Luke 10
1 Ezután pedig kijelölt az Úr más hetvenkettőt is, és elküldé őket kettőnkint maga előtt minden városba és helyre, ahová menni szándékozott.
2 És monda nekik: Az aratás ugyan sok, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
3 Menjetek! Íme én mint bárányokat küldelek titeket a farkasok közé.
4 Ne hordjatok erszényt, se táskát, se lábbelit, és útközben senkit se köszöntsetek!
5 Bármely házba bementek, először azt mondjátok: Békeség e háznak!
6 És ha békeség fia leszen ott, rajta fog nyugodni a ti békeségtek; ha pedig nem, visszatér hozzátok.
7 Maradjatok pedig ugyanazon házban, s egyétek és igyátok, amijök van; mert a munkás méltó az ő jutalmára. Ne menjetek át egyik házból a másikba.
8 S bármely városba bementek és befogadnak benneteket, egyétek, amit elétek tesznek.
9 És gyógyítsátok meg a betegeket, akik abban vannak, és mondjátok nekik: Elközelgetett hozzátok az Isten országa.
10 Bármely városba pedig bementek és nem fogadnak be benneteket, menjetek ki annak utcáira és mondjátok:
11 Még a port is, mely várostokból ránk ragadt, lerázzuk rátok; de tudjátok meg, hogy az Isten országa elközelgetett.
12 Mondom nektek, hogy Sodornának tűrhetőbb sorsa lesz ama napon mint annak a városnak.
13 Jaj neked Korozain, jaj neked Betszaida! Mert ha Tirusban és Szidonban történtek volna azok a csodák, melyek bennetek történtek, régen szőrzsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot.
14 De Tirusnak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa is lesz az Ítéletkor, mint nektek.
15 És te Kafarnaum, mely az égig magasztaltattál, a pokolig fogsz alásüllyesztetni.
16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.
17 A hetvenkettő pedig örömmel tért vissza, mondván: Uram, a te nevedben még az ördögök is engedelmeskednek nekünk.
18 És monda nekik: Láttam a sátánt, mint a villámot az égből lebukni.
19 Íme hatalmat adtam nektek, hogy kígyókra és skorpiókra léphettek, és az ellenség minden hatalma fölött, és semmi sem fog nektek ártani.
20 Mindazáltal ne annak örüljetek, hogy a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem örüljetek annak, hogy neveitek fel vannak írva a mennyekben.
21 Ugyanazon órában ujongott a Szentlélekben és monda: Hálát adok neked, Atyám, mennynek s földnek Ura, hogy elrejtetted ezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.
22 Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, hanem csak az Atya, és hogy ki az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni.
23 És tanítványaihoz fordulva monda: Boldogok a szemek, melyek azt látják, amit ti láttok.
24 Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, és nem hallotta.
25 És íme fölállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és monda: Mester, mit kell cselekednem, hogy az örök életet elnyerjem?
26 Ő pedig monda neki: Mi van írva a törvényben? Mikép olvasod?
27 Amaz felelé és monda: Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és minden elmédből, és felebarátodat mint tennenmagadat.
28 És monda neki: Helyesen feleltél; tedd ezt, és élni fogsz!
29 Amaz pedig az igaz színében akarván feltűnni, monda Jézusnak: S ki az én felebarátom?
30 Viszonzá Jézus és monda: Egy ember leutazott Jeruzsálemből Jerikóba és rablók kezeibe esett, kik őt kifosztották, sebekkel tetézték és ott hagyva őt félholtan, elillantak.
31 Történt pedig, hogy egy pap jött le azon az utón, és látta őt és elment mellette.
32 Hasonlókép egy levita is, midőn ahhoz a helyhez ért és látta őt, tovább ment.
33 Egy szamaritánus pedig arra utazván, oda ment hozzá, és amint meglátta őt, könyörületre indult, bekötözte sebeit, olajat és bort öntve azokba.
34 S föltevén őt barmára, szállóba vitte (őt) és gondját viselte.
35 És másnap két dénárt vett elő és a gazdának adta mondván: Viseld gondját, és amit ezen felül költesz, visszajövet megadom neked.
36 E három közül mit gondolsz, melyik volt felebarátja annak, ki a rablók kezeibe esett?
37 Amaz pedig monda: Aki irgalmasságot cselekedett vele És monda neki Jézus: Menj, és te is hasonlóképen cselekedjél!
38 Történt pedig, hogy amint tovább mentek, egy faluba ért, és egy Márta nevű asszony befogadta őt házába.
39 És volt ennek egy Mária nevű nővére, ki leülve az Úr lábaihoz, hallgatta az ő igéjét.
40 Márta pedig sürgött-forgott a gondos kiszolgálás körül, míg végre megállóit és monda: Uram, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Mondd neki tehát, hogy segítsen!
41 Mire az Úr monda neki: Márta, Márta! te szorgos vagy és sok mindennel törődöl.
42 Pedig egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle.