minden kerti véleménynél, és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt az égi madarak lakhatnak.
33És sok efféle példabeszédben hirdette nekik az igét, amint azt hallgatni képesek voltak.
34De példabeszéd nélkül nem szólt hozzájok. Tanítványainak azonban külön megmagyarázott mindent.
35És monda nekik ama napon, mikor bealkonyodott: Keljünk át a túlsó partra!
36És elbocsátván a sereget, magokkal vitték őt, úgy amint a hajóban volt; és más hajók is voltak vele.
37És nagy szélvész támadt, és a hullámokat a hajóba verte, úgy hogy a hajó megtelt.
38Ő pedig a hajó hátuljában aludt egy vánkoson. Fölkeltették tehát őt és mondák neki: Mester, nem gondolsz-e vele, hogy elveszünk?
39És fölkelve, korholta a szelet és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És a szél megszűnt, és nagy csendesség lőn.
40És monda nekik: Miért vagytok félénkek? Még most sincs hitetek?
41És igen féltek és mondák egymásnak: Vajjon ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskednek neki?