Luke 19
1 És bemenvén Jerikóba, keresztül ment rajta.
2 És íme, egy Zakeus nevű férfiú, ki a vámosok feje és gazdag volt,
3 igyekezett látni Jézust, hogy ki légyen, de nem láthatta a sokaságtól, mert alacsony termetű volt.
4 Előre sietett tehát és fölment egy vad fügefára, hogy megláthassa őt, mivel arra kellett elhaladnia.
5 S midőn Jézus ama helyre ért, föltekintett és meglátta őt s monda neki: Zakeus, szállj le sietve, mert ma a te házadban kell megszállnom.
6 És gyorsan leszállt és örömmel fogadta őt.
7 És ennek láttára mindnyájan zúgolódtak, mondván: Bűnös embernél szállt meg!
8 Zakeus pedig elébe állt és monda az Urnák: íme, Uram, javaimnak felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamivel megkárosítottam, négyszeresen fizetem neki vissza.
9 Monda neki Jézus: Ma üdvössége lett e háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10 Mert az Emberfia azt jött keresni és üdvözíteni, ami el volt veszve.
11 Miután azok ezt hallották, még egy példabeszédet mondott, tekintve hogy közel volt Jeruzsálemhez, s azok azt vélték, hogy az Isten országa legott meg fog valósulni.
12 Monda tehát: Egy bizonyos előkelő ember elutazott messze földre, hogy egy királyságot megszerezzen és visszatérjen.
13 Maga elé hívta tehát tíz szolgáját, s adott nekik tíz minát és monda: Nyerészkedjetek ezzel míg megjövök.
14 Polgártársai azonban gyűlölték őt és követséget küldöttek utána, ezen üzenettel: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk.
15 És történt, hogy miután a királyságot megnyerte, visszatért. És előhivatta szolgáit, kiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit nyerészkedett.
16 Előállt tehát az első, mondván: Uram, a te minád tíz minát hozott.
17 És monda neki: Jó szolga vagy! mivel a kevésben hű voltál, tíz városnak kormányzatát bízom rád.
18 És jött a másik, mondván: Uram, a te minád öt minát hozott.
19 És ennek monda: Te is légy kormányzó öt város fölött.
20 És egy másik is jött, és így szólt: Uram, itt van a te minád, melyet eltéve tartottam a zsebkendőmben,
21 mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, elviszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.
22 Monda neki: Saját szavaidból ítéllek meg, semmirevaló szolga! Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elviszem amit le nem tettem, learatom, amit nem vetettem;
23 miért nem adtad hát pénzemet a váltóasztalra, hogy mikor visszatérek, kamatokkal vehettem volna fel azt?
24 És monda az ott állóknak: Vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van.
25 És mondák neki: Uram, hiszen úgyis tíz minája van!
26 Mondom pedig nektek, hogy mindannak, akinek van, adatik és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, az is elvétetik, amije van.
27 Ami pedig ellenségeimet illeti, kik nem akarták, hogy én rajtok uralkodjam, vezessétek ide, és öljétek le őket szemem láttára!
28 S miután ezt elmondotta, elindult föl, Jeruzsálem felé.
29 És történt, hogy mikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, mely Olajfák hegyének neveztetik, elküldé két tanítványát,
30 mondván: Menjetek be az átellenben fekvő majorba, s amint bementek, találtok egy megkötött szamárvemhet, melyen még senki sem ült, oldjátok el és vezessétek ide.
31 És ha valaki kérdez benneteket: miért oldjátok el? Így szóljatok neki: Az Úr akarja hasznát venni.
32 Elmentek tehát a küldöttek, és úgy találták a vemhet állva, amint megmondotta nekik.
33 Amint pedig a vemhet oldozgatták, mondák nekik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
34 Azok pedig mondák: Mivel az Urnák szüksége van rá.
35 És elvezették Jézushoz, s ráterítve ruháikat a vemhére, felültették rá Jézust.
36 Amint pedig ment, ruháikat leterítették az útra.
37 És midőn már az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, a tanítványok egész serege örvendezve, fönszóval kezdette dicsérni az Istent mindazon csodatettekért, amelyeket láttak,
38 mondván: Áldott a király, ki az Úr nevében jő! Békeség a mennyben és dicsőség a magasságban!
39 Néhány farizeus azonban a tömeg közül, monda neki: Mester, hallgattasd el tanítványaidat!
40 Mire ő felelé nekik: Mondom nektek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek szólalnak meg!
41 És amint közeledett és meglátta a várost, sírva fakadt fölötte, mondván:
42 Vajha te is fölismerted volna, és pedig ezen a te napodon, ami békeségedre szolgál! Ámde el van rejtve szemeid elől.
43 Mert eljönnek rád a napok, midőn ellenségeid körülvesznek árokkal és körülzárnak és szorongatnak mindenfelől.
44 És a földre sújtanak téged és fiaidat, kik benned vannak, és nem hagynak benned követ kövön, mivelhogy nem ismerted meg a te látogatásod idejét.
45 És bemenve a templomba, kezdé kiűzni az árusokat és vásárlókat,
46 mondván nekik: írva van, hogy az én házam az imádság háza; ti pedig latrok barlangjává tettétek azt!
47 És naponkint tanított a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és népnek főbbjei el akarták őt veszteni,
48 de nem tudták kitalálni mitévők legyenek vele, mert az egész nép rajta csüggött, hallgatván őt.