1És történt, hogy midőn Jézus egy előkelő farizeus házába betért étkezni szombatnapon, szemmel tartották őt.
2És íme egy vízkóros ember jelent meg előtte.
3És szót emelve Jézus, monda a törvénytudóknak és farizeusoknak: Szabad-e szombaton gyógyítani?
4De azok hallgattak. Mire ő fogta, meggyógyította és elbocsátotta őt.
5És hozzájok fordulva monda: Ha valamelyikteknek szamara vagy ökre a kútba esik, vájjon nem húzza-e ki mindjárt szombatnapon is?
6És nem tudtak rá neki válaszolni.
7Mondott pedig a meghívottaknak is példabeszédet, midőn észrevette, hogyan válogatják az első helyeket, így szólván hozzájok:
8Ha valaki meghí menyegzőre, ne ülj az első helyre, hogy. ha talán náladnál előbbre való volna meghíva, hozzád ne jöjjön
9aki téged is meg őt is meghívott, és azt mondja: Adj ennek helyet! s akkor szégyenkezve kelljen elfoglalnod az utolsó helyet.
10Hanem mikor meghívnak, menj és ülj az utolsó helyre, hogy mikor jön, aki téged meghívott, azt mondja neked: Barátom, menj följebb! Akkor becsületet fogsz vallani vendégtársaid előtt.
11Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, s aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
12Monda pedig annak is, ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívjad arra barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy talán ők is viszont meghívjanak, és viszonzásban részesülj.
13Hanem midőn lakomát adsz, hívj meg arra szegényeket, bénákat, sántákat és vakokat,
14és boldog leszesz, mivel nincs miből visszafizetniük; hanem majd vissza fog neked fizettetni az igazak feltámadásakor.
15Midőn ezt valaki a vendégek közül hallotta, monda neki: Boldog az, ki étkezni fog az Isten országában.
16ő pedig monda neki: Egy ember nagy lakomát szerzett és sokakat meghívott.
17És elküldte szolgáját a vacsora idején megmondani a hivatalosaknak, hogy jöjjenek, mert már minden készen van.
18És kezdek magokat mindannyian mentegetni. Az első azt izente neki: Majort vettem és ki kell mennem megnézni, kérlek, ments ki engem.
19És egy másik monda: öt pár ökröt vettem, és azokat megyek megpróbálni, kérlek, ments ki engem.
20Ismét másik monda: Feleséget vettem, azért nem mehetek.
21S visszatérve a szolga, elmondotta urának. Erre a házigazda megharagudott, és monda szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.
22És monda a szolga: Uram, meglett amint parancsoltad és még van hely.
23És monda az úr a szolgának: Menj ki az utakra és sövények mentére és (akiket ott találsz) kényszerítsd bejönni, hogy megteljék az én házam.
24Mondom pedig nektek, hogy senki azon férfiak közül, kik hivatalosak voltak, meg nem Ízleli az én lakomámat.
25Sok nép ment pedig vele és hozzájok fordulva monda nekik:
26Ha valaki hozzám jön és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és fiait, testvéreit és nővéreit, sőt még a saját életét is, nem lehet az én tanítványom.
27És aki nem viseli keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.
28Mert ki az, aki tornyot akarván építeni, előbb le nem ül és össze nem számítja a szükséges költségeket, vájjon van-e annyija, hogy be tudja fejezni,
29nehogy miután lerakta az alapot és befejezni nem tudta, kigúnyolják őt,
30mondván: Ez az ember elkezdett építeni és nem tudta befejezni?
31Avagy melyik király nem fog, mielőtt egy másik király ellen harcba szállna, előbb leülni és megfontolni, vajjon tízezer emberrel szembe szállhat-e azzal, ki húszezerrel jön ellene?
32Különben még a távolba követséget küld hozzá és békét kér.
33így tehát senki közöletek, ki le nem mond mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.
34Jó a só. De ha a só izét vesztette, mivel fűszerezik?
35Sem a földre, sem trágyának nem használható, hanem kivetni való. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!