1Közeledtek pedig hozzá vámosok és bűnösök, hogy hallgassák őt.
2És zúgolódtak a farizeusok és Írástudók, mondván: Ez fogadja a bűnösöket és együtt eszik velők.
3S monda nekik a következő példabeszédet:
4Melyiktek az, a kinek száz juha van, s ha egyet azokból elveszít, ott nem hagyja a kilencvenkilencet a pusztában, és el nem megy az után, amely elveszett, míg meg nem találja?
5És ha megtalálta, őrömmel veszi vállaira,
6s hazaérkezve összehívja barátait és szomszédait és így szól hozzájok: örvendjetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!
7Mondom nektek, hogy szintúgy öröm leszen mennyben egy bűnbánó bűnösön inkább, mint kilencvenkilenc igazon, kiknek nincs szükségük bűnbánatra.
8Vagy melyik az az asszony, a kinek ha tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, nem gyújt gyertyát, és nem söpri ki a házat és keresi szorgalmasan, míg meg nem találja?
9S midőn megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait mondván: örvendjetek velem, mert megtaláltam a drahmát, melyet elvesztettem!
10így, mondom nektek, öröm lesz az Isten angyalai között egy bűnbánó bűnös fölött.
11Monda tovább: Egy embernek két fia volt.
12S az ifjabbik közülök monda atyjának: Atyám, add ki nekem az engem illető örökséget. És elosztotta közöttük vagyonát.
13És néhány nap múlva az ifjabbik fiú összeszedte mindenét, elutazott messze földre és ott kicsapongó életet élve, eltékozolta vagyonát.
14S miután mindenét elprédálta, nagy ínség ütött ki ama tartományban és szűkölködni kezdett.
15És fogta magát, beszegődött ama vidék egyik polgárához, ki elküldötte őt majorjába, hogy őrizze a sertéseket.
16És szerette volna gyomrát megtölteni a hüvelyekkel, melyeket a sertések ettek, de senki sem adott neki.
17Magába szállva tehát, monda: Hány napszámos bővelkedik atyám házánál kenyérben, én pedig itt éhen veszek!
18Fölkelek, visszamegyek atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vetkeztem az ég ellen és te ellened;
19már nem vagyok méltó fiadnak hivatni, csak napszámosaid közé fogadj be engem!
20S fölkelt és visszament atyjához. Mikor pedig még messze volt, meglátta őt atyja és könyörületre indulva eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta őt.
21És monda neki a fiú: Atyám, vetkeztem ellened és az ég ellen, már nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem.
22Monda pedig az atya szolgáinak: Hozzátok elő hamar a legjobb ruhát és öltöztessétek fel őt, adjatok gyűrűt a kezére és sarukat a lábaira,
23vezessétek elő a hizlalt borjút és öljétek le, s együnk és mulassunk,
24mert ez az én fiam meg volt halva és feltámadt, el volt veszve, és megtaláltatott. És elkezdtek mulatozni.
25Az ő idősebbik fia pedig a mezőn volt, s midőn visszatérve, a házhoz közeledett, meghallotta a zenét és táncot.
26Ekkor magához hívott egyet a szolgák közül és megkérdezte, hogy mi dolog ez?
27Az pedig monda neki: A te testvéred megjött, és atyád leölette a hizlalt borjút, mivelhogy egészségben visszanyerte őt.
28Erre megharagudott és nem akart bemenni. Kijött tehát az atyja, s kezdé őt kérlelni.
29Az pedig feleié és monda atyjának: íme annyi esztendő óta szolgálok neked, sohasem hágtam át parancsodat, és sohasem adtál nekem egyetlen gödölyét sem, hogy barátaimmal mulathattam volna;
30midőn pedig ez a te fiad, ki örökségét feslett életű nőkkel eltékozolta, megjött, leölétted neki a hizlalt borjút.
31Ő azonban monda neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied;
32de illő volt vigadni és örvendezni, mert ez a te testvéred meg volt halva és föltámadt, el volt veszve és megkerült.