Mark 4
1 És ismét tanítani kezdett a tenger mellett, és nagy sereg gyülekezett hozzá, úgy hogy egy hajóba szállva, leült a tengeren, az egész sereg pedig a tenger mellett a parton állott.
2 És sok mindenre tanította őket példabeszédekben, és monda nekik tanítása közben:
3 Halljátok! íme, a magvető kiment vetni.
4 És amint vetett, némely (mag) az útfélre esett, s jöttek az égi madarak és megették.
5 Némely pedig köves helyre esett, ahol nem sok talaja volt, és mindjárt kikelt, mert nem volt mélyen a földben;
6 és mikor a nap feljött, elperzselődött, s mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
7 És másik a tövisek közé esett, és felnövekedvén a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést.
8 Némelyik pedig jó földbe esett és növekedő s szaporodó termést hozott és részben harmincával, részben hatvanával, részben százával fizetett.
9 És monda: Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg.
10 És mikor egyedül volt, a vele levő tizenkettő megkérdezte őt a példabeszéd (értelme) iránt.
11 És monda nekik: Nektek megadatott az Isten országának titkát ismerni; azoknak pedig, kik kívül vannak, minden példabeszédekben adatik elő,
12 hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallgatván halljanak és ne értsenek, hogy valaha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak nekik.
13 És monda nekik: Nem értitek e példabeszédet? Hát hogyan értetek majd meg minden példabeszédet?
14 A magvető az igét veti.
15 Az útfélre esők pedig azok, akiknél az igét elhintik, és amint meghallgatták, rögtön jön a sátán és elviszi az igét melyet szívükbe hintettek.
16 És a sziklás helyre esettek hasonlóképen azok, kik mihelyt az igét hallják, azonnal örömmel fogadják,
17 de mivel az bennök meg nem gyökerezett, állhatatlanok; ha azután szorongatás és üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.
18 És vannak mások, kik a tövisek közé esnek; ezek azok, kik az igét meghallgatják,
19 de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és egyebekre irányuló vágyak belopózván (szivökbe) elfojtják az igét és terméketlenné válik.
20 A jó földbe vetettek pedig azok, kik az igét hallják és befogadják, és gyümölcsöt hoznak, egyik harmincszorosát, másik hatvanszorosat, a harmadik százszorosát.
21 És monda nekik: Vajjon arravaló-e a mécs, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nemde arra, hogy a tartóra tegyék?
22 Mert nincs semmi elrejtve, mi ki ne tudódnék és semmi sem történik titkon, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
23 Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg!
24 És monda nekik: Vigyázzatok rá, hogy mit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek vissza nektek, és még rá is adnak nektek.
25 Mert akinek van, annak adnak; akinek pedig nincs, azt is elveszik tőle, amije van.
26 És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor valamely ember magot vet a földbe,
27 és alszik és fölkel éjjel és nappal, és (a mag) kicsirázik és felnövekedik, anélkül hogy ő tudná.
28 Mert a föld magától terem, először füvet, azután kalászt, azután teljes gabonát a kalászban.
29 És mikor a termést meghozta, azonnal rábocsátja a sarlót, mert itt az aratás.
30 És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? vagy miféle példabeszéddel magyarázzuk?
31 Olyan, mint a mustármag, melyet mikor a földbe vetnek, kisebb minden magnál a földön,
32 de miután elvetették, felnő és nagyobb lesz minden kerti véleménynél, és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt az égi madarak lakhatnak.
33 És sok efféle példabeszédben hirdette nekik az igét, amint azt hallgatni képesek voltak.
34 De példabeszéd nélkül nem szólt hozzájok. Tanítványainak azonban külön megmagyarázott mindent.
35 És monda nekik ama napon, mikor bealkonyodott: Keljünk át a túlsó partra!
36 És elbocsátván a sereget, magokkal vitték őt, úgy amint a hajóban volt; és más hajók is voltak vele.
37 És nagy szélvész támadt, és a hullámokat a hajóba verte, úgy hogy a hajó megtelt.
38 Ő pedig a hajó hátuljában aludt egy vánkoson. Fölkeltették tehát őt és mondák neki: Mester, nem gondolsz-e vele, hogy elveszünk?
39 És fölkelve, korholta a szelet és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És a szél megszűnt, és nagy csendesség lőn.
40 És monda nekik: Miért vagytok félénkek? Még most sincs hitetek?
41 És igen féltek és mondák egymásnak: Vajjon ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskednek neki?