1Jézus pedig, telve Szentlélekkel, visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte őt
2negyven napra, és az ördög megkísértette. És ama napokban semmit sem evett; de azok elmúltával megéhezett.
3Monda pedig neki az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondjad e kőnek, hogy változzék kenyérré.
4És felelé neki Jézus: írva van, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Isten minden igéjével.
5És elvezette őt az ördög egy magas hegyre és egy pillanat alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát,
6és monda neki: Neked adom mindezen hatalmat és ezek dicsőségét; mert nekem adatott át, és akinek akarom, annak adom.
7Ha tehát leborulsz előttem, a tied lesz mindez.
8Mire Jézus monda neki: írva van: A te Uradat Istenedet imádjad és csak neki szolgálj!
9És elvezette őt Jeruzsálembe és felállította a templom ormára és monda neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat!
10Mert írva van, hogy angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged,
11és hogy kezeikben hordozzanak, hogy esetleg kőbe ne üssed lábadat.
12És felelvén Jézus mondá neki: Megvan mondva: Ne kísértsd a te Uradat Istenedet!
13És mikor minden kísértésnek vége volt, eltávozott tőle az ördög egy időre.
14És Jézus a Lélek erejével tért vissza, és híre terjedt az egész környéken.
15És ő tanított zsinagógáikban, és mindenki magasztalta őt.
16És Názáretbe ment, ahol nevelkedett, és szokása szerint bement szombatnapon a zsinagógába és fölkelt olvasni.
17És átadták neki Izaiás próféta könyvét. És amint a könyvet fölnyitotta, azon helyre talált, ahol írva van:
18Az Úr lelke énrajtam, azért kent föl és küldött el engem örömhírt vinni a szegényeknek, meggyógyítani a törödelmes szívűeket,
19szabadulást hirdetni a foglyuknak és látást a vakoknak, szabadon bocsátani a megnyomorítottakat, hirdetni az Úr kedves esztendejét és a visszafizetés napját.
20És miután a könyvet összegöngyölte, visszaadta a szolgának és leült. És a zsinagógában mindenkinek szeme ő reá irányult.
21Kezde pedig imigyen szólni hozzájok: Ma beteljesedett ez az írás fületek hallattára.
22S mindnyájan igazat adtak neki és csodálkoztak azokon a kedves igéken, melyek szájából folytak, és mondák: Nemde Józsefnek a fia ez?
23És monda nekik: Bizonyára e példabeszédet mondjátok nekem: Orvos, gyógyítsd, meg tenmagadat! Hallottuk, mily nagy dolgok történtek Kafarnaumban, cselekedd azokat itt a te hazádban is!
24Ő pedig monda: Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedvelt a saját hazájában.
25Bizony mondom nektek: Sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, mikor az ég zárva volt három esztendeig és hat hónapig, mikor nagy ínség lett az egész országban:
26de azok közül egyikhez sem küldetett Illés, hanem csak a szidon-földi Szareptába, egy özvegy asszonyhoz.
27És sok poklos volt Izraelben Elizeus próféta alatt, és senki sem tisztult meg közülök, hanem csak a szíriai Námán.
28Amint ezt hallották, mindannyian haraggal teltek el a zsinagógában.
29És felkelvén, kiűzték őt a városból, és felvitték ama hegy tetejére, melyen városuk épült, hogy onnan letaszítsák.
30Ő azonban elhaladt soraik között és tovább ment.
31És lement Kafarnaumba, Galilea városába, és tanította őket szombatonként.
32És csodálkoztak az ő tanításán, mert beszéde hatalmas volt.
33És volt a zsinagógában egy ember, ki tisztátalan lélektől volt megszállva, és fönnhangon kiabált,
34mondván: Hagyj békét nekünk, mi közöd hozzánk, názáreti Jézus? Elveszteni jöttél-e minket? Tudom ki vagy: az Istennek Szentje.
35És megfeddé őt Jézus, mondván: Némulj él és takarodjál ki belőle! És miután az ördög a középre vetette, kiment belőle és mitsem ártott neki.
36És félelem szállta meg mindnyájukat és egymás között beszélgetve, mondák: Mi dolog ez, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek és kitakarodnak?
37És elterjedt az ő híre a környék minden helységébe.
38Érre Jézus elindult a zsinagógából és bement Simon házába. Simon napa pedig nagy lázban feküdt és könyörögtek neki érdekében.
39És föléje állva, parancsolt a láznak és elhagyta őt, mire az rögtön fölkelt és szolgált nekik.
40Midőn pedig a nap lenyugodott, akiknek különféle nyavalyákban sinlődő betegeik voltak, mind hozzá vitték, ő pedig egyenkint rajok tette kezeit, s meggyógyította őket.
41Sokakból pedig ördögök mentek ki kiáltozva, mondván: Te vagy az Isten Fia! És megdorgálva őket, nem engedte beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus.
42Mikor pedig megvirradt, kiment egy magányos helyre és a nép kereste őt, s hozzá férkőztek és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük.
43De ő azt mondotta nekik: Más városoknak is kell hirdetnem az Isten országát; mert avégre vagyok küldve.
44És prédikált Galilea zsinagógáiban.