1Egybehívta pedig a tizenkét apostolt és erőt és hatalmat adott nekik minden ördög fölött, és a betegségek gyógyítására.
2És elküldötte őket az Isten országát hirdetni és a betegeket gyógyítani.
3És monda nekik: Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se két köntöstök ne legyen.
4És amely házba betértek, maradjatok ott, és onnét ki ne jöjjetek.
5És ha valahol be nem fogadnak benneteket, kimenve abból a városból, még a port is rázzátok le lábaitokról bizonyságul ellenök.
6Elindultak tehát és bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot és gyógyítottak mindenütt.
7Meghallotta pedig Heródes negyedes fejedelem mindazt, ami általa történt, kétségben volt iránta, mivel némelyek azt mondották,
8hogy János támadt fel halottaiból, némelyek, pedig, hogy Illés jelent meg; ismét mások, hogy a régi próféták egyike támadt fel.
9És monda Heródes: Jánosnak én fejét vétettem. De kicsoda ez, kiről ilyeneket hallok? És látni akarta őt.
10És midőn az apostolok visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit cselekedtek, mire magához vevén őket, félrevonult velők egy magányos helyre Betszaida mellé.
11Mikor azonban a seregek ezt észrevették, utána mentek. És fogadta őket és beszélt nekik az Isten országáról, és akik gyógyításra szorultak, azokat meggyógyította.
12A nap pedig hanyatlani kezdett és hozzá ment a tizenkettő és mondák neki: Bocsásd el a seregeket, hogy elmenve a körülfekvő falvakba és majorokba, szállást és élelmet találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.
13Ő pedig monda nekik: Adjatok nekik ti enniök! De azok felelék: Nincs többünk öt kenyérnél és két halnál, hacsak el nem megyünk és eledeleket nem veszünk az egész seregnek.
14Voltak pedig mintegy ötezren férfiak. Monda pedig tanítványainak: Telepítsétek le őket csoportonkint ötvenével.
15És úgy cselekedtek és letelepítették valamennyit.
16Ekkor fogta az öt kenyeret és két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat, megtörte és elosztotta tanítványainak, hogy tegyék eléje a népnek.
17És ettek mindnyájan és jóllaktak, és fölszedtek a megmaradt hulladékokból tizenkét kosárral.
18És történt, hogy mikor magányosan imádkozott, vele voltak a tanítványok is, és kérdezé őket mondván: Kinek mondanak engem a seregek?
19Ők pedig felelék és mondák: Keresztelő Jánosnak; mások pedig. Illésnek, ismét mások pedig, hogy a régi próféták közül támadott fel valamelyik.
20Erre monda nekik: Hát ti kinek tartotok engem? Felelé Simon Péter és monda: Az Isten Fölkentjének.
21Akkor szívökre kötötte és meghagyta nekik, hogy ezt senkinek meg ne mondják.
22Mert - úgymond - az Emberfiának sokat kell szenvednie, és a vénektől, főpapoktól és írástudóktól megvettetnie, megöletnie és harmadnapon feltámadnia.
23Ezután valamennyihez így szólt: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát és vegye fel keresztjét mindennap és kövessen engem.
24Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig elveszti életét énérettem, megmenti azt.
25Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti és ön magában kárt vall?
26Mert aki szégyell engemet és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja majd mikor eljövend az ő, és az Atya, és a szent angyalok dicsőségében.
27Igazán mondom pedig nektek: Vannak némelyek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, míg nem látják az Isten országát.
28Történt pedig ezen beszédek után mintegy nyolc napra, hogy magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost, és felment egy hegyre, hogy imádkozzék.
29S midőn imádkozott, arcának színe más lett, és ruhája fehér és fényes.
30És íme két férfiú beszélt vele: Mózes és Illés,
31kik dicsőségben jelentek meg és az ő kimúlásáról beszéltek, melynek Jeruzsálemben kellett bekövetkeznie.
