1És bemenvén Jerikóba, keresztül ment rajta.
2És íme, egy Zakeus nevű férfiú, ki a vámosok feje és gazdag volt,
3igyekezett látni Jézust, hogy ki légyen, de nem láthatta a sokaságtól, mert alacsony termetű volt.
4Előre sietett tehát és fölment egy vad fügefára, hogy megláthassa őt, mivel arra kellett elhaladnia.
5S midőn Jézus ama helyre ért, föltekintett és meglátta őt s monda neki: Zakeus, szállj le sietve, mert ma a te házadban kell megszállnom.
6És gyorsan leszállt és örömmel fogadta őt.
7És ennek láttára mindnyájan zúgolódtak, mondván: Bűnös embernél szállt meg!
8Zakeus pedig elébe állt és monda az Urnák: íme, Uram, javaimnak felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamivel megkárosítottam, négyszeresen fizetem neki vissza.
9Monda neki Jézus: Ma üdvössége lett e háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10Mert az Emberfia azt jött keresni és üdvözíteni, ami el volt veszve.
11Miután azok ezt hallották, még egy példabeszédet mondott, tekintve hogy közel volt Jeruzsálemhez, s azok azt vélték, hogy az Isten országa legott meg fog valósulni.
12Monda tehát: Egy bizonyos előkelő ember elutazott messze földre, hogy egy királyságot megszerezzen és visszatérjen.
13Maga elé hívta tehát tíz szolgáját, s adott nekik tíz minát és monda: Nyerészkedjetek ezzel míg megjövök.
14Polgártársai azonban gyűlölték őt és követséget küldöttek utána, ezen üzenettel: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk.
15És történt, hogy miután a királyságot megnyerte, visszatért. És előhivatta szolgáit, kiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit nyerészkedett.
16Előállt tehát az első, mondván: Uram, a te minád tíz minát hozott.
17És monda neki: Jó szolga vagy! mivel a kevésben hű voltál, tíz városnak kormányzatát bízom rád.
18És jött a másik, mondván: Uram, a te minád öt minát hozott.
19És ennek monda: Te is légy kormányzó öt város fölött.
20És egy másik is jött, és így szólt: Uram, itt van a te minád, melyet eltéve tartottam a zsebkendőmben,
21mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, elviszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.
22Monda neki: Saját szavaidból ítéllek meg, semmirevaló szolga! Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elviszem amit le nem tettem, learatom, amit nem vetettem;
23miért nem adtad hát pénzemet a váltóasztalra, hogy mikor visszatérek, kamatokkal vehettem volna fel azt?
24És monda az ott állóknak: Vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van.
25És mondák neki: Uram, hiszen úgyis tíz minája van!
26Mondom pedig nektek, hogy mindannak, akinek van, adatik és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, az is elvétetik, amije van.
27Ami pedig ellenségeimet illeti, kik nem akarták, hogy én rajtok uralkodjam, vezessétek ide, és öljétek le őket szemem láttára!
28S miután ezt elmondotta, elindult föl, Jeruzsálem felé.
29És történt, hogy mikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, mely Olajfák hegyének neveztetik, elküldé két tanítványát,
30mondván: Menjetek be az átellenben fekvő majorba, s amint bementek, találtok egy megkötött szamárvemhet, melyen még senki sem ült, oldjátok el és vezessétek ide.
31És ha valaki kérdez benneteket: miért oldjátok el? Így szóljatok neki: Az Úr akarja hasznát venni.
32Elmentek tehát a küldöttek, és úgy találták a vemhet állva, amint megmondotta nekik.
33Amint pedig a vemhet oldozgatták, mondák nekik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
34Azok pedig mondák: Mivel az Urnák szüksége van rá.
35És elvezették Jézushoz, s ráterítve ruháikat a vemhére, felültették rá Jézust.
36Amint pedig ment, ruháikat leterítették az útra.
37És midőn már az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, a tanítványok egész serege örvendezve, fönszóval kezdette dicsérni az Istent mindazon csodatettekért, amelyeket láttak,
38mondván: Áldott a király, ki az Úr nevében jő! Békeség a mennyben és dicsőség a magasságban!
39Néhány farizeus azonban a tömeg közül, monda neki: Mester, hallgattasd el tanítványaidat!
40Mire ő felelé nekik: Mondom nektek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek szólalnak meg!
41És amint közeledett és meglátta a várost, sírva fakadt fölötte, mondván:
42Vajha te is fölismerted volna, és pedig ezen a te napodon, ami békeségedre szolgál! Ámde el van rejtve szemeid elől.
43Mert eljönnek rád a napok, midőn ellenségeid körülvesznek árokkal és körülzárnak és szorongatnak mindenfelől.
44És a földre sújtanak téged és fiaidat, kik benned vannak, és nem hagynak benned követ kövön, mivelhogy nem ismerted meg a te látogatásod idejét.
45És bemenve a templomba, kezdé kiűzni az árusokat és vásárlókat,
46mondván nekik: írva van, hogy az én házam az imádság háza; ti pedig latrok barlangjává tettétek azt!
47És naponkint tanított a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és népnek főbbjei el akarták őt veszteni,
48de nem tudták kitalálni mitévők legyenek vele, mert az egész nép rajta csüggött, hallgatván őt.