Bible

1 Történt ezután, hogy városról városra és faluról falura járt, tanítva és hirdetve az Isten országát, és vele a tizenkettő 2 és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és betegségekből meggyógyított: Mária, kit Magdolnának hívnak, kiből hét ördög ment ki, 3 és Joanna, Kuzának, Heródes udvarmesterének felesége, és Zsuzsanna, és sok egyebek, kik saját vagyonukból szolgáltak neki. 4 Mikor pedig igen sok nép jött össze és a városokból hozzá siettek, monda nekik példabeszédképen: 5 Kiment a magvető elvetni az ő magvát. És amint vetett, a mag egy része az útfélre esett, hol a járókelők eltiporták és az égi madarak fölették. 6 Egy másik rész pedig köves talajra hullott, és amint kikelt elszáradt, mert nem volt nedvessége. 7 A harmadik rész tövisek közé esett, és a vele együtt kikelt tövisek elfojtották. 8 Végül a negyedik rész jó földbe hullott, és kikelvén százszoros termést hozott. Ezt mondván, fölkiáltott: Akinek füle van a hallásra, hallja meg. 9 Tanítványai pedig kérdezték őt, mit jelent ez a példabeszéd. 10 Kiknek ő felelé: Tinektek megadatott tudni az Isten országának titkát, a többieknek azonban csak példabeszédekben, hogy látván, ne lássák, és hallván, ne értsék. 11 A példabeszéd értelme pedig ez: A mag az Isten igéje. 12 Az útfélre esők pedig azok, akik hallgatják, azután eljő az ördög és kiveszi az igét szívökből, nehogy higyjenek és üdvözüljenek. 13 A köves helyre esők viszont azok, akik midőn hallják, örömmel fogadják az igét, de nincsen gyökerük, kik egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. 14 Ami pedig a tövisek közé esett, azok, akik hallották, de az élet gondjai, gazdagságai és gyönyörei által a fejlődés közben elfojtatva, gyümölcsöt nem hoznak. 15 Ami pedig jó földbe esett, azok, kik hallván az igét, szíves örömest megtartják, és gyümölcsöt teremnek türelemmel. 16 Ha pedig valaki gyertyát gyújt, nem födi le edénnyel, sem az ágy alá nem teszi, hanem a tartóra helyezi, hogy a bemenők lássak a világosságot. 17 Mert nincs oly titok, mely nyilvánosságra ne jutna, sem oly rejtett dolog, mely ki ne tudódnék és napfényre ne jönne. 18 Lássátok tehát, hogyan hallgassátok. Mert akinek van, annak adatik; akinek pedig nincs, még amit bírni vél is, elvétetik tőle. 19 Fölkeresték pedig őt anyja és rokonai, de nem juthattak hozzá a sokaságtól. 20 És hírül vitték neki: Anyád és rokonaid künn állnak és látni akarnak. 21 Ő azonban felelé és monda nekik: Az én anyám és rokonaim azok, kik az Isten igéjét hallgatják és teljesítik. 22 Történt pedig egyik napon, hogy ő és tanítványai beszálltak egy hajócskába, és monda nekik: Evezzünk át a tavon! És elindultak. 23 És míg azok evezgettek, ő elaludt, és heves vihar csapott le a tóra, és a hullámok elborították őket és veszélyben forogtak. 24 Hozzámentek tehát és fölkeltették őt, mondván: Mester, elveszünk! Ő azonban fölkelt, parancsolt a szélnek és a hullámzó víznek, mire az lecsillapult és csendesség lőn. 25 Monda erre nekik: Hol a ti hitetek? Kik félve és csodálkozva mondák egymásnak: Vajjon kicsoda ez, hogy még a szeleknek és tengernek is parancsol, és engedelmeskednek neki? 26 Innen a Gerazaiak tartománya felé tartottak, mely Galileának átellenében van. 27 És amint kiszállt a szárazföldre, egy férfi jött elébe, kiben már régóta ördög lakott, és nem viselt ruhát, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. 28 Ez midőn meglátta Jézust, leborult előtte és fönnhangon kiáltva, monda: Mi közöd hozzám Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Kérlek, ne gyötörj engem! 