Bible

1 Volt pedig egy Lázár nevű beteg Bethániából, Máriának és az ő nővérének, Mártának falujából. 2 (Mária pedig az volt, ki megkente az Urat kenettel és lábait hajával törölgette, kinek testvére Lázár beteg volt.) 3 Elküldöttek tehát hozzá nővérei és azt izenték neki: Uram, íme akit szeretsz, beteg. 4 Amint Jézus ezt hallotta, monda nekik: Ez a betegség nem válik halálra, hanem Isten dicsőségére, hogy az által az Isten Fia megdicsőíttessék. 5 Jézus ugyanis szerette Mártát és nővérét, Máriát és Lázárt. 6 Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, akkor még két napig maradt ugyanazon helyen. 7 Azután így szólt tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába! 8 Mondják neki tanítványai: Rabbi! most akartak a zsidók megkövezni, és ismét oda mégy? 9 Felelé Jézus: Nemde tizenkét órája van a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát. 10 De ha éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága. 11 Ezt mondotta és azután így szólt: Lázár barátunk alszik, de elmegyek és fölkeltem őt álmából. 12 Mire tanítványai mondák: Uram, ha alszik, meggyógyul. 13 Jézus azonban az ő haláláról mondotta azt, holott ezek azt gondolták, hogy az álombéli szendergésről mondja. 14 Akkor tehát Jézus nyíltan megmondotta nekik: Lázár meghalt. 15 És én örülök ti miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higyjetek. De menjünk el hozzá! 16 Mire Tamás, kit ikernek hívtak, így szólt tanítványtársaihoz: Menjünk mi is, hogy meghaljunk vele! 17 Jézus tehát odament és úgy találta, hogy már négy napja fekszik a sírban. 18 (Bethánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stádiumnyira.) 19 A zsidók közül pedig sokan kijöttek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérök miatt. 20 Márta tehát, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe sietett; Mária pedig otthon ült. 21 Monda tehát Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, testvérem nem halt volna meg. 22 De most is tudom, hogy akármit kérsz Istentől, megadja neked Isten. 23 Mondja neki Jézus: Testvéred föltámad. 24 Mondja neki Márta: Tudom, hogy majd feltámad a feltámadáskor az utolsó napon 25 Monda neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet; aki énbennem hisz, még ha meghalt is élni fog; 26 és mindaz aki él és énbennem hisz, nem hal meg örökké. Hiszed ezt? 27 Monda neki: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia, ki e világra jöttél. 28 És miután ezt mondotta, elment és titokban kihívta nővérét, Máriát, mondván: A Mester itt van és hivat téged. 29 Amint ezt hallotta, gyorsan fölkelt és kiment hozzá. 30 Mert Jézus még nem ért be a faluba, hanem még azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele. 31 A zsidók tehát, kik vele voltak a házban és vigasztalták őt, mikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utána mentek mondván: A sírhoz megy, hogy ott siránkozzék. 32 Mária pedig mikor odaért, ahol Jézus volt és meglátta őt, leborult lábaihoz és monda neki: Uram, ha itt lettél volna, testvérem nem halt volna meg. 33 Mikor pedig Jézus őt és a vele jött zsidókat sírni látta, megindult lelkében 34 és megilletődve monda: Hová tettétek őt? Mondják neki: Jöjj Uram és lásd! 35 És Jézus könnyekre fakadt. 36 Mire a zsidók mondák: Lám, mennyire szerette őt! 37 Némelyek pedig közölök mondák: Nem tehette volna meg ez, ki a vakon születettnek szemeit megnyitotta, hogy ez meg ne haljon? 38 Mire Jézus újból megrendülve magában, a sírhoz ment, amely egy barlang volt és kő volt rátéve. 39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ! Mondá neki Márta, a megholtnak nővére: Uram, már szaga van, mert négy napos. 40 Monda neki Jézus: Nem mondottam-e neked, hogy ha hiszesz, meglátod az isten dicsőségét? 41 Erre elvették a követ. Jézus pedig fölemelé szemeit és monda: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem! 42 Én ugyan tudtam, hogy mindig meghallgatsz, de a körülálló nép miatt mondottam azt, hogy elhigyjék, hogy te küldöttél engem. 43 Miután ezt mondotta, fönszóval kiáltotta: Lázár jöjj ki! 44 És a halott azonnal kijött, lábain és kezein megkötözve pólyákkal, és arca be volt kötve kendővel. Monda nekik Jézus: Oldozzátok fel őt, hadd menjen! 45 Erre a zsidók közül kik Máriához és Mártához jöttek és látták, és látták Jézus mit cselekedett, sokan hittek benne. 46 Némelyek pedig elmentek közölök a farizeusokhoz és elbeszélték nekik, hogy Jézus mit cselekedett. 47 Erre a főpapok és farizeusok egybehívták főtanácsot és mondák: Mitévők legyünk; mert ez ember sok csodát művel? 48 Ha így hagyjuk mindnyájan hisznek benne, és jönnek a római és elfoglalják helyünket és nemzetünket. 49 Egyik pedig, egy Kaifás nevű, ki az évben főpap volt 50 monda nekik: Ti nem tudtok semmit és nem gondoljátok meg, miszerint jobb nektek, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem az egész nemzet vesszen. 51 Ezt azonban nem mondotta önmagáról, hanem mivel az évben főpap volt, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, 52 és nem csak a nemzetért, hanem hogy az Istennek elszéledt fiait egybegyűjtse. 53 Azon naptól kezdve tehát azon voltak, hogy megöljék őt. 54 Miértis Jézus már nem járt-kelt nyilvánosan a zsidók között, hanem félrevonult a puszta mellett fekvő vidékre, egy Efrém nevű városba és ott tartózkodott tanítványaival. 55 Közel volt pedig a zsidók húsvétja, és a környékről sokan fölmentek Jeruzsálembe húsvét előtt hogy magokat megszenteljék. 56 Keresték tehát Jézust és a templomban álldogálva így szóltak egymáshoz: Mit gondoltok? Talán nem jön fel az ünnepre? 57 A főpapok és farizeusok ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja hol van, jelentse be, hogy elfogják őt.