1Volt pedig egy Lázár nevű beteg Bethániából, Máriának és az ő nővérének, Mártának falujából.
2(Mária pedig az volt, ki megkente az Urat kenettel és lábait hajával törölgette, kinek testvére Lázár beteg volt.)
3Elküldöttek tehát hozzá nővérei és azt izenték neki: Uram, íme akit szeretsz, beteg.
4Amint Jézus ezt hallotta, monda nekik: Ez a betegség nem válik halálra, hanem Isten dicsőségére, hogy az által az Isten Fia megdicsőíttessék.
5Jézus ugyanis szerette Mártát és nővérét, Máriát és Lázárt.
6Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, akkor még két napig maradt ugyanazon helyen.
7Azután így szólt tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába!
8Mondják neki tanítványai: Rabbi! most akartak a zsidók megkövezni, és ismét oda mégy?
9Felelé Jézus: Nemde tizenkét órája van a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát.
10De ha éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.
11Ezt mondotta és azután így szólt: Lázár barátunk alszik, de elmegyek és fölkeltem őt álmából.
12Mire tanítványai mondák: Uram, ha alszik, meggyógyul.
13Jézus azonban az ő haláláról mondotta azt, holott ezek azt gondolták, hogy az álombéli szendergésről mondja.
14Akkor tehát Jézus nyíltan megmondotta nekik: Lázár meghalt.
15És én örülök ti miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higyjetek. De menjünk el hozzá!
16Mire Tamás, kit ikernek hívtak, így szólt tanítványtársaihoz: Menjünk mi is, hogy meghaljunk vele!
17Jézus tehát odament és úgy találta, hogy már négy napja fekszik a sírban.
18(Bethánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stádiumnyira.)
19A zsidók közül pedig sokan kijöttek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérök miatt.
20Márta tehát, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe sietett; Mária pedig otthon ült.
21Monda tehát Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, testvérem nem halt volna meg.
22De most is tudom, hogy akármit kérsz Istentől, megadja neked Isten.
23Mondja neki Jézus: Testvéred föltámad.
24Mondja neki Márta: Tudom, hogy majd feltámad a feltámadáskor az utolsó napon
25Monda neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet; aki énbennem hisz, még ha meghalt is élni fog;
26és mindaz aki él és énbennem hisz, nem hal meg örökké. Hiszed ezt?
27Monda neki: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia, ki e világra jöttél.
28És miután ezt mondotta, elment és titokban kihívta nővérét, Máriát, mondván: A Mester itt van és hivat téged.
29Amint ezt hallotta, gyorsan fölkelt és kiment hozzá.
30Mert Jézus még nem ért be a faluba, hanem még azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele.
31A zsidók tehát, kik vele voltak a házban és vigasztalták őt, mikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utána mentek mondván: A sírhoz megy, hogy ott siránkozzék.
32Mária pedig mikor odaért, ahol Jézus volt és meglátta őt, leborult lábaihoz és monda neki: Uram, ha itt lettél volna, testvérem nem halt volna meg.
33Mikor pedig Jézus őt és a vele jött zsidókat sírni látta, megindult lelkében
34és megilletődve monda: Hová tettétek őt? Mondják neki: Jöjj Uram és lásd!
35És Jézus könnyekre fakadt.
36Mire a zsidók mondák: Lám, mennyire szerette őt!
37Némelyek pedig közölök mondák: Nem tehette volna meg ez, ki a vakon születettnek szemeit megnyitotta, hogy ez meg ne haljon?
38Mire Jézus újból megrendülve magában, a sírhoz ment, amely egy barlang volt és kő volt rátéve.
39Monda Jézus: Vegyétek el a követ! Mondá neki Márta, a megholtnak nővére: Uram, már szaga van, mert négy napos.
40Monda neki Jézus: Nem mondottam-e neked, hogy ha hiszesz, meglátod az isten dicsőségét?
41Erre elvették a követ. Jézus pedig fölemelé szemeit és monda: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem!
42Én ugyan tudtam, hogy mindig meghallgatsz, de a körülálló nép miatt mondottam azt, hogy elhigyjék, hogy te küldöttél engem.
43Miután ezt mondotta, fönszóval kiáltotta: Lázár jöjj ki!
44És a halott azonnal kijött, lábain és kezein megkötözve pólyákkal, és arca be volt kötve kendővel. Monda nekik Jézus: Oldozzátok fel őt, hadd menjen!
45Erre a zsidók közül kik Máriához és Mártához jöttek és látták, és látták Jézus mit cselekedett, sokan hittek benne.
46Némelyek pedig elmentek közölök a farizeusokhoz és elbeszélték nekik, hogy Jézus mit cselekedett.
47Erre a főpapok és farizeusok egybehívták főtanácsot és mondák: Mitévők legyünk; mert ez ember sok csodát művel?
48Ha így hagyjuk mindnyájan hisznek benne, és jönnek a római és elfoglalják helyünket és nemzetünket.
49Egyik pedig, egy Kaifás nevű, ki az évben főpap volt
50monda nekik: Ti nem tudtok semmit és nem gondoljátok meg, miszerint jobb nektek, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem az egész nemzet vesszen.
51Ezt azonban nem mondotta önmagáról, hanem mivel az évben főpap volt, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért,
52és nem csak a nemzetért, hanem hogy az Istennek elszéledt fiait egybegyűjtse.
53Azon naptól kezdve tehát azon voltak, hogy megöljék őt.
54Miértis Jézus már nem járt-kelt nyilvánosan a zsidók között, hanem félrevonult a puszta mellett fekvő vidékre, egy Efrém nevű városba és ott tartózkodott tanítványaival.
55Közel volt pedig a zsidók húsvétja, és a környékről sokan fölmentek Jeruzsálembe húsvét előtt hogy magokat megszenteljék.
56Keresték tehát Jézust és a templomban álldogálva így szóltak egymáshoz: Mit gondoltok? Talán nem jön fel az ünnepre?
57A főpapok és farizeusok ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja hol van, jelentse be, hogy elfogják őt.