1Ugyanazon időben jelen voltak némelyek, kik bírt hoztak neki ama galileabeliekről, kiknek vérét Pilátus áldozataikkal vegyítette.
2És felelvén, monda nekik: Azt gondoljátok, hogy e galileabeliek bűnösebbek voltak az összes galileabelieknél, mivelhogy ezt szenvedték?
3Mondom nektek nem, de ha bűnbánatot nem tartotok, mindnyájan hasonlóképen vesztek el.
4Vagy az a tizennyolc, akikre rádőlt a torony Silóénál és megölte őket, azt gondoljátok, hogy azok is vétkesebbek voltak Jeruzsálem összes többi lakóinál?
5Mondom nektek, nem; de ha bűnbánatot nem tartotok, mindnyájan hasonlóképen vesztek el.
6Monda tovább ezen hasonlatosságot is: Valakinek egy fügefa volt ültetve szőlejében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált.
7Monda tehát a vincellérnek: íme három esztendeje, mióta ide járok és gyümölcsöt keresek e fügefán és nem találok. Vágd ki tehát! Minek is foglalja el itt a helyet?
8De az felelé és monda neki: Uram, hagyd meg még az idén, míg körülásom és megtrágyázom.
9Talán így hoz majd gyümölcsöt. Ha pedig nem, jövőre kivághatod.
10Tanított pedig zsinagógájukban szombatonkint.
11És íme jött egy asszony, kiben a betegség lelke tizennyolc év óta lakozott, és annyira meg volt görnyedve, hogy föl sem tudott nézni.
12Midőn Jézus meglátta őt, magához hívta és monda neki: Asszony, meg vagy szabadítva betegségedtől.
13És raja tevén kezeit, azonnal kiegyenesedett és dicsérte Istent.
14A zsinagóga főnöke pedig bosszankodva felszólalt, hogy Jézus szombaton gyógyított, és monda a népnek: Hat nap van, melyen dolgozni kell; jöjjetek tehát ezeken és gyógyíttassátok magatokat, nem pedig szombatnapon.
15Mire az Úr feleié neki és monda: Képmutatók! Nem oldja-e el mindegyiktek ökrét vagy szamarát szombaton is a jászoltól és vezeti ki megitatni?
16Ábrahám ezen leányát tehát, kit a sátán immár tizennyolc éven át tartott lekötve, nem kellett-e feloldani e köteléktől szombatnapon?
17És midőn ezt mondotta összes ellenfelei szégyenkeztek, és az egész nép örvendezett azon dicső tetteken, melyeket végbevitt.
18Ezután monda: Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam azt?
19Hasonló a mustármaghoz, melyet vevén egy ember, elvetette kertjébe, és felnövekedett- és nagy fává lett, és az égi madarak nyugodtak ágain.
20És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
21Hasonló a kovászhoz, melyet vevén egy asszony, három véka liszt közé keverte, mitől az egész megkovászosodott.
22És Jeruzsálem felé tartva, városról városra, faluról falura ment és tanított.
23Monda pedig neki egy valaki: Uram, kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nekik:
24Igyekezzetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni és nem tudnak.
25Mikor pedig a családatya bemegy és bezárja az ajtót, ti akkor kívül állva kezditek majd az ajtót zörgetni mondván: Uram, nyisd ki nekünk! Mire ő azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnét valók vagytok.
26Erre ti majd azt mondjátok: Hiszen te előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál!
27És azt fogja nektek mondani: Nem tudom honnét vagytok; távozzatok tőlem mindnyájan, gonosztevők!
28Ott lesz ám sírás és fogak csikorgatása, midőn majd látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétákat az Isten országában, magatokat pedig kiűzetve!
29És jönni fognak napkeletről és napnyugotról, éjszakról és délről, és letelepednek az Isten országában.
30És íme, vannak utolsók, kik elsőkké, és vannak elsők, kik utolsókká lesznek.
31Ugyanaz nap hozzá ment néhány farizeus és mondák neki: Menj, és távozzál el innét, mert Heródes meg akar ölni.
32És monda nekik: Menjetek és mondjátok meg annak a rókának: Íme ördögöket űzök és gyógyításokat végzek ma és holnap, és holnapután végem lesz.
33Ma, holnap, és a következő napon azonban még járnom kell, mert az nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
34Jeruzsálem, Jeruzsálem, mely megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, kik hozzád küldetnek, hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a madár fiókáit szárnyai alá, s te nem akartad!
35íme, pusztán marad a ti házatok! Mondom pedig nektek, hogy nem láttok engem, míg el nem jön az idő, midőn azt mondjátok: Áldott ki az Úr nevében jő!