Luke 9
1 Egybehívta pedig a tizenkét apostolt és erőt és hatalmat adott nekik minden ördög fölött, és a betegségek gyógyítására.
2 És elküldötte őket az Isten országát hirdetni és a betegeket gyógyítani.
3 És monda nekik: Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se két köntöstök ne legyen.
4 És amely házba betértek, maradjatok ott, és onnét ki ne jöjjetek.
5 És ha valahol be nem fogadnak benneteket, kimenve abból a városból, még a port is rázzátok le lábaitokról bizonyságul ellenök.
6 Elindultak tehát és bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot és gyógyítottak mindenütt.
7 Meghallotta pedig Heródes negyedes fejedelem mindazt, ami általa történt, kétségben volt iránta, mivel némelyek azt mondották,
8 hogy János támadt fel halottaiból, némelyek, pedig, hogy Illés jelent meg; ismét mások, hogy a régi próféták egyike támadt fel.
9 És monda Heródes: Jánosnak én fejét vétettem. De kicsoda ez, kiről ilyeneket hallok? És látni akarta őt.
10 És midőn az apostolok visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit cselekedtek, mire magához vevén őket, félrevonult velők egy magányos helyre Betszaida mellé.
11 Mikor azonban a seregek ezt észrevették, utána mentek. És fogadta őket és beszélt nekik az Isten országáról, és akik gyógyításra szorultak, azokat meggyógyította.
12 A nap pedig hanyatlani kezdett és hozzá ment a tizenkettő és mondák neki: Bocsásd el a seregeket, hogy elmenve a körülfekvő falvakba és majorokba, szállást és élelmet találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.
13 Ő pedig monda nekik: Adjatok nekik ti enniök! De azok felelék: Nincs többünk öt kenyérnél és két halnál, hacsak el nem megyünk és eledeleket nem veszünk az egész seregnek.
14 Voltak pedig mintegy ötezren férfiak. Monda pedig tanítványainak: Telepítsétek le őket csoportonkint ötvenével.
15 És úgy cselekedtek és letelepítették valamennyit.
16 Ekkor fogta az öt kenyeret és két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat, megtörte és elosztotta tanítványainak, hogy tegyék eléje a népnek.
17 És ettek mindnyájan és jóllaktak, és fölszedtek a megmaradt hulladékokból tizenkét kosárral.
18 És történt, hogy mikor magányosan imádkozott, vele voltak a tanítványok is, és kérdezé őket mondván: Kinek mondanak engem a seregek?
19 Ők pedig felelék és mondák: Keresztelő Jánosnak; mások pedig. Illésnek, ismét mások pedig, hogy a régi próféták közül támadott fel valamelyik.
20 Erre monda nekik: Hát ti kinek tartotok engem? Felelé Simon Péter és monda: Az Isten Fölkentjének.
21 Akkor szívökre kötötte és meghagyta nekik, hogy ezt senkinek meg ne mondják.
22 Mert - úgymond - az Emberfiának sokat kell szenvednie, és a vénektől, főpapoktól és írástudóktól megvettetnie, megöletnie és harmadnapon feltámadnia.
23 Ezután valamennyihez így szólt: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát és vegye fel keresztjét mindennap és kövessen engem.
24 Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig elveszti életét énérettem, megmenti azt.
25 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti és ön magában kárt vall?
26 Mert aki szégyell engemet és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja majd mikor eljövend az ő, és az Atya, és a szent angyalok dicsőségében.
27 Igazán mondom pedig nektek: Vannak némelyek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, míg nem látják az Isten országát.
28 Történt pedig ezen beszédek után mintegy nyolc napra, hogy magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost, és felment egy hegyre, hogy imádkozzék.
29 S midőn imádkozott, arcának színe más lett, és ruhája fehér és fényes.
30 És íme két férfiú beszélt vele: Mózes és Illés,
31 kik dicsőségben jelentek meg és az ő kimúlásáról beszéltek, melynek Jeruzsálemben kellett bekövetkeznie.
