1Arról is mondott nekik példabeszédet, hogy szükség mindig imádkozni és meg nem szűnni,
2mondván: Egy bizonyos városban volt egy bíró, ki Istentől nem félt, embert nem becsült.
3Volt pedig ama városban egy özvegy és elment hozzá s így szólt neki: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben!
4És sokáig nem akart. De azután monda magában: Habár Istentől nem is félek, sem embert nem becsülök,
5mégis mivel alkalmatlankodik rajtam ez az özvegy, igazságot teszek neki, hogy utóvégre nekem ne jöjjön és meg ne verjen.
6Monda pedig az Úr: Halljátok mit mond az igazságtalan bíró!
7S vajjon az Isten nem tesz-e igazságot az ő választottainak, kik éjjel-nappal hozzá kiáltanak, és fogja tűrni hogy elnyomassanak?
8Mondom nektek, hogy csakhamar boszut áll értük. Csakhogy mikor majd eljön az Emberfia, vájjon talál-e hitet a földön?
9Monda pedig egyeseknek is, kik magokban bíztak, mint afféle igazak, és a többieket megvetették, e példabeszédet:
10Két ember fölment a templomba imádkozni, egy farizeus és egy vámos.
11A farizeus odaállt és így imádkozott magában: Hálát adok neked, Istenem, hogy nem vagyok olyan, mint a többi emberek, kik ragadozók, igazságtalanok, házasságtörők, miként ez a vámos is.
12Böjtölök kétszer hetenkint, tizedet adok mindenemből, amim van.
13A vámos pedig távol állva, szemeit sem merte az égre emelni, hanem mellét verte, mondván: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
14Mondom nektek, hogy ez megigazulva ment haza, inkább mint amaz; mert mindaz, aki magát fölmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, fel magasztaltatik.
15Hoztak pedig hozzá kisdedeket is, hogy megérintse őket. Midőn a tanítványok ezt látták, elutasították őket.
16Jézus pedig magához szólítva őket, monda: Hagyjátok a gyermekeket hozzám jönni és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa!
17Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem megy be abba.
18És kérdező őt egy előkelő, mondván: Jó Mester, mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem?
19Jézus pedig monda neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, hanem csak Isten.
20A parancsokat tudod: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamistanúságot ne szólj; tiszteljed atyádat és anyádat.
21Mindezt - úgymond - megtartottam ifjúságomtól fogva.
22Ezt hallva, monda neki Jézus: Egy hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, és add a szegényeknek és kincsed lesz az égben. Az után jöjj és kövess engem!
23Ennek hallattára amaz elszomorodott, mert igen gazdag volt.
24Amint pedig Jézus látta, hogy elszomorodott, monda: Mily nehezen jutnak Isten országába, akiknek pénzök van!
25Mert könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.
26És mondák akik ezt hallották: Ki üdvözülhet akkor?
27Felelé nekik: Ami lehetetlen az embereknél, lehetséges az Istennél.
28Monda erre Péter: Íme mi mindent elhagytunk és követtünk téged!
29Viszonzá nekik: Bizony mondom nektek, nincs senki, aki elhagyja házát, vagy szülőit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,-
30hogy sokkal többet ne nyerne ez időben, a másvilágon pedig az örök életet.
31Jézus erre magához vette a tizenkettőt és monda nekik: íme fölmegyünk Jeruzsálembe, és be fog teljesedni mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.
32Mert átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpdösik
33és miután megostorozták, megölik őt, de harmadnapra feltámad.
34Ám ők mindebből nem értettek semmit, és ezen ige el volt előttük rejtve, azért nem értették hogy, mit mond.
35Történt pedig, hogy mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az útszélen és kéregetett.
36S midőn hallotta, hogy sok nép megy arra, kérdezte, hogy mi az.
37És mondották neki, hogy a názáreti Jézus megy el arra.
38És felkiáltott, mondván: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!
39Mire az elől menők csitították, hogy hallgasson. Ő azonban még hangosabban kiáltotta: Dávid fia, könyörülj rajtam!
40Jézus erre megállóit és magához vezettette őt. És midőn közel volt, kérdezte őt,
41mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? Az pedig feleié: Uram, hogy lássak!
42És Jézus monda neki: Láss! A te hited meggyógyított téged.
43És azonnal látott és követte őt, magasztalván Istent. S az egész nép, amint ezt látta, dicsérte Istent.