Luke 5
1 Történt pedig, mikor a nép hozzá tódult, hogy az Isten igéjét hallgassa, akkor ő a Genezáret tava mellett állott, -
2 és látott két hajót a tó szélén állani; a halászok pedig kiszállottak és hálóikat mosogatták.
3 Beszállott tehát az egyik hajóba, mely Simoné volt, és kérte őt, hogy evezzen a szárazföldtől egy kissé beljebb, és leült és a hajócskából tanította a sokaságot.
4 Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Menj a mély vízre és vessétek ki hálóitokat halfogásra.
5 És viszonzá Simon és monda neki: Mester, egész éjjel fáradtunk és semmit sem fogtunk, de a te szavadra kivetem a hálót.
6 És mikor ezt megtették, nagy mennyiségű halat fogtak; de hálójuk szakadozni kezdett.
7 Intettek tehát társaiknak, kik a másik hajón voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. És odamentek és megtöltötték mindkét hajót úgy, hogy majdnem elmerültek.
8 Mikor ezt Simon Péter látta, Jézus térdeihez borult, mondván: Távozzál tőlem Uram, mert bűnös ember vagyok!
9 Mert álmélkodás fogta el őt és mindazokat, kik vele voltak a halfogáson, melyet tettek,
10 hasonlóképen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, kik Simonnak társai voltak. És monda Jézus Simonnak: Ne félj! Ezentúl már embereket fogsz.
11 És kivonták hajóikat a szárazra, és elhagytak mindent és követték őt.
12 És történt, hogy mikor egyik városban volt, íme, egy férfi telve poklossággal, meglátta Jézust és arcra borulva kérte őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.
13 És kinyújtva kezét, megérintette őt mondván: Akarom, tisztulj meg! És azonnal eltűnt róla a poklosság.
14 És ő meghagyta neki, hogy senkinek meg ne mondja, hanem: Menj (úgymond) és mutasd meg magadat a papnak és vigy áldozatot megtisztulásodért, amint megparancsolta Mózes, bizonyságul nekik.
15 A hír pedig mindinkább elterjedt felőle, és sok nép gyűlt egybe, hogy őt hallgassák és betegségeikből meggyógyuljanak.
16 ő azonban visszavonult a magányba és imádkozott.
17 És történt egy napon, hogy leült és tanított. És ott ültek a farizeusok és írástudók, kik Galileának és Júdeának minden falujából és Jeruzsálemből jöttek; és az Úr ereje velök volt, hogy őket meggyógyítsa.
18 S íme néhány férfi egy embert hozott, ki inaszakadt volt, és be akarták őt vinni és elébe tenni.
19 De mivel a néptömegben nem találtak utat, amerre őt bevigyék, felmentek a háztetőre és a cseréptetőn át leeresztették ágyastul a középre, Jézus elé.
20 Kiknek midőn hitét látta, monda: Ember, megbocsáttatnak neked a te bűneid.
21 Mire az írástudók és farizeusok gondolkozóba estek, mondván: Kicsoda ez a káromkodó? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, mint egyedül az Isten.
22 Amint pedig Jézus az ő gondolataikat észrevette, szót emelt és monda nekik: Mit gondoltok szívetekben?
23 Mi könnyebb? azt mondani-e: Megbocsáttatnak neked a te bűneid? vagy azt mondani: Kelj fel és járj?
24 De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására, - monda az inaszakadtnak: Mondom neked kelj fel, vedd ágyadat és menj haza!
25 És az rögtön, az ő szemük láttára fölkelt, fogta az ágyat, melyen feküdt, és elment haza, magasztalva az Istent.
26 És csodálat fogta el mindnyájukat és dicsérték Istent, s félelemmel eltelve, mondogatták: Csoda-dolgokat láttunk ma.
27 Ezután kiment és látott egy Lévi nevű vámost a vámon ülni és monda neki: Kövess engem! És az elhagyva mindent, felkelt és követte őt.
28 És Lévi nagy vendégséget szerzett neki a saját házában.
29 És nagy sereg vámos és mások voltak jelen, akik velők együtt letelepedtek.
30 És zúgolódtak a farizeusok és Írástudóik és mondották az ő tanítványainak: Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?
31 Mire Jézus feleié nekik: Nem az egészségesek szorulnak orvosra, hanem a betegek.
32 Nem azért jöttem hogy az igazakat hívjam bűnbánatra, hanem a bűnösöket.
33 Azok pedig mondák neki: Miért böjtölnek és imádkoznak János tanítványai gyakorta, valamint a farizeusokéi is, a tieid pedig esznek, isznak?
34 Kiknek ő monda: Vájjon böjtöltethetitek-e a násznépet, míg velők van a vőlegény?
35 De majd jönnek napok, amikor a vőlegény elvétetik tőlük, azokon a napokon majd böjtölnek.
36 De mondott nekik példabeszédet is: Senki sem tesz foltot új ruhából régi ruhára; mert különben az újat is elrontja, meg a régire sem illik rá az új folt.
37 És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert különben az új bor kiszakítja a tömlőket és kifolyik, és a tömlők tönkre mennek.
38 Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, s mind a kettő épen marad.
39 És aki ó-bort iszik, nem akar mindjárt újat, mert azt mondja: Jobb az ó.