Luke 8— SIUZ

¹Történt ezután, hogy városról városra és faluról falura járt, tanítva és hirdetve az Isten országát, és vele a tizenkettő

²és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és betegségekből meggyógyított: Mária, kit Magdolnának hívnak, kiből hét ördög ment ki,

³és Joanna, Kuzának, Heródes udvarmesterének felesége, és Zsuzsanna, és sok egyebek, kik saját vagyonukból szolgáltak neki.

⁴Mikor pedig igen sok nép jött össze és a városokból hozzá siettek, monda nekik példabeszédképen:

⁵Kiment a magvető elvetni az ő magvát. És amint vetett, a mag egy része az útfélre esett, hol a járókelők eltiporták és az égi madarak fölették.

⁶Egy másik rész pedig köves talajra hullott, és amint kikelt elszáradt, mert nem volt nedvessége.

⁷A harmadik rész tövisek közé esett, és a vele együtt kikelt tövisek elfojtották.

⁸Végül a negyedik rész jó földbe hullott, és kikelvén százszoros termést hozott. Ezt mondván, fölkiáltott: Akinek füle van a hallásra, hallja meg.

⁹Tanítványai pedig kérdezték őt, mit jelent ez a példabeszéd.

¹⁰Kiknek ő felelé: Tinektek megadatott tudni az Isten országának titkát, a többieknek azonban csak példabeszédekben, hogy látván, ne lássák, és hallván, ne értsék.

¹¹A példabeszéd értelme pedig ez: A mag az Isten igéje.

¹²Az útfélre esők pedig azok, akik hallgatják, azután eljő az ördög és kiveszi az igét szívökből, nehogy higyjenek és üdvözüljenek.

¹³A köves helyre esők viszont azok, akik midőn hallják, örömmel fogadják az igét, de nincsen gyökerük, kik egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak.

¹⁴Ami pedig a tövisek közé esett, azok, akik hallották, de az élet gondjai, gazdagságai és gyönyörei által a fejlődés közben elfojtatva, gyümölcsöt nem hoznak.

¹⁵Ami pedig jó földbe esett, azok, kik hallván az igét, szíves örömest megtartják, és gyümölcsöt teremnek türelemmel.

¹⁶Ha pedig valaki gyertyát gyújt, nem födi le edénnyel, sem az ágy alá nem teszi, hanem a tartóra helyezi, hogy a bemenők lássak a világosságot.

¹⁷Mert nincs oly titok, mely nyilvánosságra ne jutna, sem oly rejtett dolog, mely ki ne tudódnék és napfényre ne jönne.

¹⁸Lássátok tehát, hogyan hallgassátok. Mert akinek van, annak adatik; akinek pedig nincs, még amit bírni vél is, elvétetik tőle.

¹⁹Fölkeresték pedig őt anyja és rokonai, de nem juthattak hozzá a sokaságtól.

²⁰És hírül vitték neki: Anyád és rokonaid künn állnak és látni akarnak.

²¹Ő azonban felelé és monda nekik: Az én anyám és rokonaim azok, kik az Isten igéjét hallgatják és teljesítik.

²²Történt pedig egyik napon, hogy ő és tanítványai beszálltak egy hajócskába, és monda nekik: Evezzünk át a tavon! És elindultak.

²³És míg azok evezgettek, ő elaludt, és heves vihar csapott le a tóra, és a hullámok elborították őket és veszélyben forogtak.

²⁴Hozzámentek tehát és fölkeltették őt, mondván: Mester, elveszünk! Ő azonban fölkelt, parancsolt a szélnek és a hullámzó víznek, mire az lecsillapult és csendesség lőn.

²⁵Monda erre nekik: Hol a ti hitetek? Kik félve és csodálkozva mondák egymásnak: Vajjon kicsoda ez, hogy még a szeleknek és tengernek is parancsol, és engedelmeskednek neki?

²⁶Innen a Gerazaiak tartománya felé tartottak, mely Galileának átellenében van.

²⁷És amint kiszállt a szárazföldre, egy férfi jött elébe, kiben már régóta ördög lakott, és nem viselt ruhát, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.

²⁸Ez midőn meglátta Jézust, leborult előtte és fönnhangon kiáltva, monda: Mi közöd hozzám Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!

