1Erre valamennyien fölkeltek és elvezették Pilátushoz.
2Kezdek pedig őt vádolni, mondván: Azt találtuk, hogy ez fölzavarja népünket és tiltja a császárnak adót fizetni, mivel azt mondja, hogy ő Krisztus, a király.
3Pilátus erre kérdezé őt, mondván: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig felelé, és monda: Én vagyok.
4Monda tehát Pilátus a főpapoknak és a népnek. Semmi okot nem találok ezen emberben.
5De azok még nagyobb hévvel erősítek, mondván: Lazítja a népet, tanítva egész Júdeában, kezdve Galileától egész Júdeáig.
6Pilátus pedig amint a \Galilea\ szót hallotta, meg kérdezte, vajjon galileai ember-e.
7És midőn megtudta, hogy Heródes birodalmából való, elküldé őt Heródeshez, ki maga is Jeruzsálemben volt ama napokban.
8Heródes pedig Jézus láttára igen megörült, mert régóta kívánta őt látni, mivel sokat hallott róla és remélte, hogy majd valami csodajelet láthat tőle.
9Kérdezé tehát őt sok beszéddel. De ő semmit sem felelt neki.
10A főpapok és írástudók pedig ott állottak, szüntelen vádolva őt.
11Heródes pedig udvari kíséretével együtt megvetette őt, és fehér ruhába öltöztetve, kigúnyolta, s visszaküldte Pilátushoz.
12Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátokká lettek; míg azelőtt ellenségei voltak egymásnak.
13Pilátus erre egybehívta a főpapokat, elöljárókat és a népet,
14és monda nekik: Elém hoztátok ezt az embert, mint olyant, ki a népet lázítja, és íme én tielőttetek kikérdezvén őt, semmi okot nem találtam ez emberben mindabból, amiről őt vádoljátok.
15De Heródes sem; mert elküldöttelek benneteket őhozzá, és íme semmi sem tudódott ki róla, ami miatt halálra volna méltó.
16Megfenyítve tehát őt, elbocsátom.
17Az ünnepnapon ugyanis tartozott egyet szabadon bocsátani nekik.
18Ám az egész sereg fönnhangon kiáltá, mondván: Vidd ezt, és bocsásd szabadon nekünk Barabbást! –
19ki a városban történt valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a börtönbe.
20Pilátus azonban újból beszélt nekik, el akarván Jézust bocsátani.
21De azok méginkább kiáltoztak, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg őt!
22Az pedig harmadszor monda nekik: De mi rosszat cselekedett? Semmi okot a halálra nem találok benne, megfenyítem tehát őt és elbocsátom.
23De azok sürgették és hangos lármával követelték, hogy megfeszíttessék; és lármájok egyre nagyobb lett.
24És Pilátus kimondotta az ítéletet, hogy legyen meg a kívánságuk.
25Elbocsátotta tehát nekik azt, aki gyilkosságért és lázadásért volt a börtönbe vetve, akit kértek; Jézust pedig tetszésökre bízta.
26És midőn vezették őt, megfogtak egy Simon nevű cirenei embert, ki majorjából jött, és rátették a keresztet, hogy Jézus után vigye.
27Követte őt pedig nagy népsokaság és asszonyok, kik szánakoztak és siránkoztak fölötte.
28Jézus pedig hozzájuk fordulva, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok énrajtam, hanem sírjatok magatokon és fiaitokon.
29Mert íme eljönnek a napok, melyeken azt fogják mondani: Boldogok a magtalanok és az asszonyok kik nem szültek és az emlők, melyek nem szoptattak.
30Akkor majd kezdik mondani a hegyeknek: Szakadjatok ránk! és a halmoknak: Borítsatok el minket!
31Mert ha a zöldelő fával így bánnak, mi lesz akkor a szárazzal?
32Vezettek pedig vele még más két gonosztevőt is, hogy kivégezzék őket.
33És mikor azon helyre értek, melyet Kálváriának hívnak, ott megfeszítették őt és a latrokat, egyiket jobbja, másikat balja felől.
34Jézus pedig monda: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek! Erre elosztották ruháit, és sorsot vetettek rajok.
35A nép pedig ott állt bámészkodva, és az elöljárók velők együtt gúnyolták őt, mondván: Másokon segített, segítsen önmagán, ha ez a Krisztus, az Isten választottja.
36De csúfolták őt katonák is, miközben hozzámentek, ecetet nyújtottak neki,
37és mondák: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!
38Föléje pedig egy fölirat volt helyezve, görög, latin és héber betűkkel írva: Ez a zsidók királya.
39Egyik pedig az ott függő latrok közül káromolta őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat és minket is.
40A másik azonban feddé őt, mondván: Te sem félsz az Istentől, holott ugyanazon büntetés alatt vagy?
41Hiszen mi méltán szenvedünk, mert azt kapjuk, amit cselekedeteinkkel megérdemeltünk; de ez semmi rosszat sem tett.
42És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg rólam, midőn országodba jutsz!
43És monda neki Jézus: Bizony mondom neked: Ma velem leszesz a paradicsomban.
44Volt pedig mintegy hat óra, és sötétség támadt az egész földön kilenc óráig.
45És a nap elsötétedett és a templom kárpitja középen kettéhasadt.
46És Jézus nagy szóval kiáltva monda: Atyám, a te kezeidbe ajánlom lelkemet! És ezt mondván, kimúlt.
47Midőn pedig a százados látta, hogy mi történt, magasztalta Istent, mondván: Ez az ember valóban igaz volt.
48És az egész sokasága azoknak, kik ama látványosságnál jelen voltak és látták mi történt, mellüket verve tértek vissza.
49Ott álltak pedig összes ismerősei a távolban, és az asszonyok, kik őt Galileából elkísérték és mindezt látták.
50És íme egy József nevű ember, nemes tanácstag, jő és igaz férfiú,
51ki nem egyezett bele az ő tervükbe és cselekedeteikbe, - Aremateából, Júdea városából - ki maga is Isten országát várta,
52bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.
53És levevén (a keresztről), gyolcsba takarta és kivájott sírba helyezte, melyben még senki sem feküdt.
54Épen az előkészület napja volt, s közeledett a szombat.
55A később oda érkezett asszonyok pedig, kik vele jöttek Galileából, látták a sírt, és hogy mikép temettetett el az ő teste.
56És hazamenet fűszereket és keneteket szereztek be;