Luke 18
1 Arról is mondott nekik példabeszédet, hogy szükség mindig imádkozni és meg nem szűnni,
2 mondván: Egy bizonyos városban volt egy bíró, ki Istentől nem félt, embert nem becsült.
3 Volt pedig ama városban egy özvegy és elment hozzá s így szólt neki: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben!
4 És sokáig nem akart. De azután monda magában: Habár Istentől nem is félek, sem embert nem becsülök,
5 mégis mivel alkalmatlankodik rajtam ez az özvegy, igazságot teszek neki, hogy utóvégre nekem ne jöjjön és meg ne verjen.
6 Monda pedig az Úr: Halljátok mit mond az igazságtalan bíró!
7 S vajjon az Isten nem tesz-e igazságot az ő választottainak, kik éjjel-nappal hozzá kiáltanak, és fogja tűrni hogy elnyomassanak?
8 Mondom nektek, hogy csakhamar boszut áll értük. Csakhogy mikor majd eljön az Emberfia, vájjon talál-e hitet a földön?
9 Monda pedig egyeseknek is, kik magokban bíztak, mint afféle igazak, és a többieket megvetették, e példabeszédet:
10 Két ember fölment a templomba imádkozni, egy farizeus és egy vámos.
11 A farizeus odaállt és így imádkozott magában: Hálát adok neked, Istenem, hogy nem vagyok olyan, mint a többi emberek, kik ragadozók, igazságtalanok, házasságtörők, miként ez a vámos is.
12 Böjtölök kétszer hetenkint, tizedet adok mindenemből, amim van.
13 A vámos pedig távol állva, szemeit sem merte az égre emelni, hanem mellét verte, mondván: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
14 Mondom nektek, hogy ez megigazulva ment haza, inkább mint amaz; mert mindaz, aki magát fölmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, fel magasztaltatik.
15 Hoztak pedig hozzá kisdedeket is, hogy megérintse őket. Midőn a tanítványok ezt látták, elutasították őket.
16 Jézus pedig magához szólítva őket, monda: Hagyjátok a gyermekeket hozzám jönni és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa!
17 Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem megy be abba.
18 És kérdező őt egy előkelő, mondván: Jó Mester, mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem?
19 Jézus pedig monda neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, hanem csak Isten.
20 A parancsokat tudod: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamistanúságot ne szólj; tiszteljed atyádat és anyádat.
21 Mindezt - úgymond - megtartottam ifjúságomtól fogva.
22 Ezt hallva, monda neki Jézus: Egy hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, és add a szegényeknek és kincsed lesz az égben. Az után jöjj és kövess engem!
23 Ennek hallattára amaz elszomorodott, mert igen gazdag volt.
24 Amint pedig Jézus látta, hogy elszomorodott, monda: Mily nehezen jutnak Isten országába, akiknek pénzök van!
25 Mert könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.
26 És mondák akik ezt hallották: Ki üdvözülhet akkor?
27 Felelé nekik: Ami lehetetlen az embereknél, lehetséges az Istennél.
28 Monda erre Péter: Íme mi mindent elhagytunk és követtünk téged!
29 Viszonzá nekik: Bizony mondom nektek, nincs senki, aki elhagyja házát, vagy szülőit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,-
30 hogy sokkal többet ne nyerne ez időben, a másvilágon pedig az örök életet.
31 Jézus erre magához vette a tizenkettőt és monda nekik: íme fölmegyünk Jeruzsálembe, és be fog teljesedni mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.
32 Mert átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpdösik
33 és miután megostorozták, megölik őt, de harmadnapra feltámad.
34 Ám ők mindebből nem értettek semmit, és ezen ige el volt előttük rejtve, azért nem értették hogy, mit mond.
35 Történt pedig, hogy mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az útszélen és kéregetett.
36 S midőn hallotta, hogy sok nép megy arra, kérdezte, hogy mi az.
37 És mondották neki, hogy a názáreti Jézus megy el arra.
38 És felkiáltott, mondván: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!
39 Mire az elől menők csitították, hogy hallgasson. Ő azonban még hangosabban kiáltotta: Dávid fia, könyörülj rajtam!
40 Jézus erre megállóit és magához vezettette őt. És midőn közel volt, kérdezte őt,
41 mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? Az pedig feleié: Uram, hogy lássak!
42 És Jézus monda neki: Láss! A te hited meggyógyított téged.
43 És azonnal látott és követte őt, magasztalván Istent. S az egész nép, amint ezt látta, dicsérte Istent.