Luke 7
1 Miután pedig minden beszédét elvégezte a nép hallatára, bement Kafarnaumba.
2 Egy századosnak szolgája pedig, ki neki igen kedves volt, betegen feküdt és közel volt a halálhoz.
3 Mikor ez Jézusról hallott, elküldötte hozzá a zsidók véneit, és kérette őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg szolgáját.
4 Azok tehát elmentek Jézushoz és sürgősen kérték őt, mondván neki: Megérdemli, hogy ezt megtedd neki,
5 mert szereti nemzetünket és ő építette nekünk a zsinagógát.
6 Jézus tehát elment velők. S mikor már nem messze volt a háztól, a százados hozzá küldötte barátait, mondván: Uram, ne fáradj; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.
7 Ugyanezért magamat sem tartottam méltónak, hogy hozzád menjek, hanem csak egy szóval mondjad, és meggyógyul az én szolgám.
8 Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, kinek katonák állnak rendelkezésemre, és ha ennek azt mondom: Eredj! - elmegy; a másiknak: Jöjj! - és jön; és szolgámnak: Tedd ezt, - és megteszi.
9 Amint Jézus ezt hallotta, csodálkozott, és megfordulva, monda az őt követő tömegnek: Bizony mondom nektek, még Izraelben sem találtam ekkora hitet.
10 És mikor a kiküldöttek hazatértek, a szolgát, aki beteg volt, egészségben találták.
11 Történt azután, hogy egy városba ment, melynek neve Naim. S vele mentek tanítványai és nagy népsokaság.
12 Amint pedig a város kapujához közeledett, íme, egy halottat hoztak ki, egyetlen fiát égy anyának, aki özvegy volt, és a városból sok nép kísérte.
13 Midőn az Úr meglátta őt, megesett rajta a szíve és monda neki: Ne sírj!
14 És odalépett és megérintette a koporsót; azok pedig, akik vitték, megállottak. És monda: Ifjú, mondom neked, kelj föl!
15 És a halott felült és beszélni kezdett. És visszaadta Őt anyjának.
16 Erre félelem fogta el mindnyájukat és magasztalták Istent, mondván: Nagy próféta támadott közöttünk és az Isten meglátogatta az ő népét.
17 És ez a hír elterjedt felőle egész Júdeában és az egész környéken.
18 És mindezekről értesítették Jánost az ő tanítványai.
19 És magához hívott János kettőt tanít1-ványai közül és elküldé őket Jézushoz, mondván: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?
20 Midőn tehát e férfiak hozzá érkeztek, mondák: Keresztelő János küldött bennünket hozzád mondván: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?
21 Épen akkor pedig sokakat gyógyított meg betegségeikből és nyavalyáikból és a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta látását.
22 És felelvén, monda nekik: Menjetek és vigyétek hírül Jánosnak, amit hallottatok és láttatok: hogy a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangéliumot hirdetik,
23 és boldog aki énbennem meg nem botránkozik.
24 És miután János küldöttei elmentek, kezdett a népnek Jánosról beszélni: Mit mentetek ki a pusztába látni? Széltől ingatott nádszálat-e?
25 Vagy mit mentetek ki látni? Puha ruhákba öltözött embert-e? íme, akik drága ruhákban és gyönyörökben élnek, a királyok palotáiban találhatók.
26 De mit mentetek ki látni? Prófétát? Bizony mondom nektek, hogy még prófétánál is többet,
27 mert ez az, akiről írva van: íme én elküldöm követemet a te színed előtt, ki elkészíti előtted utadat.
28 Mert mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nincsen nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál: De aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nálánál.
29 És az egész nép, mely hallgatta, és a vámosok igazolták Istent, megkeresztelkedvén János keresztségével.
30 A farizeusok és a törvénytudók ellenben mellőzték Isten szándékát önmagukkal, nem keresztelkedvén meg általa.
31 Az Úr pedig monda: Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék embereit és kihez hasonlók?
32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, kik egymással beszélgetve mondják: Furulyáztunk nektek és nem táncoltatok; jajgattunk és nem sírtatok.
33 Mert eljött Keresztelő János, ki sem kenyeret nem evett, sem bort nem ivott, és azt mondjátok: ördöge van.
34 Kijött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme a falánk és borivó ember, a vámosok és bűnösök barátja!
35 És a bölcseség igazolva lőn minden gyermeke által.
36 Egy valaki pedig a farizeusok közül megkérte őt, hogy étkezzék nála. És bement a farizeus házába és letelepedett.
37 És íme a városnak egy bűnös asszonya, amint megtudta, hogy a farizeus házában letelepedett, egy alabástromedényt hozott kenettel,
38 és megállva hátul lábainál, kezdé lábait könnyeivel áztatni és fejének hajfürtjeivel törölgetni, és csókolgatta lábait és a kenettel kenegette.
39 Midőn pedig ezt a farizeus, aki őt meghitta - látta, monda magában: Ha ez próféta volna, bizonnyal tudná, hogy kicsoda és miféle asszony az, aki őt érinti, tudniillik, hogy bűnös.
40 Mire Jézus monda neki: Simon, valami mondanivalóm van neked. Az pedig monda: Szólj Mester!
41 Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik pedig ötvennel.
42 Mivelhogy nem volt nekik miből megfizetniük, elengedte mindkettőnek. Vajjon melyik fogja őt jobban szeretni?
43 Felelé Simon és monda: Azt hiszem, hogy az, amelyiknek többet engedett el. Ő pedig monda neki: Helyesen ítéltél.
44 És az asszonyhoz fordulva monda Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem házadba, vizet lábaimra nem adtál, ez pedig könnyeivel áztatta lábaimat és hajával törölgette.
45 Csókot nekem nem adtál, ez pedig amióta bejött, nem szűnt meg lábaimat csókolgatni.
46 Fejemet olajjal nem kented meg, ez pedig kenettel kenegette lábaimat.
47 Miértis azt mondom neked: Megbocsáttatik neki sok bűne, mert igen szeretett; akinek pedig kevesebb bocsáttatik meg, kevésbbé szeret.
48 Az asszonynak pedig monda: A te bűneid meg vannak bocsátva.
49 És a vele együtt letelepültek mondogatták magokban: Kicsoda ez, aki még a bűnöket is megbocsátja?
50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megmentett téged, menj békével!