²⁹Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Mert régóta gyötörte őt, és megkötözték láncokkal és bilincsekbe verve őrizték, de ő széttépte a láncokat, és az ördög a pusztába űzte őt.

³⁰Jézus pedig megkérdezte őt, mondván: Mi a te neved? Az pedig monda: Légió! Mert sok ördög tartotta őt megszállva.

³¹És kérték őt, hogy ne parancsolja nekik, hogy a pokolba menjenek.

³²Volt pedig ott egy nagy sertéscsorda, a hegyen legelészve, és kérték őt, engedje meg, hogy azokba mehessenek. És megengedte nekik.

³³Kimentek tehát az ördögök az emberből és megszállták a sertéseket, mire a csorda hanyatt-homlok rohant a tóba és belefulladt.

³⁴Mikor a pásztorok látták, mi történt, elfutottak és hírül vitték a városba és majorokba.

³⁵Kimentek tehát, hogy lássák mi történt és Jézushoz jöttek, és ott találták az embert, akiből az ördögök kimentek, ülve, felöltözötten és ép ésszel az ő lábainál, és féltek.

³⁶De azok is elbeszélték nekik, akik a dolgot látták, hogy mikép szabadult meg a Légiótól.

³⁷És a Gerazaiak tartományának összes népe kérte őt, hogy távozzék el tőlük, mert nagy félelem szállta meg őket. Ő tehát beszállva a hajóba, visszatért.

³⁸A férfiú azonban, kiből az ördögök kitakarodtak, kérte őt, hogy vele maradhasson, de Jézus elbocsátotta őt, mondván:

³⁹Menj haza és beszéld el, mily nagy dolgot cselekedett veled az Isten. És az elment és hirdette az egész városban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus.

⁴⁰Történt pedig, hogy midőn Jézus visszatért, a népsereg fogadta őt, mert mindnyájan várták.

⁴¹És íme jött egy Jairus nevű férfiú, ki a zsinagóga elöljárója volt, és leborult Jézus lábaihoz, kérve őt, hogy térjen be házába,

⁴²mert volt neki egyetlen egy, körülbelül tizenkét esztendős leánya, és ez halálán volt. Történt pedig, hogy útközben a nép szorongatta őt.

⁴³És egy asszony, ki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett és minden vagyonát az orvosokra költötte, de egy sem tudta meggyógyítani,

⁴⁴hátulról hozzáment és megérintette ruhájának szegélyét, mire vérfolyása azonnal elállt.

⁴⁵És monda Jézus: Ki az, aki engem megérintett? Mivel pedig mindnyájan tagadták, monda Péter és akik vele voltak: Mester, a sokaság szorongat és nyom téged, és te még azt kérdezed: Ki érintett meg?

⁴⁶És monda Jézus: Valaki megérintett, mert én éreztem, hogy érő áradt ki belőlem.

⁴⁷Mikor tehát az asszony látta, hogy nem maradt titokban, remegve jött elő és leborult lábaihoz és kijelentette az egész nép előtt, hogy mi okból érintette őt, és hogy mikép gyógyult meg rögtön.

⁴⁸Ő pedig monda neki: Leányom, a te hited meggyógyított téged; menj békével!

⁴⁹Mialatt ő még szólott, jött valaki a zsinagóga elöljárójához és monda neki: Leányod meghalt, ne fáraszd őt!

⁵⁰Jézus azonban, amint e szót meghallotta, feleié a leányzó atyjának: Ne félj, csak higyj és meglesz mentve!

⁵¹És mikor a házba ért, nem engedte meg senki másnak, hogy vele bemenjen, hanem csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és a leány atyjának és anyjának.

⁵²Sírtak pedig mindnyájan és keseregtek a leányzó fölött. De ő monda: Ne sírjatok! A leányzó nem halt meg, hanem alszik.

⁵³És kinevették őt, tudván, hogy meghalt.

⁵⁴Ő azonban megfogta kezét és felkiáltott mondván: Leányzó, kelj föl!

⁵⁵És visszatért az ő lelke és rögtön fölkelt. És megparancsolta, hogy adjanak neki enni.

⁵⁶És álmélkodtak az ő szülői, de ő megparancsolta nekik, hogy senkinek meg ne mondják, ami történt.