1Közeledett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, melyet húsvétnak hívnak.
2És a főpapok és Írástudók azon tanakodtak, hogyan ölhetnék meg Jézust; de féltek a néptől.
3Ekkor a sátán megszállta karioti Júdást, egyet a tizenkettő közül.
4És elment és megbeszélte a főpapokkal és elöljárókkal, hogy mi módon adja őt kezeikbe.
5Ezek örültek és megegyeztek abban, hogy pénzt adnak neki.
6S ő beleegyezett és alkalmat keresett arra, hogy népcsődület nélkül átadhassa őt.
7Elérkezett pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen a húsvéti bárányt meg kellett ölni.
8És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Menjetek és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát, hogy elköltsük.
9Azok pedig mondák: Hol akarod, hogy elkészítsük?
10És monda nekik: íme, amint bementek a városba, találkoztok egy emberrel, ki egy vizeskorsót visz; kövessétek őt a házba, melybe bemegy,
11és mondjátok a házi gazdának: A Mester azt izeni: Hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem?
12Erre ő mutat majd nektek egy feldíszített nagy termet, és ott tegyétek meg az előkészületeket.
13Elmentek tehát és úgy találták, amint mondotta nekik és elkészítették a húsvéti vacsorát.
14És midőn eljött az óra, letelepedett, és vele a tizenkét apostol.
15És monda nekik: Vágyva vágytam e húsvéti lakomát megenni veletek, mielőtt szenvednék.
16Mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem eszem többé ilyent, míg be nem teljesedik az Isten országában.
17És kezébe véve egy serleget, hálát adott és monda: Vegyétek, és osszátok el magatok között!
18Mert mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből, míg el nem jön az Isten országa,
19És kezébe véve a kenyeret, hálát adott, megtörte és nekik adta, mondván: Ez az én testem, mely értetek adatik; ezt cselekedjetek az én emlékezetemre!
20Hasonlóképen a serleget is, miután megvacsorált, mondván: Ez a kehely az új szövetség az én véremben, mely érettetek ontatik.
21De íme, az engemet elárulónak keze velem van az asztalon.
22Az Emberfia elmegy ugyan, amint el van végezve; de jaj annak az embernek, aki őt elárulja.
23És kezdek magok között kérdezni, vajjon melyikök volna az, aki ezt megteszi?
24Versengés is támadt pedig közöttük az iránt, hogy ki látszik közölök nagyobbnak.
25Monda pedig nekik: A nemzetek királyai uralkodnak azokon és akik hatalmat gyakorolnak fölöttük, azokat kegyeseknek hívják.
26Ti azonban nem így; hanem aki legnagyobb közöttetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki előljáró, legyen mint a fölszolgáló.
27Mert ki nagyobb, aki az asztalnál üle, vagy aki fölszolgál? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
28Ti pedig azok vagytok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,
29és én elrendelem nektek, mint ahogy az én Atyám elrendelte nekem az országot,
30hogy egyetek és igyatok asztalomnál az én országomban, és trónokon üljetek és Izrael tizenkét nemzetsége fölött ítélkezzetek.
31Monda pedig az Úr: Simon, Simon, íme a sátán kikért benneteket, hogy megrostáljon, mint a búzát.
32Én azonban imádkoztam érted, hogy a te hited meg ne fogyatkozzék; és ha majd egykor megtértél, erősítsd meg testvéreidet!
33Ez monda neki: Uram, kész vagyok veled a börtönbe, sőt a halálba is menni.
34Ő pedig monda: Mondom neked, Péter, nem szól ma a kakas, míg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.
35És monda nekik: Midőn erszény, táska és saruk nélkül küldöttelek el titeket, vajjon szenvedtetek-e valamiben hiányt?
36Azok pedig mondák: Semmiben. Monda tehát nekik: Most azonban akinek erszénye van, vigye magával, hasonlóképen a táskát is, s akinek nincsen, adja el köntösét és vegyen kardot.
