1Ezután pedig kijelölt az Úr más hetvenkettőt is, és elküldé őket kettőnkint maga előtt minden városba és helyre, ahová menni szándékozott.
2És monda nekik: Az aratás ugyan sok, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
3Menjetek! Íme én mint bárányokat küldelek titeket a farkasok közé.
4Ne hordjatok erszényt, se táskát, se lábbelit, és útközben senkit se köszöntsetek!
5Bármely házba bementek, először azt mondjátok: Békeség e háznak!
6És ha békeség fia leszen ott, rajta fog nyugodni a ti békeségtek; ha pedig nem, visszatér hozzátok.
7Maradjatok pedig ugyanazon házban, s egyétek és igyátok, amijök van; mert a munkás méltó az ő jutalmára. Ne menjetek át egyik házból a másikba.
8S bármely városba bementek és befogadnak benneteket, egyétek, amit elétek tesznek.
9És gyógyítsátok meg a betegeket, akik abban vannak, és mondjátok nekik: Elközelgetett hozzátok az Isten országa.
10Bármely városba pedig bementek és nem fogadnak be benneteket, menjetek ki annak utcáira és mondjátok:
11Még a port is, mely várostokból ránk ragadt, lerázzuk rátok; de tudjátok meg, hogy az Isten országa elközelgetett.
12Mondom nektek, hogy Sodornának tűrhetőbb sorsa lesz ama napon mint annak a városnak.
13Jaj neked Korozain, jaj neked Betszaida! Mert ha Tirusban és Szidonban történtek volna azok a csodák, melyek bennetek történtek, régen szőrzsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot.
14De Tirusnak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa is lesz az Ítéletkor, mint nektek.
15És te Kafarnaum, mely az égig magasztaltattál, a pokolig fogsz alásüllyesztetni.
16Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.
17A hetvenkettő pedig örömmel tért vissza, mondván: Uram, a te nevedben még az ördögök is engedelmeskednek nekünk.
18És monda nekik: Láttam a sátánt, mint a villámot az égből lebukni.
19Íme hatalmat adtam nektek, hogy kígyókra és skorpiókra léphettek, és az ellenség minden hatalma fölött, és semmi sem fog nektek ártani.
20Mindazáltal ne annak örüljetek, hogy a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem örüljetek annak, hogy neveitek fel vannak írva a mennyekben.
21Ugyanazon órában ujongott a Szentlélekben és monda: Hálát adok neked, Atyám, mennynek s földnek Ura, hogy elrejtetted ezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.
22Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, hanem csak az Atya, és hogy ki az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni.
23És tanítványaihoz fordulva monda: Boldogok a szemek, melyek azt látják, amit ti láttok.
24Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, és nem hallotta.
25És íme fölállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és monda: Mester, mit kell cselekednem, hogy az örök életet elnyerjem?
26Ő pedig monda neki: Mi van írva a törvényben? Mikép olvasod?
27Amaz felelé és monda: Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és minden elmédből, és felebarátodat mint tennenmagadat.
28És monda neki: Helyesen feleltél; tedd ezt, és élni fogsz!
29Amaz pedig az igaz színében akarván feltűnni, monda Jézusnak: S ki az én felebarátom?
30Viszonzá Jézus és monda: Egy ember leutazott Jeruzsálemből Jerikóba és rablók kezeibe esett, kik őt kifosztották, sebekkel tetézték és ott hagyva őt félholtan, elillantak.
31Történt pedig, hogy egy pap jött le azon az utón, és látta őt és elment mellette.
32Hasonlókép egy levita is, midőn ahhoz a helyhez ért és látta őt, tovább ment.
33Egy szamaritánus pedig arra utazván, oda ment hozzá, és amint meglátta őt, könyörületre indult, bekötözte sebeit, olajat és bort öntve azokba.
34S föltevén őt barmára, szállóba vitte (őt) és gondját viselte.
35És másnap két dénárt vett elő és a gazdának adta mondván: Viseld gondját, és amit ezen felül költesz, visszajövet megadom neked.
36E három közül mit gondolsz, melyik volt felebarátja annak, ki a rablók kezeibe esett?
37Amaz pedig monda: Aki irgalmasságot cselekedett vele És monda neki Jézus: Menj, és te is hasonlóképen cselekedjél!
38Történt pedig, hogy amint tovább mentek, egy faluba ért, és egy Márta nevű asszony befogadta őt házába.
39És volt ennek egy Mária nevű nővére, ki leülve az Úr lábaihoz, hallgatta az ő igéjét.
40Márta pedig sürgött-forgott a gondos kiszolgálás körül, míg végre megállóit és monda: Uram, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Mondd neki tehát, hogy segítsen!
41Mire az Úr monda neki: Márta, Márta! te szorgos vagy és sok mindennel törődöl.
42Pedig egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle.