John 10— SIUZ

¹Bizony, bizony mondom nektek, aki nem az ajtón megy be juhakolba, hanem másfelől mászik be, az tolvaj és rabló.

²Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora.

³Ennek az őr nyitja ki az ajtót, és a juhok hallják az ő szavát, és tulajdon juhait nevökről szólítja és kivezeti Őket.

⁴És mikor a saját juhait kieresztette, előttük megy és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.

⁵Idegent pedig nem követnek, hanem futnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.

⁶Ezt a példabeszédet mondotta nekik Jézus, ők azonban nem értették meg, hogy mit beszél nekik.

⁷Monda azért ismét nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok a juhakol ajtaja.

⁸Mind, ahányan jöttek, tolvajok és rablók, és a juhok nem hallgattak rajok.

⁹Én vagyok az ajtó. Ha valaki énrajtam megy be, üdvözül; ki- és bejár és legelőre talál.

¹⁰A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életök legyen és bővében legyen.

¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért.

¹²A béres azonban és aki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látja, hogy jön a farkas és otthagyja a juhokat és elfut; és a farkas elragadja és szétkergeti a juhokat.

¹³A béres pedig elfut, mert béres, és nem törődik a juhokkal.

¹⁴Én jó pásztor vagyok és is merem enyéimet és az enyémek ismernek engemet,

¹⁵miként az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát, és életemet adom juhaimért.

¹⁶Vannak más juhaim is, melyek nem ez akolból valók. Azokat is ide kell terelnem, és hallgatni fognak szavamra; és leszen egy akol és egy pásztor.

¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy ismét fölvegyem.

¹⁸Senki sem veszi el tőlem, hanem önként adom oda; és hatalmam van odaadni és hatalmam van ismét visszavenni. Ezt a parancsolatot Atyámtól kaptam.

¹⁹Ezen beszédek miatt ismét nézeteltérés támadt a zsidók között.

²⁰Sokan közölök ugyanis azt mondották: Ördöge van és őrült, minek hallgatjátok meg őt?

²¹Mások mondák: Ezek nem egy ördögtől megszállottnak beszédei. Vagy talán az ördög képes a vakok szemeit megnyitni?

²²Elérkezett pedig a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben és tél volt.

²³És Jézus a templomban Salamon csarnokában járt-kelt.

²⁴Ekkor körülvették őt a zsidók és mondák neki: Meddig tartod még lelkünket függőben? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan.

²⁵Felelé nekik Jézus: Beszélek nektek és nem hiszitek. A cselekedetek, melyeket Atyám nevében véghez viszek, tanúságot tesznek rólam;

²⁶de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.

²⁷Az én juhaim hallgatnak szavamra és én ismerem őket és ők követnek engem.

²⁸És én örök életet adok nekik és nem vesznek el örökké, és senki sem ragadja ki őket kezemből.

²⁹Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki Atyám kezéből.

³⁰Én és az Atya egy vagyunk.

³¹Erre a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt.

³²Felelé nekik Jézus: Sok jót cselekedtem szemetek láttára Atyám megbízásából, vajjon melyik jótettemért köveztek meg engem?

³³Felelék neki a zsidók: Nem jótetteidért kövezünk meg téged, hanem káromlásodért, s mivel ember létedre Istenné teszed magadat.

³⁴Felelé nekik Jézus: Nincs-e megírva törvényiekben, hogy: Én mondottam, istenek vagytok?

³⁵Ha azokat mondotta isteneknek, akikhez az Isten beszéde intéztetik, és az írás fel nem bontható,

³⁶annak, kit az Atya megszentelt és a világra küldött, ti azt mondjátok hogy: Káromkodó!! - mivel azt mondottam: Isten Fia vagyok?

³⁷Ha nem teszem Atyám cselekedeteit, ne higyjetek nekem.

³⁸De ha teszem, akkor, ha nekem nem akartok hinni, higyjetek cselekedeteimnek, hogy belássátok és elhigyjétek, miszerint az Atya énbennem van és én az Atyában.

³⁹Erre megakarták őt fogni, de ő kiosont kezeik közül,

⁴⁰és ismét visszatért a Jordánon túl azon helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.

⁴¹És sokan jöttek hozzá és mondották: János ugyan egy csodát sem tett,

⁴²de mindaz, amit János erről mondott, igaz volt. És sokan hittek benne.