1Miután pedig minden beszédét elvégezte a nép hallatára, bement Kafarnaumba.
2Egy századosnak szolgája pedig, ki neki igen kedves volt, betegen feküdt és közel volt a halálhoz.
3Mikor ez Jézusról hallott, elküldötte hozzá a zsidók véneit, és kérette őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg szolgáját.
4Azok tehát elmentek Jézushoz és sürgősen kérték őt, mondván neki: Megérdemli, hogy ezt megtedd neki,
5mert szereti nemzetünket és ő építette nekünk a zsinagógát.
6Jézus tehát elment velők. S mikor már nem messze volt a háztól, a százados hozzá küldötte barátait, mondván: Uram, ne fáradj; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.
7Ugyanezért magamat sem tartottam méltónak, hogy hozzád menjek, hanem csak egy szóval mondjad, és meggyógyul az én szolgám.
8Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, kinek katonák állnak rendelkezésemre, és ha ennek azt mondom: Eredj! - elmegy; a másiknak: Jöjj! - és jön; és szolgámnak: Tedd ezt, - és megteszi.
9Amint Jézus ezt hallotta, csodálkozott, és megfordulva, monda az őt követő tömegnek: Bizony mondom nektek, még Izraelben sem találtam ekkora hitet.
10És mikor a kiküldöttek hazatértek, a szolgát, aki beteg volt, egészségben találták.
11Történt azután, hogy egy városba ment, melynek neve Naim. S vele mentek tanítványai és nagy népsokaság.
12Amint pedig a város kapujához közeledett, íme, egy halottat hoztak ki, egyetlen fiát égy anyának, aki özvegy volt, és a városból sok nép kísérte.
13Midőn az Úr meglátta őt, megesett rajta a szíve és monda neki: Ne sírj!
14És odalépett és megérintette a koporsót; azok pedig, akik vitték, megállottak. És monda: Ifjú, mondom neked, kelj föl!
15És a halott felült és beszélni kezdett. És visszaadta Őt anyjának.
16Erre félelem fogta el mindnyájukat és magasztalták Istent, mondván: Nagy próféta támadott közöttünk és az Isten meglátogatta az ő népét.
17És ez a hír elterjedt felőle egész Júdeában és az egész környéken.
18És mindezekről értesítették Jánost az ő tanítványai.
19És magához hívott János kettőt tanít1-ványai közül és elküldé őket Jézushoz, mondván: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?
20Midőn tehát e férfiak hozzá érkeztek, mondák: Keresztelő János küldött bennünket hozzád mondván: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?
21Épen akkor pedig sokakat gyógyított meg betegségeikből és nyavalyáikból és a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta látását.
22És felelvén, monda nekik: Menjetek és vigyétek hírül Jánosnak, amit hallottatok és láttatok: hogy a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangéliumot hirdetik,
23és boldog aki énbennem meg nem botránkozik.
24És miután János küldöttei elmentek, kezdett a népnek Jánosról beszélni: Mit mentetek ki a pusztába látni? Széltől ingatott nádszálat-e?
25Vagy mit mentetek ki látni? Puha ruhákba öltözött embert-e? íme, akik drága ruhákban és gyönyörökben élnek, a királyok palotáiban találhatók.
26De mit mentetek ki látni? Prófétát? Bizony mondom nektek, hogy még prófétánál is többet,
27mert ez az, akiről írva van: íme én elküldöm követemet a te színed előtt, ki elkészíti előtted utadat.
28Mert mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nincsen nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál: De aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nálánál.
29És az egész nép, mely hallgatta, és a vámosok igazolták Istent, megkeresztelkedvén János keresztségével.
30A farizeusok és a törvénytudók ellenben mellőzték Isten szándékát önmagukkal, nem keresztelkedvén meg általa.
31Az Úr pedig monda: Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék embereit és kihez hasonlók?
32Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, kik egymással beszélgetve mondják: Furulyáztunk nektek és nem táncoltatok; jajgattunk és nem sírtatok.
33Mert eljött Keresztelő János, ki sem kenyeret nem evett, sem bort nem ivott, és azt mondjátok: ördöge van.
34Kijött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme a falánk és borivó ember, a vámosok és bűnösök barátja!
35És a bölcseség igazolva lőn minden gyermeke által.
36Egy valaki pedig a farizeusok közül megkérte őt, hogy étkezzék nála. És bement a farizeus házába és letelepedett.
37És íme a városnak egy bűnös asszonya, amint megtudta, hogy a farizeus házában letelepedett, egy alabástromedényt hozott kenettel,
38és megállva hátul lábainál, kezdé lábait könnyeivel áztatni és fejének hajfürtjeivel törölgetni, és csókolgatta lábait és a kenettel kenegette.
39Midőn pedig ezt a farizeus, aki őt meghitta - látta, monda magában: Ha ez próféta volna, bizonnyal tudná, hogy kicsoda és miféle asszony az, aki őt érinti, tudniillik, hogy bűnös.
40Mire Jézus monda neki: Simon, valami mondanivalóm van neked. Az pedig monda: Szólj Mester!
41Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik pedig ötvennel.
42Mivelhogy nem volt nekik miből megfizetniük, elengedte mindkettőnek. Vajjon melyik fogja őt jobban szeretni?
43Felelé Simon és monda: Azt hiszem, hogy az, amelyiknek többet engedett el. Ő pedig monda neki: Helyesen ítéltél.
44És az asszonyhoz fordulva monda Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem házadba, vizet lábaimra nem adtál, ez pedig könnyeivel áztatta lábaimat és hajával törölgette.
45Csókot nekem nem adtál, ez pedig amióta bejött, nem szűnt meg lábaimat csókolgatni.
46Fejemet olajjal nem kented meg, ez pedig kenettel kenegette lábaimat.
47Miértis azt mondom neked: Megbocsáttatik neki sok bűne, mert igen szeretett; akinek pedig kevesebb bocsáttatik meg, kevésbbé szeret.
48Az asszonynak pedig monda: A te bűneid meg vannak bocsátva.
49És a vele együtt letelepültek mondogatták magokban: Kicsoda ez, aki még a bűnöket is megbocsátja?
50Monda pedig az asszonynak: A te hited megmentett téged, menj békével!