37Mert mondom nektek, hogy még annak. is teljesedésbe kell rajtam menni, ami írva van:
38És a gonosztevők közé számíttatott. Mert ami énrólam szólt, az be van fejezve.Azok pedig mondák: Uram, íme itt van két kard! Ő pedig monda nekik: Ez elég!
39És elindulva, az ő szokása szerint, kiment -az Olajfák hegyére. Követték pedig őt a tanítványok is.
40És midőn odaért, monda nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
41És ő eltávozva tőlük mintegy kőhajításnyira, térdeire ereszkedett és imádkozott,
42mondván: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem e poharat! Mindazáltal ne az én akaratom legyen, hanem a tied!
43Ekkor megjelent neki egy angyal az égből és megerősítette őt. És a halállal tusakodva hosszasabban imádkozott.
44És olyan lett az ő verejtéke, mint a földre lefolyó vérnek csöppjei.
45És amint az imádságból fölkelt és tanítványaihoz ment, alva találta őket a szomorúság miatt.
46És monda nekik: Mit alusztok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
47S mialatt ő még beszélt, íme jött egy csapat, s egy a tizenkettő közül, kit Júdásnak hívtak, előttök ment és Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja őt.
48Jézus pedig monda neki: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?
49Mikor pedig azok, akik körülötte voltak, látták, hogy mi fog történni, mondák neki: Uram, kirántsuk a kardot?
50És egyikök rácsapott a főpap szolgájára és levágta jobb fülét.
51Jézus azonban felszólalt és monda: Hagyjatok békét, ne tovább! És megérintvén fülét, meggyógyította őt.
52Monda pedig Jézus az ellene kivonult főpapoknak, templomi tisztviselőknek és véneknek: Mint egy rabló ellen, úgy jöttetek ki ellenem kardokkal és botokkal.
53Mialatt naponkint veletek voltam a templomban, nem nyújtottátok ki reám kezeiteket; de ez a ti órátok, és a sötétség hatalma.
54Erre megragadták őt és elvezették a főpap házába, Péter pedig távolról követte.
55Mikor pedig tüzet raktak az udvar közepén és körülülték, Péter közöttük volt.
56S amint meglátta őt egy szolgáló a tűznél ülni és jobban megnézte, így szólt: Ez is ővele volt.
57De az megtagadta őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt.
58És amint kis vártatva meglátta őt egy másik, monda: Te is azok közöl vagy. De Péter viszonzá: Oh ember, nem vagyok.
59S körülbelül egy óra múlva más valaki bizonyította, mondván: Valóban, ez is ővele volt, mert ő is Galileából való.
60És monda Péter: Ember, nem tudom mit mondasz. És rögtön még mialatt ő beszélt, megszólalt a kakas.
61És az Úr oda fordulva, rátekintett Péterre. Mire Péternek eszébe jutott az Úr szava, amint megmondotta: Mielőtt a kakas szólna, háromszor megtagadsz engem.
62S Péter kiment és keservesen sírt.
63És a férfiak, kik őt fogva tartották, csúfolták és verték őt.
64És letakarták, arculcsapdosták és kérdezték őt, mondván: Találd el kicsoda az, aki téged megütött?
65És sok egyéb káromlást mondottak ellene.
66És amint megvirradt, egybegyűltek a népnek vénei és a főpapok és Írástudók, s bevezették őt gyülekezetükbe, mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.
67És monda nekik: Ha megmondom nektek, nem hisztek nekem.
68Ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok nekem, sem el nem bocsáttotok.
69Mostantól fogva pedig az Emberfia az Isten erejének jobbján fog ülni.
70Mondák, erre mindnyájan: Tehát az Isten Fia vagy te? Felelé: Úgy van, én vagyok.
71Mire azok mondák: Mi szükségünk még bizonyságra? Hiszen magunk hallottuk az ő szájából!