1A hét első napján pedig korán reggel kimentek a sírhoz, magukkal vivén a beszerzett fűszereket.
2És a követ elhengerítve találták a sírbolttól.
3És midőn bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
4És történt, hogy míg ezen tűnődtek, két férfi állt mellettük fényes öltözetben.
5Mivel pedig féltek és földre sütötték szemeiket, mondák nekik (az angyalok): Mit keresitek az élőt a holtak között?
6Nincs itt, hanem föltámadott. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt
7s így szólt: Az Emberfiának bűnös emberek kezeibe kell adatnia és megfeszíttetnie, és harmadnapra feltámadnia.
8És megemlékeztek az ő igéiről.
9S kijöttek a sírboltból és hírül vitték mindezt ama tizenegynek és mind a többinek.
10Azok pedig, akik ezt az apostoloknak elmondották, a következők voltak: Mária Magdolna, Johanna és Mária, Jakab anyja, és többi társaik.
11De ő előttük e beszédek képzelődésnek látszottak, és nem hittek nekik.
12Péter tehát fölkelt és elfutott a sírhoz, és amint előrehajolva betekintett, csak a levetett lepedőket látta, s eltávozott, csodálkozva önmagában a fölött, ami történt.
13És íme, ketten közölök ugyanaz nap egy Emmausz nevű faluba mentek, mely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra volt,
14és egymás között beszélgettek mindarról, ami történt.
15És történt, hogy amint beszélgettek és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus is hozzájok közeledve, velők ment.
16Az ő szemeik azonban fogva voltak, hogy meg ne ismerjék őt.
17És monda nekik: Miféle beszédek azok, melyeket útközben egymással váltotok, s miért vagytok szomorúak?
18És felelé az egyik, kinek Kleofás volt a neve, és monda neki: Te vagy-e az egyedüli idegen Jeruzsálemben, ki nem szereztél tudomást arról, ami ott eme napokban történt?
19S monda nekik: Mi? És mondák: A názáreti Jézussal, ki próféta volt, hatalmas szóban és tettben Isten és a nép előtt.
20S mimódon adták őt halálra a mi főpapjaink és elöljáróink, és feszítették meg őt.
21Mi pedig reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt; s hozzá ma már harmadnapja, hogy ez történt.
22De néhány hozzánk tartozó asszony is megijesztett bennünket, kik virradat előtt a sírnál voltak,
23s miután az ő testét nem találták, visszajöttek és azt mondták, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt állítják, hogy él.
24És néhányan a mieink közül kimentek a sírhoz és úgy találták, amint az asszonyok mondották, őt magát azonban nem találták.
25Mire ő így szólt nekik: Oh ti balgák és nehéz felfogásúak Mily nehezen hiszitek el mindazt, amit a próféták mondottak!
26Vajjon nem kellett-e a Krisztusnak ezt szenvednie és úgy bemenni az ő dicsőségébe?
27S elkezdve Mózesen és az összes profétákon, sorra megfejtette nekik az írásokat, melyek őróla szólottak.
28És közeledtek a helységhez, ahová indultak, és ő úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29De azok marasztalták őt, mondván: Maradj velünk, mert esteledik és a nap már hanyatlik. És bement velők.
30És történt, hogy midőn velők az asztalnál ült, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik.
31És megnyíltak szemeik és megismerték őt, de ő eltűnt szemeik elől.
32És mondák egymásnak: Nemde lángolt bennünk a szívünk, midőn útközben beszélt és az írásokat fejtegette nekünk?
33És útra kelve ugyanazon órában, visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet, és akik velők voltak,
34kik mondák: Valóban föltámadott az Úr és megjelent Péternek.
35Ezek pedig elbeszélték, hogy mi történt az utón és miként ismerték meg őt a kenyértörésnél.
36S mialatt ezt beszélték, Jézus ott állott közöttük és monda nekik: Békeség nektek! Én vagyok, ne féljetek!
37De ők megzavarodva és megijedve azt hitték, hogy szellemet látnak.
38És monda nekik: Miért vagytok megzavarodva és miért támadnak ilyen gondolatok szívetekben?
39Nézzétek kezeimet és lábaimat, hogy én vagyok magam; tapintsatok meg és lássátok, mert a szellemnek nincsen húsa és csontja, mint ahogy látjátok, hogy nekem van.
40És ezt mondva, megmutatta nekik kezeit és lábait.
41Mivel pedig még mindig nem hittek és örömükben csodálkoztak, monda: Van itt valami ennivalótok?
42ők pedig eléje tettek egy darab sült halat és lépesmézet.
43És miután evett előttük, fogta a maradékot és nekik adta.
44És így szólt hozzájok: Azt mondottam nektek midőn még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindennek, ami rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban írva van.
45Erre megnyitotta elméjöket, hogy megértsék az írásokat,
46és monda nekik: így van megírva, és így kellett Krisztusnak szenvednie és harmadnapon halottaiból feltámadnia,
47és. az ő nevében kell bűnbánatot és bűnbocsánatot hirdetni minden népnek, elkezdve Jeruzsálemtől.
48Ti pedig tanúi vagytok ennek.
49És én elküldöm reátok Atyám ígéretét. Ti pedig maradjatok a városban, míg föl nem ruháztattok erővel a magasból.
50Azután kivezette őket Bethániába és fölemelve kezeit, megáldotta őket.
51És történt, hogy mialatt őket áldotta, elvált tőlük és felvitetett a mennybe.
52Ők pedig miután imádták őt, visszatértek Jeruzsálembe nagy örömmel,
53és mindenkor a templomban voltak, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen.