Luke 6
1 Történt pedig a másodelső szombaton, midőn átment a vetéseken, hogy tanítványai kalászokat téptek, és kezeikkel szétdörzsölvén, megették.
2 Némelyek azonban a farizeusok közül mondák nekik: Miért teszitek azt, amit szombatnapokon nem szabad?
3 De Jézus megfelelt nekik, mondván: Azt sem olvastátok-e, amit Dávid cselekedett, mikor megéhezett ő és akik vele voltak?
4 Hogy bement az Isten házába, s fogta a kitett kenyereket, evett belőlök és adott azoknak is, kik vele voltak, melyeket pedig nem volt szabad, megenni másnak, mint csak a papoknak?
5 És monda nekik: Az Emberfia ura a szombatnak is.
6 Történt azonban másik szombaton is, hogy bement a zsinagógába és tanított. És volt ott egy ember, kinek jobb keze el volt száradva.
7 Megfigyelték tehát az írástudók és farizeusok, vajjon gyógyít-e szombaton, hogy legyen miről vádolni őt.
8 Ő azonban ismerte gondolataikat és monda az elszáradt kezű embernek: Kelj föl és állj a középre! És az fölkelt és odaáll ott.
9 Mire Jézus monda nekik: Azt kérdezem tőletek, vajjon szabad-e szombaton jót cselekedni, avagy rosszat; életet menteni, vagy veszni hagyni?
10 És miután valamennyin végignézett, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! És kinyújtotta, és keze meggyógyult.
11 Azok pedig egészen elvakultak és arról tanakodtak egymás közt, hogy mit tegyenek Jézussal.
12 Történt pedig ama napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni és az egész éjszakát imádságban töltötte Istennel.
13 És mikor megvirradt, magához hívta tanítványait és kiválasztott közülök tizenkettőt (kiket apostoloknak is nevezett),
14 Simont, kit Péternek hívott, és Andrást, az ő testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
15 Mátét és Tamást, Jakabot az Alfeus fiát, és Simont, kit buzgónak hívnak,
16 és Júdást, Jakabnak testvérét és karióti Júdást, aki áruló lett.
17 És midőn lejött velők, megállt egy térségen, tanítványainak seregével és nagy sokaságú néppel egész Júdeából és Jeruzsálemből, a tenger mellékéről, Tirusból és Szidonból,
18 kik azért jöttek, hogy őt hallgassák és betegségeikből meggyógyuljanak. És akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak.
19 És az egész nép érinteni igyekezett őt, mert erő áradt ki belőle és meggyógyította valamennyit.
20 S fölemelte szemeit tanítványaira és mondá: Boldogok vagytok szegények, mert tietek az Isten országa.
21 Boldogok, kik most éheztek, mert majd kielégíttettek. Boldogok, kik most sírtok, mert nevetni fogtok.
22 Boldogok lesztek, midőn gyűlölnek benneteket az emberek, és midőn kirekesztenek és szidalmaznak titeket, és neveteket rossz hírbe hozzák az Emberfiáért.
23 Örüljetek ama napon és vigadjatok, mert íme, nagy lesz a ti jutalmatok mennyben. Mert így bántak a prófétákkal az ő atyáik.
24 De jaj nektek, gazdagok, mert meg van a ti vigasztalástok.
25 Jaj nektek, kik jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, kik most nevettek, mert majd keseregtek és sírtok.
26 Jaj, ha az emberek magasztalnak titeket, mert így tettek az ő atyáik a hamis prófétákkal.
27 De nektek, akik halljátok azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, kik titeket gyűlölnek.
28 Áldjátok akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért kik titeket rágalmaznak.
29 És aki téged arcul üt, tartsd oda neki a másikat is; és aki elveszi tőled köpenyedet, ne tagadd meg tőle köntösödet se!
30 Mindenkinek pedig, aki kér tőled, adj; és aki elviszi, ami a tied, attól vissza ne kérjed!
31 És amint akarjátok, hogy nektek cselekedjenek az emberek, ti is hasonlóképen cselekedjetek nekik.
32 Mert ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, minő hálát érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, kik őket szeretik.
33 És ha jót tesztek azokkal, akik veletek jót cselekesznek, minő hálát érdemeltek? Hiszen ezt a bűnösök is megteszik!
34 És ha kölcsönt adtok azoknak, akiktől viszont kapni reméltek, minő hálát érdemeltek? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy hasonlót kapjanak viszont.
35 Hanem szeressétek inkább ellenségeiteket, tegyetek jót és kölcsönözzetek, anélkül hogy azért valamit várnátok, és nagy leszen a ti jutalmatok, és a Magasságbelinek fiai lesztek, mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz.
36 Legyetek tehát irgalmasok, valamint a ti Atyátok is irgalmas!
37 Ne ítéljetek és nem fogtok ítéltetni; ne kárhoztassatok és nem fogtok kárhoztattatni; bocsássatok meg és megbocsáttatik nektek.
38 Adjatok és adatik nektek, jó és tömött, megrázott és kifolyó mértéket adnak a ti öletekbe. Mert ugyanazon mértékkel, mellyel ti mértek, mérnek vissza nektek.
39 Mondott pedig nekik hasonlatosságot is: Vajjon a vak vezetheti-e a vakot? Nem esnek-e mindketten a gödörbe?
40 A tanítvány nem fölebbvaló mesterénél; tökéletes lesz pedig mindaz, aki van olyan, mint a mestere.
41 Mit is nézed a szálkát testvéred szemében, holott a gerendát, mely saját szemedben van, nem veszed észre?
42 Vagy hogy mondhatod testvérednek: Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, mikor a saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, s aztán lásd, hogyan húzod ki a szálkát testvéred szeméből.
43 Mert nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.
44 Mert minden fát a gyümölcséről ismernek meg; mert sem a tövisekről nem szednek fügét, sem a csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt.
45 A jó ember az ő szívének jó kincséből jót hoz elő, és a rossz ember a gonosz kincsből gonoszát hoz elő. Mert a száj a szív bőségéből beszél.
46 De miért mondjátok nekem: Uram, Uram, és nem cselekszitek amit mondok?
47 Mindaz, aki hozzám jön és hallgatja beszédeimet, megmondom nektek, kihez hasonló.
48 Hasonló ahhoz az emberhez, ki midőn házat épített, mélyre leásott és az alapot kősziklára helyezte. Mikor pedig jött a vízáradás, az ár neki rontott annak a háznak, de nem tudta megingatni, mert kősziklára volt alapítva.
49 Aki pedig hallgatja és nem cselekszi (beszédeimet), hasonló olyan emberhez, aki házát a földre építette alap nélkül, melynek neki rontott a vihar és nyomban összedőlt, és nagy lett ama háznak romlása.