1És monda tanítványainak: Lehetetlen, hogy botrányok ne jöjjenek, de jaj annak, aki által jönnek.
2Jobb neki, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik, mintsem hogy megbotránkoztasson egyet e kicsinyek közül.
3Vigyázzatok magatokra! Ha vetkezik ellened testvéred, dorgáld meg őt, és.ha megbánja, bocsáss meg neki.
4S ha napjában hétszer vetkezik ellened és napjában hétszer tér hozzád és mondja: Bánom! - bocsáss meg neki!
5Mire az apostolok így szóltak az urnák: Öregbítsd bennünk a hitet!
6Az Úr pedig monda: Ha annyi hitetek van mint a mustármag, mondjátok e szederfának: Szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben - engedelmeskedni fog nektek.
7Ki fogja közöletek, ha szántólegénye vagy pásztora van, annak, midőn a mezőről hazatér, azt mondani: Gyere mindjárt és ülj le!
8és nem inkább azt, hogy: Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj nekem amíg eszem és iszom, s majd azután ehetel és ihatol te is?
9Vagy megköszöni-e annak a szolgának, hogy megtette amit neki parancsolt?
10Nem gondolnám, így ti is, midőn megtettetek mindent, amit nektek parancsoltak, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk; csak azt tettük meg, amit tenni kötelesek voltunk.
11És történt, hogy midőn Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán.
12És amint bement egy faluba, elébe jött tíz poklos férfi, kik megálltak a távolban,
13és fölemelték szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
14Kiket midőn meglátott, monda: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak! S történt, hogy mialatt odamentek, megtisztultak.
15Egy pedig közölök, látván hogy megtisztult, visszatért, fönszóval magasztalta Istent
16és hálálkodva arcra borult lábai előtt, s ez szamaritánus volt.
17Mire Jézus, monda: Nemde tízen tisztultak meg? Hol van hát a (többi) kilenc?
18Nem találkozott más, aki visszatért és hálát adott volna Istennek, mint csak ez az idegen?
19És monda neki: Kelj fel és menj, mert a te hited megszabadított téged!
20Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól: Mikor jön el az Isten országa? - felelé nekik és monda: Az Isten országa nem jön feltűnéssel,
21s nem fogják azt mondani: íme itt van, vagy amott. Mert íme, az Isten országa bennetek van.
22És monda tanítványainak: Jönnek napok, amikor majd szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem látjátok.
23S azt fogják nektek mondani: íme itt van, íme amott! - Oda ne menjetek, se ne kövessétek.
24Mert valamint az égbolton cikázó villám bevilágítja mindazt, ami az ég alatt van, úgy leszen az Emberfia is az ő napján.
25Előbb azonban sokat kell szenvednie és el kell vettetnie e nemzedéktől.
26És amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is.
27Ettek és ittak, házasodtak és férjhez adtak mindama napig, melyen Noé bement a bárkába, s jött a vízözön és elpusztította valamennyit.
28Épen úgy, mint ahogy Lót napjaiban történt: Ettek és ittak, vettek és eladtak, ültettek és építettek;
29amely napon pedig Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztította valamennyit.
30Épen így lesz ama napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.
31Aki azon órában a háztetőn lesz és holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, szintén ne térjen vissza.
32Gondoljatok Lót feleségére!
33Aki életét megmenteni törekszik, elveszti azt; és aki elveszti, életre kelti azt.
34Mondom nektek: Azon éjjel ketten lesznek egy ágyban: az egyik fölvétetik, a másik ott hagyatik;
35két asszony őröl együtt, az egyik fölvétetik, a másik ott marad; ketten lesznek a mezőn, az egyik fölvétetik, a másik ott marad.
36Mire mondák neki: Hol, Uram?
37Felelé nekik: Ahol a test van, odagyűlnek a sasok is.