32Pétert pedig, és akik vele voltak, álom nyomta el. És fölébredvén, látták az ő dicsőségét és a két férfiút, kik mellette álltak.
33És történt, hogy mikor azok eltávoztak tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk; hadd csináljunk három hajlékot, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek; nem tudva mit beszél.
34Mialatt pedig ő ezeket mondotta, felhő támadt és beárnyékozta őket és féltek, midőn azok a felhőbe bementek.
35És szózat hallatszott a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok!
36S midőn a szózat elhangzott, Jézus egyedül maradt. És ők hallgattak és senkinek sem szóltak ama napokban arról, amit láttak.
37Történt pedig a következő napon, hogy midőn a hegyről lementek, sok nép jött eléjök.
38És íme egy férfiú a sokaság közül fölkiáltott, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra, mert egyetlenem.
39És íme, egy (gonosz) szellem megragadja őt és rögtön kiáltoz, mert lecsapja őt és hányja-veti, úgy hogy tajtékzik, s alig hagy fel marcangolásával.
40S kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.
41Mire Jézus feleié és monda: Oh hitetlen és romlott nemzedék, meddig leszek még veletek és meddig tűrlek benneteket? Vezesd ide fiadat!
42És mialatt odament, az ördög földre terítette és rángatta őt.
43És Jézus megfenyegette a tisztátalan lelket, meggyógyította a gyermeket és visszaadta atyjának.
44Álmélkodtanak pedig mindnyájan az Isten nagy voltán. És mialatt valamennyien csodálkoztak mindazon, amit cselekedett, monda tanítványainak: Véssétek szívetekbe e beszédeket; mert az Emberfia az emberek kezeibe fog adatni.
45De ők nem értették e mondást, mert el volt előttök födve, hogy meg ne értsék; s megkérdezni sem merték őt e beszéd felől
46Felmerült pedig köztük az a gondolat, hogy melyikük nagyobb.
47Jézus pedig látván szivök gondolatait, fogott egy gyermeket és maga mellé állítva őt,
48monda nekik: Aki e gyermeket befogadja az éri nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki legkisebb valamennyitek között, az a legnagyobb.
49Ezután megszólalt János és monda: Mester, láttunk valakit a te nevedben ördögöket űzni, és eltiltottuk neki, mert nem tart velünk.
50És monda neki Jézus: Ne tiltsátok el! Mert aki nincs ellenetek, veletek van.
51Történt pedig midőn beteltek az ö fölvételének napjai, föltette magában, hogy Jeruzsálembe megy.
52S követeket küldött maga előtt, kik elindultak és betértek a szamaritánusok egyik városába, hogy neki szállást készítsenek.
53De nem fogadták be őt, mivel Jeruzsálem felé tartott
54Mikor tehát tanítványai, Jakab és János ezt látták, így szóltak: Uram, akarod-e hogy mondjuk, hogy tűz szálljon le az égből és megeméssze őket?
55Ő azonban visszafordult és megfeddette őket, mondván: Nem tudjátok minő szelleműeknek kell lennetek.
56Az Emberfia nem jött lelkeket elveszteni, hanem megmenteni. És más faluba mentek.
57Történt pedig, hogy amint az utón mentek, egy valaki azt mondotta neki: Követlek téged, bárhova mégy.
58Monda neki Jézus: A rókáknak lyukaik vannak és az égi madaraknak fészkeik, az Emberfiának pedig nincs, hová fejét lehajtsa.
59Egy másiknak pedig monda: Kövess engem! Az pedig felelé: Uram, engedd meg előbb, hogy elmehessek és eltemethessem atyámat!
60S mondá neki Jézus: Hadd temessék el a holtak az ő halottaikat! Te pedig menj, és hirdesd az Isten országát!
61És monda a másik: Követlek, Uram, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek az otthonvalóktól.
62Monda neki Jézus: Egy sem alkalmas az Isten országára, aki kezét az ekére teszi és hátratekint.