Luke 16
1 Monda pedig tanítványainak is: Volt egy gazdag ember, kinek volt egy sáfára. És ezt arról vádolták előtte, hogy eltékozolta a vagyonát.
2 Magához hivatta tehát őt és így szólt hozzá: Mit hallok én. felőled? Adj számot sáfárkodásodról, mert tovább nem sáfárkodhatol.
3 Monda pedig a sáfár magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek.
4 Tudom mit teszek, hogy mikor a sáfárságból elmozdítanak, (az emberek) befogadjanak házaikba.
5 Erre egybehívta urának összes adósait és monda az elsőnek: Mennyivel tartozol uramnak?
6 Mire az feleié: Száz korsó olajjal. Monda neki: Vedd adósleveledet, s ülj le gyorsan és írj ötvenet.
7 Azután így szólt a másikhoz: Hát te mennyivel tartozol? Ki felelé: Száz mérő búzával. Monda neki: Fogd leveledet és írj nyolcvanat.
8 És megdicsérte az úr a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert hát a világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál.
9 Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.
10 Aki kicsiben hű, a nagyban is hű, és aki a csekélyben hűtelen, a nagyban is hűtelen.
11 Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hívek, ki bízza rátok az igazit?
12 És ha a máséban nem voltatok hívek, ki adja meg nektek a magatokét?
13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
14 Hallották pedig mindezt a farizeusok, kik pénzvágyók voltak, és kinevették őt.
15 És monda nekik: Ti igazaknak tüntetitek fel magatokat az emberek előtt, de az Isten ismeri szíveiteket; mert ami az emberek előtt nagy, az Isten előtt utálatosság.
16 A törvény és a próféták Jánosig terjednek; ettől fogva az Isten országa hirdettetik és mindenki erőszakoskodik ellene.
17 Pedig könnyebben elmúlhat az ég és a föld, mintsem hogy a törvénynek egyetlen pontja megdőljön.
18 Mindaz, ki elbocsátja feleségét és mást vesz, házasságtörést követ el, és aki férjétől elbocsátottat vesz feleségül, házasságtörést követ el.
19 Volt egy gazdag ember, ki bíborba és gyolcsba öltözködött és naponkint fényesen lakmározott.
20 És volt egy Lázár nevű koldus, ki az ő ajtaja előtt feküdt, telve fekélyekkel,
21 s szeretett volna a gazdagnak asztaláról lehulló morzsákból jóllakni, de senki sem adott neki azokból. Sőt még az ebek is jöttek és nyalogatták sebeit.
22 Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelébe vitték. Meghalt
23 pedig a gazdag is, és a pokolba temettetett.Mikor pedig a kínokban volt, fölemelte szemeit és meglátta Ábrahámot távolról és Lázárt az ő kebelén,
24 s fölkiáltva, monda: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam és küldd el Lázárt, hogy mártsa vízbe az ujja hegyét és enyhítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban!
25 És monda neki Ábrahám: Fiam, jusson eszedbe, hogy elvetted a jót életedben s Lázár azonképen a rosszat; most tehát ez vigasztalódik, te pedig gyötrődöl.
26 Különben is közöttünk és közöttetek nagy örvény tátong úgy, hogy. sem innen oda, sem onnan ide nem lehet menni.
27 És monda: Kérlek tehát, atyám, küldd el őt atyám házába,
28 mert öt testvérem van, hogy azoknak bizonyságot tegyen, hogy azok is a gyötrelmek e helyére ne jussanak.
29 És monda neki Ábrahám: Ott van nekik Mózes és a próféták; hallgassák azokat!
30 Amaz pedig monda: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha valaki a holtak közül elmenne hozzájok, bűnbánatot tartanának.
31 Monda pedig neki: Ha Mózest és a prófétákat nem hallgatják, akkor, ha valaki a holtak közül feltámad, annak sem hisznek.