John 10
1 Bizony, bizony mondom nektek, aki nem az ajtón megy be juhakolba, hanem másfelől mászik be, az tolvaj és rabló.
2 Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
3 Ennek az őr nyitja ki az ajtót, és a juhok hallják az ő szavát, és tulajdon juhait nevökről szólítja és kivezeti Őket.
4 És mikor a saját juhait kieresztette, előttük megy és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.
5 Idegent pedig nem követnek, hanem futnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.
6 Ezt a példabeszédet mondotta nekik Jézus, ők azonban nem értették meg, hogy mit beszél nekik.
7 Monda azért ismét nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok a juhakol ajtaja.
8 Mind, ahányan jöttek, tolvajok és rablók, és a juhok nem hallgattak rajok.
9 Én vagyok az ajtó. Ha valaki énrajtam megy be, üdvözül; ki- és bejár és legelőre talál.
10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életök legyen és bővében legyen.
11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért.
12 A béres azonban és aki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látja, hogy jön a farkas és otthagyja a juhokat és elfut; és a farkas elragadja és szétkergeti a juhokat.
13 A béres pedig elfut, mert béres, és nem törődik a juhokkal.
14 Én jó pásztor vagyok és is merem enyéimet és az enyémek ismernek engemet,
15 miként az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát, és életemet adom juhaimért.
16 Vannak más juhaim is, melyek nem ez akolból valók. Azokat is ide kell terelnem, és hallgatni fognak szavamra; és leszen egy akol és egy pásztor.
17 Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy ismét fölvegyem.
18 Senki sem veszi el tőlem, hanem önként adom oda; és hatalmam van odaadni és hatalmam van ismét visszavenni. Ezt a parancsolatot Atyámtól kaptam.
19 Ezen beszédek miatt ismét nézeteltérés támadt a zsidók között.
20 Sokan közölök ugyanis azt mondották: Ördöge van és őrült, minek hallgatjátok meg őt?
21 Mások mondák: Ezek nem egy ördögtől megszállottnak beszédei. Vagy talán az ördög képes a vakok szemeit megnyitni?
22 Elérkezett pedig a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben és tél volt.
23 És Jézus a templomban Salamon csarnokában járt-kelt.
24 Ekkor körülvették őt a zsidók és mondák neki: Meddig tartod még lelkünket függőben? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan.
25 Felelé nekik Jézus: Beszélek nektek és nem hiszitek. A cselekedetek, melyeket Atyám nevében véghez viszek, tanúságot tesznek rólam;
26 de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.
27 Az én juhaim hallgatnak szavamra és én ismerem őket és ők követnek engem.
28 És én örök életet adok nekik és nem vesznek el örökké, és senki sem ragadja ki őket kezemből.
29 Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki Atyám kezéből.
30 Én és az Atya egy vagyunk.
31 Erre a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt.
32 Felelé nekik Jézus: Sok jót cselekedtem szemetek láttára Atyám megbízásából, vajjon melyik jótettemért köveztek meg engem?
33 Felelék neki a zsidók: Nem jótetteidért kövezünk meg téged, hanem káromlásodért, s mivel ember létedre Istenné teszed magadat.
34 Felelé nekik Jézus: Nincs-e megírva törvényiekben, hogy: Én mondottam, istenek vagytok?
35 Ha azokat mondotta isteneknek, akikhez az Isten beszéde intéztetik, és az írás fel nem bontható,
36 annak, kit az Atya megszentelt és a világra küldött, ti azt mondjátok hogy: Káromkodó!! - mivel azt mondottam: Isten Fia vagyok?
37 Ha nem teszem Atyám cselekedeteit, ne higyjetek nekem.
38 De ha teszem, akkor, ha nekem nem akartok hinni, higyjetek cselekedeteimnek, hogy belássátok és elhigyjétek, miszerint az Atya énbennem van és én az Atyában.
39 Erre megakarták őt fogni, de ő kiosont kezeik közül,
40 és ismét visszatért a Jordánon túl azon helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.
41 És sokan jöttek hozzá és mondották: János ugyan egy csodát sem tett,
42 de mindaz, amit János erről mondott, igaz volt. És sokan hittek benne.