1Monda pedig tanítványainak is: Volt egy gazdag ember, kinek volt egy sáfára. És ezt arról vádolták előtte, hogy eltékozolta a vagyonát.
2Magához hivatta tehát őt és így szólt hozzá: Mit hallok én. felőled? Adj számot sáfárkodásodról, mert tovább nem sáfárkodhatol.
3Monda pedig a sáfár magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek.
4Tudom mit teszek, hogy mikor a sáfárságból elmozdítanak, (az emberek) befogadjanak házaikba.
5Erre egybehívta urának összes adósait és monda az elsőnek: Mennyivel tartozol uramnak?
6Mire az feleié: Száz korsó olajjal. Monda neki: Vedd adósleveledet, s ülj le gyorsan és írj ötvenet.
7Azután így szólt a másikhoz: Hát te mennyivel tartozol? Ki felelé: Száz mérő búzával. Monda neki: Fogd leveledet és írj nyolcvanat.
8És megdicsérte az úr a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert hát a világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál.
9Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.
10Aki kicsiben hű, a nagyban is hű, és aki a csekélyben hűtelen, a nagyban is hűtelen.
11Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hívek, ki bízza rátok az igazit?
12És ha a máséban nem voltatok hívek, ki adja meg nektek a magatokét?
13Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
14Hallották pedig mindezt a farizeusok, kik pénzvágyók voltak, és kinevették őt.
15És monda nekik: Ti igazaknak tüntetitek fel magatokat az emberek előtt, de az Isten ismeri szíveiteket; mert ami az emberek előtt nagy, az Isten előtt utálatosság.
16A törvény és a próféták Jánosig terjednek; ettől fogva az Isten országa hirdettetik és mindenki erőszakoskodik ellene.
17Pedig könnyebben elmúlhat az ég és a föld, mintsem hogy a törvénynek egyetlen pontja megdőljön.
18Mindaz, ki elbocsátja feleségét és mást vesz, házasságtörést követ el, és aki férjétől elbocsátottat vesz feleségül, házasságtörést követ el.
19Volt egy gazdag ember, ki bíborba és gyolcsba öltözködött és naponkint fényesen lakmározott.
20És volt egy Lázár nevű koldus, ki az ő ajtaja előtt feküdt, telve fekélyekkel,
21s szeretett volna a gazdagnak asztaláról lehulló morzsákból jóllakni, de senki sem adott neki azokból. Sőt még az ebek is jöttek és nyalogatták sebeit.
22Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelébe vitték. Meghalt
23pedig a gazdag is, és a pokolba temettetett.Mikor pedig a kínokban volt, fölemelte szemeit és meglátta Ábrahámot távolról és Lázárt az ő kebelén,
24s fölkiáltva, monda: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam és küldd el Lázárt, hogy mártsa vízbe az ujja hegyét és enyhítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban!
25És monda neki Ábrahám: Fiam, jusson eszedbe, hogy elvetted a jót életedben s Lázár azonképen a rosszat; most tehát ez vigasztalódik, te pedig gyötrődöl.
26Különben is közöttünk és közöttetek nagy örvény tátong úgy, hogy. sem innen oda, sem onnan ide nem lehet menni.
27És monda: Kérlek tehát, atyám, küldd el őt atyám házába,
28mert öt testvérem van, hogy azoknak bizonyságot tegyen, hogy azok is a gyötrelmek e helyére ne jussanak.
29És monda neki Ábrahám: Ott van nekik Mózes és a próféták; hallgassák azokat!
30Amaz pedig monda: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha valaki a holtak közül elmenne hozzájok, bűnbánatot tartanának.
31Monda pedig neki: Ha Mózest és a prófétákat nem hallgatják, akkor, ha valaki a holtak közül feltámad, annak sem hisznek.