Luke 20
1 És történt ama napok egyikén, midőn a templomban a népet oktatta és az evangéliumot hirdette, egybegyűltek a főpapok és Írástudók a nép véneivel,
2 és megszólítván őt, mondák neki: Mond meg nekünk, miféle hatalommal cselekszed ezt? vagy ki az, aki neked ezen hatalmat adta?
3 Mire Jézus feleié és monda nekik: Én is kérdek tőletek egy szót, feleljetek nekem:
4 János keresztsége mennyből volt-e, vagy emberektől?
5 Azok pedig így okoskodtak magokban: Ha azt mondjuk: a mennyből, azt, fogja mondani: Hát miért nem hittetek neki?
6 Ha pedig azt mondjuk: emberektől, az egész nép megkövez bennünket, mert megvannak győződve, hogy János próféta.
7 Azt felelték tehát, hogy nem tudják honnan van.
8 Mire Jézus monda nekik: Én sem mondom meg miféle hatalommal teszem ezt.
9 Ezután kezdé a népnek a következő példabeszédet mondani: Egy ember szőlőt ültetett és bérbe adta szőlőmívelőknek és sok ideig távol volt.
10 És annak idején elküldött a szőlőmivelőkhöz egy szolgát, hogy a szőlő terméséből adjanak neki. De a szőlőmivelők megverték és üresen bocsátották el.
11 Ismét más szolgát küldött, de azok ezt is megverték és gyalázattal illetve, üresen bocsátották el.
12 És még egy harmadikat is küldött, akit szintén megsebeztek és kidobtak.
13 Monda tehát a szőlő tulajdonosa: Mitévő legyek? Elküldöm az én kedves fiamat, talán ha ezt látják, megbecsülik.
14 A szőlőmivelők azonban, amint meglátták őt, egymás között tanakodtak és mondák: Ez az örökös; öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!
15 És kidobva őt a szőlőből, meggyilkolták. Mit fog tehát a szőlő ura ezekkel cselekedni?
16 Eljön és kivégezteti ezen szőlőművelőket, és a szőlőt másoknak adja. Midőn ezt hallották, mondák neki: Isten ments!
17 Ő pedig rajok tekintve, így szólt. Mit jelent tehát az, ami írva van: A kő, melyet az építők
18 elvetettek, itt szegletfővé lett.Mindaz, aki e kőre esik, összezuzik, akire pedig ráesik, azt összemorzsolja?
19 És a főpapok és Írástudók azon órában rá akarták vetni kezeiket, de féltek a néptől, mert megértették, hogy e hasonlatosságot őróluk mondotta.
20 És szemmel tartva őt, cselvetőket küldöttek ki, hogy ezek igazaknak tetetvén magokat, megfogják őt beszédében, és átadhassák a hatóság és a helytartó hatalmába.
21 És ezek kérdezek őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz; s nem törődöl senki személyével, hanem igazságban tanítod az Isten útját.
22 Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
23 Átlátván azonban ravaszságukat, monda nekik: Mit kísértetek engem?
24 Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? Felelék és mondák neki: A császáré.
25 S monda nekik: Adjátok meg tehát ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, Istennek.
26 És nem találtak szavában megrónivalót a nép előtt, hanem csodálkozva feleletén, hallgattak.
27 Erre néhány szadduceus ment hozzá kik tagadják, hogy van feltámadás, és kérdezték őt,
28 mondván: Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, kinek felesége volt, de gyermekeket nem hagyott hátra, akkor a testvér vegye feleségül annak özvegyét, és támasszon magzatot testvérének.
29 Volt pedig egyszer hét testvér és az első feleséget vett és meghalt gyermekek nélkül.
30 És a második vette el (a nőt), és az is meghalt gyermektelenül.
31 És elvette őt a harmadik és hasonlóképen mind a heten, és nem hagyva magzatot meghaltak.
32 Legutoljára valamennyi közül meghalt az asszony is.
33 A feltámadáskor tehát melyiköknek lesz ez a felesége? Mert hiszen mind a hété volt.
34 És monda nekik Jézus: E világ fiai házasodnak és férjhez mennek.
35 Azok pedig, kik méltóknak fognak találtatni a másik világra és a halottaikból való feltámadásra, sem férjhez nem mennek, sem feleséget nem vesznek;
36 mert többé meg nem halhatnak, mivel hasonlók az angyalokhoz, és Isten fiai, minthogy a feltámadásnak gyermekei.
37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is rámutat a csipkebokornál, midőn az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének mondja.
38 Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene; mert mindnyájan neki élnek.
39 Felelék pedig némelyek az írástudók közül és mondák neki: Mester, jól feleltél.
40 S többé nem mertek tőle semmit sem kérdezni.
41 Monda pedig nekik: Miképen mondják a Krisztust Dávid fiának?
42 És maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbomra,
43 míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem.
44 Dávid tehát Urának mondja őt, miképen lehet akkor a fia?
45 És az egész nép hallatára monda tanítványainak:
46 Óvakodjatok az Írástudóktól, kik hosszú ruhákban szoknak járni és szeretik a nyilvános tereken az üdvözléseket és a zsinagógákban az első székeket és vendégségekben az első helyeket;
47 kik megemésztik az özvegyek házait, színlelt hosszas imádságukkal. Ezekre nagyobb kárhozat vár.