Luke 14
1 És történt, hogy midőn Jézus egy előkelő farizeus házába betért étkezni szombatnapon, szemmel tartották őt.
2 És íme egy vízkóros ember jelent meg előtte.
3 És szót emelve Jézus, monda a törvénytudóknak és farizeusoknak: Szabad-e szombaton gyógyítani?
4 De azok hallgattak. Mire ő fogta, meggyógyította és elbocsátotta őt.
5 És hozzájok fordulva monda: Ha valamelyikteknek szamara vagy ökre a kútba esik, vájjon nem húzza-e ki mindjárt szombatnapon is?
6 És nem tudtak rá neki válaszolni.
7 Mondott pedig a meghívottaknak is példabeszédet, midőn észrevette, hogyan válogatják az első helyeket, így szólván hozzájok:
8 Ha valaki meghí menyegzőre, ne ülj az első helyre, hogy. ha talán náladnál előbbre való volna meghíva, hozzád ne jöjjön
9 aki téged is meg őt is meghívott, és azt mondja: Adj ennek helyet! s akkor szégyenkezve kelljen elfoglalnod az utolsó helyet.
10 Hanem mikor meghívnak, menj és ülj az utolsó helyre, hogy mikor jön, aki téged meghívott, azt mondja neked: Barátom, menj följebb! Akkor becsületet fogsz vallani vendégtársaid előtt.
11 Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, s aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
12 Monda pedig annak is, ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívjad arra barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy talán ők is viszont meghívjanak, és viszonzásban részesülj.
13 Hanem midőn lakomát adsz, hívj meg arra szegényeket, bénákat, sántákat és vakokat,
14 és boldog leszesz, mivel nincs miből visszafizetniük; hanem majd vissza fog neked fizettetni az igazak feltámadásakor.
15 Midőn ezt valaki a vendégek közül hallotta, monda neki: Boldog az, ki étkezni fog az Isten országában.
16 ő pedig monda neki: Egy ember nagy lakomát szerzett és sokakat meghívott.
17 És elküldte szolgáját a vacsora idején megmondani a hivatalosaknak, hogy jöjjenek, mert már minden készen van.
18 És kezdek magokat mindannyian mentegetni. Az első azt izente neki: Majort vettem és ki kell mennem megnézni, kérlek, ments ki engem.
19 És egy másik monda: öt pár ökröt vettem, és azokat megyek megpróbálni, kérlek, ments ki engem.
20 Ismét másik monda: Feleséget vettem, azért nem mehetek.
21 S visszatérve a szolga, elmondotta urának. Erre a házigazda megharagudott, és monda szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.
22 És monda a szolga: Uram, meglett amint parancsoltad és még van hely.
23 És monda az úr a szolgának: Menj ki az utakra és sövények mentére és (akiket ott találsz) kényszerítsd bejönni, hogy megteljék az én házam.
24 Mondom pedig nektek, hogy senki azon férfiak közül, kik hivatalosak voltak, meg nem Ízleli az én lakomámat.
25 Sok nép ment pedig vele és hozzájok fordulva monda nekik:
26 Ha valaki hozzám jön és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és fiait, testvéreit és nővéreit, sőt még a saját életét is, nem lehet az én tanítványom.
27 És aki nem viseli keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.
28 Mert ki az, aki tornyot akarván építeni, előbb le nem ül és össze nem számítja a szükséges költségeket, vájjon van-e annyija, hogy be tudja fejezni,
29 nehogy miután lerakta az alapot és befejezni nem tudta, kigúnyolják őt,
30 mondván: Ez az ember elkezdett építeni és nem tudta befejezni?
31 Avagy melyik király nem fog, mielőtt egy másik király ellen harcba szállna, előbb leülni és megfontolni, vajjon tízezer emberrel szembe szállhat-e azzal, ki húszezerrel jön ellene?
32 Különben még a távolba követséget küld hozzá és békét kér.
33 így tehát senki közöletek, ki le nem mond mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.
34 Jó a só. De ha a só izét vesztette, mivel fűszerezik?
35 Sem a földre, sem trágyának nem használható, hanem kivetni való. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!