1Arra menve, látott Jézus egy embert, ki születésétől fogva vak volt.
2És kérdék őt tanítványai: Rabbi, ki vétkezett, ez-e, vagy az a szülei, hogy vakon született?
3Felelé Jézus: Sem ez nem vetkezett, sem az ő szülei, hanem hogy nyilvánosságra jussanak az Isten művei őrajta.
4Nekem annak műveit kell művelnem, aki engem küldött, míg nappal van. Eljő az éj, amikor senki sem munkálkodhatik.
5Amíg a világon vagyok, világossága vagyok a világnak.
6Ezt mondva, a földre köpött és sarat csinált a nyálból, és a sarat a vaknak szemeire kente,
7és monda neki: Eredj, mosdjál meg a Siloe tavában! (Mi annyit tesz, mint «Küldött.») Elment tehát és megmosdott, és visszajött mint látó.
8Azért a szomszédok és akik őt azelőtt mint koldust látták, így szóltak: Nem ez-e az, aki itt ült és koldult? Némelyek mondák: Ez az.
9Mások pedig: Nem, hanem hasonló ahhoz. De ő monda: Én vagyok!
10Mondák tehát: neki: Hogyan nyíltak meg a szemeid?
11Felelé: Az az ember, kit Jézusnak hívnak, sarat csinált és megkente szemeimet és azt mondotta nekem: Eredj a Siloe tavához és mosdjál meg! Elmentem és megmosdattam és látok.
12És mondák neki: Hol van ő? Felelé: Nem tudom.
13Elvezették a volt vakot a farizeusokhoz.
14Mikor pedig Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt.
15Újból megkérdezték tehát őt a farizeusok, hogyan nyerte vissza szemevilágát. Az pedig monda nekik Sarat tett a szemeimre és megmosdottam és látok.
16Ekkor mondák a farizeusok közül némelyek: Ez az ember nem az Istentől van, mert a szombatot nem tartja meg. Mások pedig mondák: Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodákat? És meghasonlás volt közöttük.
17Mondák tehát ismét a vaknak: Te mit mondasz arról, ki megnyitotta szemeidet? Ő pedig monda, hogy próféta.
18Ekkor a zsidók nem hitték róla hogy vak volt és visszanyerte szemevilágát, míg el nem hívták a látását visszanyertnek szüleit,
19és kérdezek őket, mondván: Ez a ti fiatok, kiről azt mondjátok, hogy vakon született? Hogy van tehát, hogy most lát?
20Felelének nekik az ő szülei és mondák: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született.
21De hogy miképen lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg szemeit, mi nem tudjuk. Kérdezzétek őt magát! Elég idős; hadd beszéljen ő magáról.
22Ezt azért mondották az ő szülei, mivel félték a zsidóktól. Mert a zsidók már összebeszéltek, hogy ha valaki őt Krisztusnak vallja, a zsinagógán kívül lesz a helye.
23Azért mondották a szülei, hogy: Elég idős, kérdezzétek őt magát!
24Újra előhívták tehát az embert, ki vak volt, és mondák neki: Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös!
25Mire az monda nekik: Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok, hogy vak voltam és most látok.
26Erre mondák neki: Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg szemeidet?
27Felelé nekik: Már mondottam nektek és hallottátok; miért akarjátok újból hallani? Talán ti is tanítványai akartok lenni?
28Erre szidalmazták őt és mondák: Te légy az ő tanítványa, mi pedig Mózes tanítványai vagyunk!
29Mi tudjuk, hogy Mózeshez az Isten szólott; erről pedig azt sem tudjuk honnét való.
30Felele az az ember és monda nekik: Épen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok honnét való, és megnyitotta szemeimet.
31Azt pedig tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg; hanem aki istenfélő és az ő akaratát teljesíti, azt meghallgatja.
32Világ kezdetétől fogva nem lehetett hallani, hogy valaki egy vaknak szemeit megnyitotta volna.
33Ha ez nem Istentől volna, nem tehetett volna semmit.
34Felelék és mondák neki: Mindenestől bűnökben születtél, és te tanítasz minket? És kidobták őt.
35Jézus meghallotta, hogy kidobták őt, s midőn találkozott vele, monda neki: Hiszesz-e te az Isten Fiában?
36Felelé az és monda: Kicsoda az, Uram, hogy higyjek benne?
37És monda neki Jézus: Hiszen láttad őt, és aki veled beszél, ő az.
38Az pedig monda: Hiszek Uram, és leborulva imádta őt.
39És monda Jézus: ítéletre jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakokká legyenek.
40S némelyek a farizeusok közül, kik vele voltak, meghallották ezt és mondák neki: Vajjon mi is vakok vagyunk?
41Monda nekik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; már pedig azt mondjátok, hogy: Látunk! (Tehát) a ti bűnötök megmarad.