32 Pétert pedig, és akik vele voltak, álom nyomta el. És fölébredvén, látták az ő dicsőségét és a két férfiút, kik mellette álltak.
33 És történt, hogy mikor azok eltávoztak tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk; hadd csináljunk három hajlékot, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek; nem tudva mit beszél.
34 Mialatt pedig ő ezeket mondotta, felhő támadt és beárnyékozta őket és féltek, midőn azok a felhőbe bementek.
35 És szózat hallatszott a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok!
36 S midőn a szózat elhangzott, Jézus egyedül maradt. És ők hallgattak és senkinek sem szóltak ama napokban arról, amit láttak.
37 Történt pedig a következő napon, hogy midőn a hegyről lementek, sok nép jött eléjök.
38 És íme egy férfiú a sokaság közül fölkiáltott, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra, mert egyetlenem.
39 És íme, egy (gonosz) szellem megragadja őt és rögtön kiáltoz, mert lecsapja őt és hányja-veti, úgy hogy tajtékzik, s alig hagy fel marcangolásával.
40 S kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.
41 Mire Jézus feleié és monda: Oh hitetlen és romlott nemzedék, meddig leszek még veletek és meddig tűrlek benneteket? Vezesd ide fiadat!
42 És mialatt odament, az ördög földre terítette és rángatta őt.
43 És Jézus megfenyegette a tisztátalan lelket, meggyógyította a gyermeket és visszaadta atyjának.
44 Álmélkodtanak pedig mindnyájan az Isten nagy voltán. És mialatt valamennyien csodálkoztak mindazon, amit cselekedett, monda tanítványainak: Véssétek szívetekbe e beszédeket; mert az Emberfia az emberek kezeibe fog adatni.
45 De ők nem értették e mondást, mert el volt előttök födve, hogy meg ne értsék; s megkérdezni sem merték őt e beszéd felől
46 Felmerült pedig köztük az a gondolat, hogy melyikük nagyobb.
47 Jézus pedig látván szivök gondolatait, fogott egy gyermeket és maga mellé állítva őt,
48 monda nekik: Aki e gyermeket befogadja az éri nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki legkisebb valamennyitek között, az a legnagyobb.
49 Ezután megszólalt János és monda: Mester, láttunk valakit a te nevedben ördögöket űzni, és eltiltottuk neki, mert nem tart velünk.
50 És monda neki Jézus: Ne tiltsátok el! Mert aki nincs ellenetek, veletek van.
51 Történt pedig midőn beteltek az ö fölvételének napjai, föltette magában, hogy Jeruzsálembe megy.
52 S követeket küldött maga előtt, kik elindultak és betértek a szamaritánusok egyik városába, hogy neki szállást készítsenek.
53 De nem fogadták be őt, mivel Jeruzsálem felé tartott
54 Mikor tehát tanítványai, Jakab és János ezt látták, így szóltak: Uram, akarod-e hogy mondjuk, hogy tűz szálljon le az égből és megeméssze őket?
55 Ő azonban visszafordult és megfeddette őket, mondván: Nem tudjátok minő szelleműeknek kell lennetek.
56 Az Emberfia nem jött lelkeket elveszteni, hanem megmenteni. És más faluba mentek.
57 Történt pedig, hogy amint az utón mentek, egy valaki azt mondotta neki: Követlek téged, bárhova mégy.
58 Monda neki Jézus: A rókáknak lyukaik vannak és az égi madaraknak fészkeik, az Emberfiának pedig nincs, hová fejét lehajtsa.
59 Egy másiknak pedig monda: Kövess engem! Az pedig felelé: Uram, engedd meg előbb, hogy elmehessek és eltemethessem atyámat!
60 S mondá neki Jézus: Hadd temessék el a holtak az ő halottaikat! Te pedig menj, és hirdesd az Isten országát!
61 És monda a másik: Követlek, Uram, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek az otthonvalóktól.
62 Monda neki Jézus: Egy sem alkalmas az Isten országára, aki kezét az ekére teszi és hátratekint.