1Mikor pedig föltekintett, meglátta azokat a gazdagokat, kik ajándékaikat a perselybe dobálták.
2Látott pedig egy szegény özvegyet is, ki két rézfillért dobott bele.
3És monda: Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott bele valamennyinél.
4Mert mindezek az ő fölöslegükből adtak az Istennek szánt ajándékokhoz, ez pedig abból, amiben hiányt szenved, egész élnivalóját beledobta.
5S midőn némelyek a templomról azt mondották, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van ékesítve, monda:
6Lesz idő, hogy abból, amit itt láttok, kő kövön nem marad, amely le nem rontatnék.
7Kérdezték tehát őt mondván: Mester, mikor lesz ez, és mi lesz a jele, mikor bekövetkezik?
8Monda: Vigyázzatok, hogy valaki félre ne vezessen benneteket! Mert sokan fognak megjelenni az én nevemben, azt mondva, hogy: Én vagyok, és: Elérkezett az idő! De ne menjetek utánok!
9Ha majd hallotok csatákról és lázadásokról, ne ijedjetek meg; mindennek előbb meg kell történnie, de ez még nem lesz mindjárt a vég.
10Akkor monda nekik: Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad,
11és helyenként nagy földrengések lesznek, és dögvészek és ínség, és rettentő égi tünemények és nagy jelek lesznek.
12De mindezek előtt rátok vetik kezeiket és üldöznek benneteket; átadnak a zsinagógáknak, és börtönökbe, királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért.
13Történik pedig ez rajtatok, hogy bizonyságul szolgáljon nektek.
14Véssétek tehát szívetekbe, hogy előre azon ne törjétek fejeteket, hogy mikép feleljetek.
15Mert én majd adok nektek olyan ékesszólást és bölcseséget, melynek ellen nem állhatnak és ellen nem mondhatnak összes ellenfeleitek.
16Elárulnak pedig benneteket a szülők és testvérek, rokonok és barátok, sőt némelyeket közöletek halálra visznek,
17és gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért,
18de azért egy hajszál sem vész el fejetekről.
19A béketűrésben fogjátok megőrizni lel keféket.
20Mikor pedig majd azt látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, akkor tudjátok meg, hogy elérkezett annak pusztulása.
21Akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekre, és akik benne vannak (a városban), költözzenek ki, akik pedig a vidéken, be ne menjenek abba.
22Mert a boszuállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva.
23Jaj pedig a viselőseknek és szoptatóknak ama napokban, mert nagy szorongatás leszen a földön és harag e népen.
24Kardélén hullnak el és rabságba hurcoltatnak az összes nemzetekhez; Jeruzsálemet pedig eltiporják a pogányok, míg a nemzetek ideje be nem telik.
25És jelek lesznek a napban, holdban és csillagokban, és a földön nagy szorongatása a népeknek, a tengernek és hullámoknak zajos zúgása miatt
26Az emberek ellankadnak a félelemtől és várakozástól az iránt, ami az egész világra be fog következni; mert az egek erői megrendülnek.
27És akkor meglátják az Emberfiát a felhőben jönni nagy hatalommal és fönséggel.
28Mikor pedig mindez teljesedésbe kezd menni, akkor tekintsetek körül és emeljétek föl fejeteket, mert közeledik a ti megváltástok.
29És hasonlatosságot mondott nekik: Nézzétek a fügefát és az összes fákat!
30Mikor már gyümölcsöt hoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár.
31Úgy ti is, mikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
32Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el e nemzedék, míg mindez meg nem történik.
33Az ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.
34Vigyázzatok tehát magatokra, hogy szíveitek el ne nehezüljenek tobzódás és részegség, és a jelen élet gondjai által, és hirtelen meg ne lepjen benneteket ama nap!
35Mert tőr gyanánt száll mindazokra, kik az egész föld színén laknak.
36Virrasszatok tehát, és imádkozzatok mindenkor, hogy méltóknak találtassatok kikerülni mindazt, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.
37Napközben pedig a templomban tanított, míg éjjelre kiment és az úgynevezett Olajfák hegyén tartózkodott.
38És az egész nép korán reggel hozzá sietett, hogy őt a templomban hallgathassa.