29 Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Mert régóta gyötörte őt, és megkötözték láncokkal és bilincsekbe verve őrizték, de ő széttépte a láncokat, és az ördög a pusztába űzte őt. 30 Jézus pedig megkérdezte őt, mondván: Mi a te neved? Az pedig monda: Légió! Mert sok ördög tartotta őt megszállva. 31 És kérték őt, hogy ne parancsolja nekik, hogy a pokolba menjenek. 32 Volt pedig ott egy nagy sertéscsorda, a hegyen legelészve, és kérték őt, engedje meg, hogy azokba mehessenek. És megengedte nekik. 33 Kimentek tehát az ördögök az emberből és megszállták a sertéseket, mire a csorda hanyatt-homlok rohant a tóba és belefulladt. 34 Mikor a pásztorok látták, mi történt, elfutottak és hírül vitték a városba és majorokba. 35 Kimentek tehát, hogy lássák mi történt és Jézushoz jöttek, és ott találták az embert, akiből az ördögök kimentek, ülve, felöltözötten és ép ésszel az ő lábainál, és féltek. 36 De azok is elbeszélték nekik, akik a dolgot látták, hogy mikép szabadult meg a Légiótól. 37 És a Gerazaiak tartományának összes népe kérte őt, hogy távozzék el tőlük, mert nagy félelem szállta meg őket. Ő tehát beszállva a hajóba, visszatért. 38 A férfiú azonban, kiből az ördögök kitakarodtak, kérte őt, hogy vele maradhasson, de Jézus elbocsátotta őt, mondván: 39 Menj haza és beszéld el, mily nagy dolgot cselekedett veled az Isten. És az elment és hirdette az egész városban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus. 40 Történt pedig, hogy midőn Jézus visszatért, a népsereg fogadta őt, mert mindnyájan várták. 41 És íme jött egy Jairus nevű férfiú, ki a zsinagóga elöljárója volt, és leborult Jézus lábaihoz, kérve őt, hogy térjen be házába, 42 mert volt neki egyetlen egy, körülbelül tizenkét esztendős leánya, és ez halálán volt. Történt pedig, hogy útközben a nép szorongatta őt. 43 És egy asszony, ki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett és minden vagyonát az orvosokra költötte, de egy sem tudta meggyógyítani, 44 hátulról hozzáment és megérintette ruhájának szegélyét, mire vérfolyása azonnal elállt. 45 És monda Jézus: Ki az, aki engem megérintett? Mivel pedig mindnyájan tagadták, monda Péter és akik vele voltak: Mester, a sokaság szorongat és nyom téged, és te még azt kérdezed: Ki érintett meg? 46 És monda Jézus: Valaki megérintett, mert én éreztem, hogy érő áradt ki belőlem. 47 Mikor tehát az asszony látta, hogy nem maradt titokban, remegve jött elő és leborult lábaihoz és kijelentette az egész nép előtt, hogy mi okból érintette őt, és hogy mikép gyógyult meg rögtön. 48 Ő pedig monda neki: Leányom, a te hited meggyógyított téged; menj békével! 49 Mialatt ő még szólott, jött valaki a zsinagóga elöljárójához és monda neki: Leányod meghalt, ne fáraszd őt! 50 Jézus azonban, amint e szót meghallotta, feleié a leányzó atyjának: Ne félj, csak higyj és meglesz mentve! 51 És mikor a házba ért, nem engedte meg senki másnak, hogy vele bemenjen, hanem csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és a leány atyjának és anyjának. 52 Sírtak pedig mindnyájan és keseregtek a leányzó fölött. De ő monda: Ne sírjatok! A leányzó nem halt meg, hanem alszik. 53 És kinevették őt, tudván, hogy meghalt. 54 Ő azonban megfogta kezét és felkiáltott mondván: Leányzó, kelj föl! 55 És visszatért az ő lelke és rögtön fölkelt. És megparancsolta, hogy adjanak neki enni. 56 És álmélkodtak az ő szülői, de ő megparancsolta nekik, hogy senkinek meg ne mondják, ami történt.