Luke 4
1 Jézus pedig, telve Szentlélekkel, visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte őt
2 negyven napra, és az ördög megkísértette. És ama napokban semmit sem evett; de azok elmúltával megéhezett.
3 Monda pedig neki az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondjad e kőnek, hogy változzék kenyérré.
4 És felelé neki Jézus: írva van, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Isten minden igéjével.
5 És elvezette őt az ördög egy magas hegyre és egy pillanat alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát,
6 és monda neki: Neked adom mindezen hatalmat és ezek dicsőségét; mert nekem adatott át, és akinek akarom, annak adom.
7 Ha tehát leborulsz előttem, a tied lesz mindez.
8 Mire Jézus monda neki: írva van: A te Uradat Istenedet imádjad és csak neki szolgálj!
9 És elvezette őt Jeruzsálembe és felállította a templom ormára és monda neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat!
10 Mert írva van, hogy angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged,
11 és hogy kezeikben hordozzanak, hogy esetleg kőbe ne üssed lábadat.
12 És felelvén Jézus mondá neki: Megvan mondva: Ne kísértsd a te Uradat Istenedet!
13 És mikor minden kísértésnek vége volt, eltávozott tőle az ördög egy időre.
14 És Jézus a Lélek erejével tért vissza, és híre terjedt az egész környéken.
15 És ő tanított zsinagógáikban, és mindenki magasztalta őt.
16 És Názáretbe ment, ahol nevelkedett, és szokása szerint bement szombatnapon a zsinagógába és fölkelt olvasni.
17 És átadták neki Izaiás próféta könyvét. És amint a könyvet fölnyitotta, azon helyre talált, ahol írva van:
18 Az Úr lelke énrajtam, azért kent föl és küldött el engem örömhírt vinni a szegényeknek, meggyógyítani a törödelmes szívűeket,
19 szabadulást hirdetni a foglyuknak és látást a vakoknak, szabadon bocsátani a megnyomorítottakat, hirdetni az Úr kedves esztendejét és a visszafizetés napját.
20 És miután a könyvet összegöngyölte, visszaadta a szolgának és leült. És a zsinagógában mindenkinek szeme ő reá irányult.
21 Kezde pedig imigyen szólni hozzájok: Ma beteljesedett ez az írás fületek hallattára.
22 S mindnyájan igazat adtak neki és csodálkoztak azokon a kedves igéken, melyek szájából folytak, és mondák: Nemde Józsefnek a fia ez?
23 És monda nekik: Bizonyára e példabeszédet mondjátok nekem: Orvos, gyógyítsd, meg tenmagadat! Hallottuk, mily nagy dolgok történtek Kafarnaumban, cselekedd azokat itt a te hazádban is!
24 Ő pedig monda: Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedvelt a saját hazájában.
25 Bizony mondom nektek: Sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, mikor az ég zárva volt három esztendeig és hat hónapig, mikor nagy ínség lett az egész országban:
26 de azok közül egyikhez sem küldetett Illés, hanem csak a szidon-földi Szareptába, egy özvegy asszonyhoz.
27 És sok poklos volt Izraelben Elizeus próféta alatt, és senki sem tisztult meg közülök, hanem csak a szíriai Námán.
28 Amint ezt hallották, mindannyian haraggal teltek el a zsinagógában.
29 És felkelvén, kiűzték őt a városból, és felvitték ama hegy tetejére, melyen városuk épült, hogy onnan letaszítsák.
30 Ő azonban elhaladt soraik között és tovább ment.
31 És lement Kafarnaumba, Galilea városába, és tanította őket szombatonként.
32 És csodálkoztak az ő tanításán, mert beszéde hatalmas volt.
33 És volt a zsinagógában egy ember, ki tisztátalan lélektől volt megszállva, és fönnhangon kiabált,
34 mondván: Hagyj békét nekünk, mi közöd hozzánk, názáreti Jézus? Elveszteni jöttél-e minket? Tudom ki vagy: az Istennek Szentje.
35 És megfeddé őt Jézus, mondván: Némulj él és takarodjál ki belőle! És miután az ördög a középre vetette, kiment belőle és mitsem ártott neki.
36 És félelem szállta meg mindnyájukat és egymás között beszélgetve, mondák: Mi dolog ez, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek és kitakarodnak?
37 És elterjedt az ő híre a környék minden helységébe.
38 Érre Jézus elindult a zsinagógából és bement Simon házába. Simon napa pedig nagy lázban feküdt és könyörögtek neki érdekében.
39 És föléje állva, parancsolt a láznak és elhagyta őt, mire az rögtön fölkelt és szolgált nekik.
40 Midőn pedig a nap lenyugodott, akiknek különféle nyavalyákban sinlődő betegeik voltak, mind hozzá vitték, ő pedig egyenkint rajok tette kezeit, s meggyógyította őket.
41 Sokakból pedig ördögök mentek ki kiáltozva, mondván: Te vagy az Isten Fia! És megdorgálva őket, nem engedte beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus.
42 Mikor pedig megvirradt, kiment egy magányos helyre és a nép kereste őt, s hozzá férkőztek és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük.
43 De ő azt mondotta nekik: Más városoknak is kell hirdetnem az Isten országát; mert avégre vagyok küldve.
44 És prédikált Galilea zsinagógáiban.