1Midőn pedig nagy sereg állta őt körül, úgy hogy egymást taposták, így kezdett tanítványaihoz szólani: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, amely képmutatás!
2Semmi sincs pedig elrejtve, mi föl ne födöztetnék, sem eltitkolva, mi ki ne tudódnék.
3Mert amit sötétben mondottatok, a világoson fogják elmondani, és amit fülbe súgtatok a szobákban, a háztetőről fogják hirdetni.
4Mondom pedig nektek, mint barátaimnak: Ne rettegjetek azoktól, kik megölik a testet, de azontúl nem tehetnek semmit.
5Majd megmutatom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, ki miután megöl, hatalma van a pokolba vetni. Igen, mondom nektek, ettől féljetek!
6Nemde öt verebet kapni két fillérért? És egy sincs közölök elfeledve Istennél.
7De még fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek tehát! Sok verébnél többet értek ti.
8Mondom pedig nektek: Mindaz, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is meg fogja őt vallani az Isten angyalai előtt.
9Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, meg fog tagadtatni az Isten angyalai előtt.
10És bárki az Emberfia ellen szól, megbocsáttatik neki, de annak, aki a Szentlélek ellen káromkodik, meg nem bocsáttatik.
11Mikor pedig majd a zsinagógákba, a hatóságok és hatalommal bírók elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok azon, hogy miképen és mit feleljetek, vagy mit mondjatok;
12mert a Szentlélek majd megtanít titeket azon órában, mit kelljen mondanotok.
13Monda pedig neki valaki a nép közül: Mester, mondjad testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.
14De ő monda neki: Ember, ki rendelt engem bíróvá vagy osztóvá tiköztetek?
15És monda nekik: Vigyázzatok és őrizkedjetek minden fösvénységtől, mert senkinek élete nem függ azon javak bőségétől, melyekkel bír.
16Hozott fel erre nekik egy hasonlatosságot, mondván: Egy gazdag embernek földje bőséges termést adott.
17És gondolta magában: Mit cselekedjem? mert nincs hova gyűjtenem terményeimet.
18És monda: Ezt fogom cselekedni: Lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm összes terményeimet és javaimat,
19és azt mondom lelkemnek: Lelkem, van sok jószágod igen sok esztendőre eltéve: nyugodjál, egyél, igyál, lakozzál!
20Isten pedig monda neki: Esztelen, ez éjjel számon kérik tőled lelkedet; vájjon kié lesz, amit szereztél?
21így jár, aki magának kincset gyűjt, és nem gazdag az Isten előtt.
22És monda tanítványainak: Azért mondom nektek: Ne aggódjatok életetekről, mit egyetek, se testetekről, mivel ruházkodjatok.
23A lélek több mint az eledel és a test több mint a ruházat.
24Tekintsétek a hollókat: ezek nem vetnek, sem nem aratnak, nekik nincs éléskamrájuk, sem csűrjük, és az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti azoknál!
25Melyiktek toldhatja meg pedig gondjai által termetét egy könyöknyivel?
26Ha tehát a legcsekélyebbet sem vagytok képesek megtenni, mit aggódtok a többin?
27Nézzétek a liliomokat, hogyan növekednek; nem dolgoznak, sem nem fonnak; mondom pedig nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem volt úgy felöltözve, mint ezek egyike.
28Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van és holnap a kemencébe kerül, az Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!
29Ti se kérdezzétek tehát, mit egyetek vagy mit igyatok, és túlzásba ne menjetek,
30mert mindezt a pogányok keresik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy erre szükségtek van.
31Hanem inkább keressétek először az Isten országát és igazságát, és mindez hozzá adatik nektek.
32Ne félj te kisded nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, nektek adni az országot.
33Adjátok el amitek van és adjatok alamizsnát! Készítsetek magatoknak erszényeket, melyek el nem avulnak, kimeríthetetlen kincset a mennyben, hol a tolvaj meg nem közelíti, sem a moly nem árt neki.
34Mert ahol a kincsetek van, ott leszen szívetek is.
35Ágyékaitok legyenek felövezve és égő lámpák kezeitekben,
36és ti hasonlók azon emberekhez; kik urukat várják, mikor a menyegzőből visszatér, hogy amint megjön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki.
37Boldogok azok a szolgák, kiket, midőn megjön az úr, ébren talál. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, leülteti őket és körüljárva szolgál nekik.
38És ha a második őrváltáskor vagy akár a harmadik őrváltáskor jön, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák.
39Azt pedig tudjátok meg, hogy ha a családatya tudná, mely órában jön a tolvaj, bizonyára vigyázna és nem engedne házába betörni.
40Ti is legyetek készen, mert amely órában nem vélitek, eljő az Emberfia.
41Monda pedig neki Péter: Uram, nekünk mondod e példabeszédet, vagy minden egyebeknek is?
42Monda pedig az Úr: Vajjon ki az a hű és okos sáfár, kit az úr az ő háznépe fölé rendelt, hogy annak idején kiadja nekik búzarészüket?
43Boldog az a szolga, kit midőn az úr jön, így cselekedve talál.
44Igazán mondom nektek, hogy minden vagyona fölé rendeli őt.
45De ha az a szolga azt mondja szívében: Az én uram késik, és kezdi verni a szolgákat és szolgálókat, eszik, iszik és részegeskedik:
46majd eljön annak a szolgának ura oly napon, melyen nem reméli, és oly órában, melyben nem tudja, és kettévágja őt, és a hűtelenek között adja ki részét.
47Az a szolga pedig, aki tudja urának akaratát és nem állt készen, és nem cselekedett az ő akarata szerint, sok veréssel fog bűnhődni.
48Aki pedig nem tudta és büntetésre méltót cselekedett, kevéssel lakol. Mindattól pedig, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni; és akire sokat bíztak, attól többet kívánnak.
49Tüzet jöttem bocsátani a főidre, és mit akarok mást, mint hogy lángra gyulladjon?
50Keresztséggel kell pedig megkereszteltetnem, s mennyire aggaszt, míg meg nem történik!
51Azt gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre? Nem, mondom nektek, hanem meghasonlást.
52Mert mostantól Fogva öten egy házban meghasonlanak: hárman kettő ellen, és ketten három ellen lesznek.
53Meghasonlanak az atya a fiú ellen és a fiú atyja ellen; az anya leánya ellen, és a leány anyja ellen; a napa menye ellen, és a meny a napa ellen.
54Mondá pedig a népnek is: Mikor azt látjátok, hogy napnyugatról felhő támad, mindjárt mondjátok: Záporeső jön, és úgy is történik.
55És mikor déli szél fuj, azt mondjátok: Hőség lesz, és meglesz.
56Képmutatók! az ég és föld színét meg tudjátok ítélni, miért nem ismeritek fel tehát ezt az időt?
57Miért nem ítélitek meg szintén magatoktól, ami igazságos?
58Mikor pedig ellenfeleddel az elöljáróhoz indulsz, igyekezzél útközben megszabadulni tőle, hogy a bíróhoz ne hurcoljon és a bíró át ne adjon a végrehajtónak, és a végrehajtó a börtönbe ne vessen.
59Mondom neked, hogy ki nem jössz onnét, míg az utolsó fillért is le nem fizetted.