Luke 17
1 És monda tanítványainak: Lehetetlen, hogy botrányok ne jöjjenek, de jaj annak, aki által jönnek.
2 Jobb neki, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik, mintsem hogy megbotránkoztasson egyet e kicsinyek közül.
3 Vigyázzatok magatokra! Ha vetkezik ellened testvéred, dorgáld meg őt, és.ha megbánja, bocsáss meg neki.
4 S ha napjában hétszer vetkezik ellened és napjában hétszer tér hozzád és mondja: Bánom! - bocsáss meg neki!
5 Mire az apostolok így szóltak az urnák: Öregbítsd bennünk a hitet!
6 Az Úr pedig monda: Ha annyi hitetek van mint a mustármag, mondjátok e szederfának: Szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben - engedelmeskedni fog nektek.
7 Ki fogja közöletek, ha szántólegénye vagy pásztora van, annak, midőn a mezőről hazatér, azt mondani: Gyere mindjárt és ülj le!
8 és nem inkább azt, hogy: Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj nekem amíg eszem és iszom, s majd azután ehetel és ihatol te is?
9 Vagy megköszöni-e annak a szolgának, hogy megtette amit neki parancsolt?
10 Nem gondolnám, így ti is, midőn megtettetek mindent, amit nektek parancsoltak, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk; csak azt tettük meg, amit tenni kötelesek voltunk.
11 És történt, hogy midőn Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán.
12 És amint bement egy faluba, elébe jött tíz poklos férfi, kik megálltak a távolban,
13 és fölemelték szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
14 Kiket midőn meglátott, monda: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak! S történt, hogy mialatt odamentek, megtisztultak.
15 Egy pedig közölök, látván hogy megtisztult, visszatért, fönszóval magasztalta Istent
16 és hálálkodva arcra borult lábai előtt, s ez szamaritánus volt.
17 Mire Jézus, monda: Nemde tízen tisztultak meg? Hol van hát a (többi) kilenc?
18 Nem találkozott más, aki visszatért és hálát adott volna Istennek, mint csak ez az idegen?
19 És monda neki: Kelj fel és menj, mert a te hited megszabadított téged!
20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól: Mikor jön el az Isten országa? - felelé nekik és monda: Az Isten országa nem jön feltűnéssel,
21 s nem fogják azt mondani: íme itt van, vagy amott. Mert íme, az Isten országa bennetek van.
22 És monda tanítványainak: Jönnek napok, amikor majd szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem látjátok.
23 S azt fogják nektek mondani: íme itt van, íme amott! - Oda ne menjetek, se ne kövessétek.
24 Mert valamint az égbolton cikázó villám bevilágítja mindazt, ami az ég alatt van, úgy leszen az Emberfia is az ő napján.
25 Előbb azonban sokat kell szenvednie és el kell vettetnie e nemzedéktől.
26 És amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is.
27 Ettek és ittak, házasodtak és férjhez adtak mindama napig, melyen Noé bement a bárkába, s jött a vízözön és elpusztította valamennyit.
28 Épen úgy, mint ahogy Lót napjaiban történt: Ettek és ittak, vettek és eladtak, ültettek és építettek;
29 amely napon pedig Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztította valamennyit.
30 Épen így lesz ama napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.
31 Aki azon órában a háztetőn lesz és holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, szintén ne térjen vissza.
32 Gondoljatok Lót feleségére!
33 Aki életét megmenteni törekszik, elveszti azt; és aki elveszti, életre kelti azt.
34 Mondom nektek: Azon éjjel ketten lesznek egy ágyban: az egyik fölvétetik, a másik ott hagyatik;
35 két asszony őröl együtt, az egyik fölvétetik, a másik ott marad; ketten lesznek a mezőn, az egyik fölvétetik, a másik ott marad.
36 Mire mondák neki: Hol, Uram?
37 Felelé nekik: Ahol a test van, odagyűlnek a sasok is.